A válság kezelése, avagy bevonulás az Ígéret földjére
Az Ígéret földje meghívás egy új életre. Az Ígéret földje Istentől jövő nagy lehetőség, hogy az életünk egy gyökeresen új, áldott irányba fordulhasson. Isten akkor kezdeményez ilyet, ha az élet lelki és/vagy anyagi dimenziói már válságba kerültek, és Ő kivezető utat akar mutatni.
Milyen pápát szeretnénk?
Idős vagy fiatal, konzervatív vagy liberális, erős vagy gyenge – vagy éppen egyik se? Mi lenne a legjobb az Egyháznak?
Sérelmek oda-vissza
Vélt vagy valóságos sérelmek, történetek és városi legendák – szinte mindegy. Akár ilyen, akár olyan, egyre jobban elmélyíti a szakadékot közöttünk: gazdagok és szegények, baloldaliak és jobboldaliak, cigányok (zsidók, románok, szlovákok, stb.) és magyarok között.
"...én nem adom fel..."
Az Isten győzelmet ad című könyvünk bevezetőjében írtam: "A Szűzanya 2012. augusztus 2-i medjugorjei üzenetét így kezdte: ”Drága gyermekek! Veletek vagyok, és nem adom fel…”
Egy nehezen vállalt feladat
Hosszú évek óta hordozom magamban a Szeretet földje vízióját – azaz hitem szerint Isten vágyát, tervét arra, hogy hazánk és a Kárpát-medence egy kegyelmi kehely, „menedék” legyen a nehéz időkben és egy nagy megújulás helye, kezdete és hordozója. Sok mindent történt velünk ez idő alatt, közösségek jöttek létre, szolgálatok indultak el, könyvek jelentek meg, házak, intézmények épültek fel – de volt egy feladat, amitől mindig ódzkodtam, amitől – ámbár benne van az életemben – mindig igyekeztem elhatárolni magam.
Miért? XVI. Benedek pápa lemondásáról
A pápáknak nem szokásuk lemondani. II. János Pál pápa már nagyon beteg volt, sokan vágyták eltávolítását, ő azonban emlékezetes szavakkal utasította ezt vissza: „Van nekem főnököm, és egy perccel sem maradok tovább, mint ahogy Ő akarja…” – utalva ezzel Istenre, valamint az élete végéig viselt hivatalára. Rögtön felvetődik a kérdés: mi állhat a pápa lemondásának hátterében?
A szolgálat útja, az örömtől a szenvedésig
Amikor személyessé válik kapcsolatunk Istennel, megtapasztaljuk irgalmas szeretetét, erejét, nagylelkűségét, gyorsan feléled bennünk a vágy, hogy ezt viszonozzuk valamiképpen. Egyikünk imaszolgálatot vállal, a másik családot látogat, a harmadik sütit süt, a negyedik programot szervez… örömmel, de még milyen örömmel és megelégedettséggel tölt ez el bennünket. Egy darabig.
Mi lett volna, ha
Ha a cigány közösségi ház megépülésének támogatására sikerülne megjelentetni a Cigányélet cím? kis könyvet, annak el?szava nagyjából így festene:
Minden határon belül, minden határon túl
Flüe-i Szent Miklós a XV. századi Svájcban élt, házas ember, majd remete, csodatév?, az Eucharisztiából él? keresett lelki vezet? egyszer azt mondta a megszállókkal harcoló svájci szövetség tagjainak, akik tanácsot kérni jöttek hozzá: „Ha megmaradtok határaitok között, senki nem gy?zhet le benneteket, hanem minden id?ben felülmúljátok ellenségeiteket és gy?ztesek lesztek. Ha azonban kapzsiságtól és uralomvágytól vezettetve elkezditek berendezkedéseteket kifelé terjeszteni, er?tök nem fog sokáig tartani.”
Három kis groteszk, farsangra
Erre a hétre az Eheti menüpont alá három rövid, groteszk, vidám történetet teszek fel, amelyek a maguk módján éppúgy tükröt tartanak elénk, mint komolyabb társaik. Ha szomorkás is a mosoly, mégis csak mosoly az - készüljünk így a farsangra!
Egy ország gyógyítása?
Lehet-e egyáltalán egy ország, egy nemzet sebeiről, gyógyulásáról és szabadulásáról olyan értelemben beszélni, mint egy emberéről? És ha igen, akkor hazánknak és nemzetünknek vajon milyen „betegségekből” kell gyógyulnia, és milyen „megkötözöttségekből” szabadulnia?
