Fő papi félelmek
Az alábbi sorokat nem azért írom, mert kedvemet lelem a „házi szennyes kiteregetésében”. Önsajnálat sem vezet – leginkább nem is rólam van szó -, és indulat sincs bennem. Arra viszont szeretném felhívni a figyelmet, hogy félelemből, rigorózus törvénykezésből, pénzszeretetből, rosszindulatból, pozícióféltésből vagy épp hatalomvágyból még sohasem született megújulás.
Cigánykérdés
Vasárnap néhány szegény cigány családdal (gyerekek és felnőttek, összesen 17-en) „nyaralni” mentünk a százhalombattai strandra. A közösségi pénzből vettük meg a belépőt, úszógumikat, vittünk ennivalót… Jól éreztük magunkat, igaz a kisebb gyerekeket úgy kellett becsalogatni a medencébe – igaz, aztán meg alig lehetett kicsalogatni őket! Végül volt néhány percünk, amikor Tarnóczi Marikával, a főszervezővel kettesben maradtunk a meleg vizes medencében. Akkor kérdezte tőlem némi keserűséggel: Gyula, van ennek az egésznek bármi értelme?
Mi a baj a homoszexuális felvonulással?
Már Néró császár idején is életelleneseknek tartották a keresztényeket, mert azok nem váltak el egymástól, elítélték a véres és halálos gladiátor küzdelmeket, tiltották a magzatelhajtást és a homoszexualitást. Ma hasonló időket élünk. Szombaton, a Budapest Pride (homoszexuális felvonulás napján) két keresztény nővel beszélgettem. Nagyon kedvesek, szeretetteliek voltak, de amikor említettem, hogy imádkozunk a felvonulás miatt, teljesen megütköztek. Hogyan lehetek ilyen bigott, mi a baj a homoszexuálisokkal?
Hideg vagy meleg
Múlt héten bent voltam egy kórházban áldoztatni és a beteg férfi mellett ott volt többek között az öccse is. A szertartás után beszélgetni kezdtünk és az öccs – amellett, hogy katolikusnak tartotta magát – csuklóból előszórta a szokásos egyházellenes lózungokat: a papoknak mind szeretőik vannak, gyónni nem kell, egyébként is Ratzinger (!) Németországban már eltörölte a fülbe gyónást… eszembe jutottak Jézus szavai a Jelenések könyvéből: légy hideg vagy meleg, de ha langyos vagy, kiköplek a számból – hát ez a férfi aztán nem volt langyos egy cseppet sem!
Szelídítés, vadítás
Most olvastam el egy számítógépes rendszerekkel foglalkozó könyvet és egy magunkra nézve is jó hasonlatot véltem felfedezni benne. Azt írják, hogy vannak nyílt forráskódú programok és rendszerek és vannak a zárt rendszerek, amelyek forráskódját erős kontroll alatt tartják. Azt gondolom, a nyílt forráskódú rendszer jó hasonlat a kereszténységre, a zárt rendszer az antikrisztusi társadalmakra. Nézzük bővebben:
Zenekar a tetőn
Vasárnap délután Százhalombattán tartottunk missziós összejövetelt a Szent István Templomban. Amikor megérkeztünk feltűnt, hogy az előtte lévő hatalmas téren milyen hangos zene szól. Aztán kiderült, hogy a téren álló egyik hatalmas épület (művelődési ház) tetején vasárnaponként a Hit Gyülekezete helyi csoportjának zenekara nyomul teljes gőzzel, a tér felé fordított hangszórókkal.
A templomi zenekar egyik tagja azt mondta, milyen jól csinálják, így kell ezt, ezért is érnek el sokakat. Én meg pont az ellenkezőjét gondolom – és nem csak azért, mert a tetőn a zenészeken kívül nemigen láttam senkit -, hanem egészen más okokból.
Lélek nélkül nem lehet
A Szentlélek nélkül nincs élet. A teremtéskor „Isten lelke lebegett a vizek felett”, hogy a halott anyagot életre keltse. Szűz Máriára Isten Lelke szállt le, így fogant meg a szívében és méhében a Fiú, a Megváltó Jézus, aki aztán a Lélek által növekedett bölcsességben és szeretetben Isten és az emberek előtt. Nyilvános működése elkezdésekor megint csak a Szentlélek kente fel a Messiást erővel és hatalommal, hogy körüljárva mindenkivel jót tegyen.
Isten győzelmet ad
Azt hiszem, az egyik legfontosabb igazság, amit mi keresztények talán ismerünk, de nehezen tudunk, merünk megélni, Jézus Krisztus tökéletes győzelme minden bűn, a gonoszság minden ereje és a halál fölött. Hiszen ha Ő győzött - mi pedig Krisztus Testének tagjai és a Szentlélek temploma vagyunk – akkor mi akadályoz meg minket abban, hogy mi is győztesek legyünk Isten kegyelméből?
Az leszel amit teszel
Néhány éve futott az egyik tévéadón Mesterkurzus címmel egy sorozat, az előadók napjaink híres gurui voltak, akik szeretetről, türelemről beszéltek a hálás hallgatóságnak. Szépeket, okosakat mondtak – aztán egyszer az egyikről kiderült egy interjúban, hogy többszörösen elvált férfi - akkor kíváncsiságból utána néztem másik kettőnek, azokról is kiderült ugyanez… Jézus mondja az ilyen tanítókról, hogy „szavaikat meghallgassátok de tetteiket ne kövessétek, mert mondják, de nem teszik…”
Amikor a valóság szembejön
Az erdélyi gazdaságot felvirágoztató, belpolitikában realista Bethlen Gábor fejedelem három háborút vezetett a Habsburgok ellen, Magyarország trónjáért. A harmadik végén a koronát is a kezében tarthatta – amikor szembejött a valóság. Megértette, hogy a koronát ugyan fejére teheti, de országa nem lesz, sőt a fejedelemségét is elveszíti, mert királyságát sem a Habsburg, sem a török nem fogja sohasem elfogadni. Ilyenek a mi háborúságaink is, illúzióink védelmében önmagunkkal, családunkkal, munkánkkal. Igaznak gondolt fantáziák amiket szívesen dédelgetünk, amelyek mellett fontos döntéseket hozunk – míg a valóság szembe nem jön egy kijózanító pofonnal, hátha tanulunk belőle…
A sátán rehabilitálása
Miközben a XX. században hazánkban élt magyar stigmatizált Galgóczy Erzsébetről csak kis példányszámú magánkiadványokban (és alig ismert netes oldalakon) olvashatunk, miközben a világhírű Szeretetláng Lelkinapló lejegyzője, Kindelmanné Erzsébet asszony élete gyakorlatilag ismeretlen még a vallásos emberek előtt is, miközben a szentéletű erdélyi magyar Kelemen Didák ferences szerzetes halála után testét a koporsóban „rothadatlan” állapotban találták (és persze visszazárták) - és még tudnánk még sorolni embereket, akiket más nemzetek büszkén (üvegkoporsóban) mutogatnának… Aközben nálunk és az egész világon gőzerővel folyik a sátán és a gonoszság minden formájának rehabilitálása a gazdaságban, kultúrában, erkölcsben -, és ennek csak porszemnyi jele a „szakállas nő” vasárnapi eurovíziós győzelme. De ahelyett, hogy most felállítanám az aktuális siratófalat, inkább egy érdekes összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet.
