Akarja-e Isten, hogy meggyógyuljak?
Az Isten szeretete gyógyít című kiadványunk nem az első könyvem volt, amikben tanúságtételeket is közreadok gyógyulásokról, de az első, amiben megpróbáltam rendszerezettebben kifejteni Isten gyógyító szeretetének működését. 2008-ban jelent meg, de mondanivalója ma is aktuális, ezért továbbra is szervezzük a missziós utakat, gyógyító összejöveteleket, ahol újra és újra megtapasztalhatjuk Isten gyógyító és szabadító szeretetének működését. A könyvből idézem az egyik nagy kérdést és az arra adott választ: Akarja-e Isten, hogy meggyógyuljak?
„Sokszor találkozunk a tanácstalan embereknek ezzel a kérdésével: Akarja Jézus, hogy meggyógyuljak? Vagy egy másik megfogalmazásban – esetleg több éves sikertelen orvosi kúrák és imádságok után: lehet, hogy azt akarja Isten, hogy ne gyógyuljak meg?
Isten akaratát azonban nem úgy tudhatjuk meg, hogy találgatásokba kezdünk, vagy jeleket vizsgálgatunk. Isten akarata ugyanis Jézus Krisztusban lett nyilvánvalóvá köztünk: „a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is - így kegyelemből kaptátok a megváltást; feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket, hogy az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bőségét, hozzánk való jóságából.” (Ef 2, 4-7)
Ezért, ha tudni akarjuk, mi Isten akarata a gyógyulással kapcsolatban, akkor legelőször is azt kell megnéznünk, hogyan gondolkodott és cselekedett Jézus a betegekkel és a gonosz lélektől gyötröttekkel kapcsolatban. Másodszor megvizsgálhatjuk, hogy általában mit tanít a Szentírás és az Egyház, harmadrészt pedig, hogy az Istentől ihletett emberi gondolkodásmód és kultúra hogyan viszonyul ehhez.
1. Hogyan gondolkodott és mit cselekedett Jézus a betegekkel és démonoktól gyötröttekkel? Talán arról győzködte őket, hogy a betegségük biztos Isten akarata, ezért fogadják azt türelemmel? Nem! Éppen ellenkezőleg, az evangéliumokban olvassuk, hogy Jézus mindenkit meggyógyított! „Az egész tömeg arra törekedett, hogy megérinthesse, mert erő áradt belőle, és mindenkit meggyógyított.” (Lk 6, 19)
Jézus akkor is szívesen foglalkozott az emberekkel, amikor már nagyon fáradt volt. Az egész napi munka után még a házban meggyógyítja Péter anyósát. Az evangéliumok többször tanúsítják, hogy „annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük.” (Mk 6, 31)
Ha nem volt alkalmas az idő, vagy épp a saját helyzetét kockáztatta a gyógyítással, akkor is segített a rászorulón, pedig ezzel ellenségeket szerzett magának: „Erre a zsinagóga elöljárója felháborodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, a néphez fordult: „Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!” (Lk 13,14)
Még amikor a Mennyei Atyától kapott küldetésének képével ellenkezett is a gyógyítás kérésének időzítése, akkor is gyógyított: „Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek.” De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk.” Ezt felelte: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!” De visszautasította: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.” Az asszony ellentmondott: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.” Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya.” (Mt 15, 22-28)
Olykor Jézus maga kezdeményezte a gyógyítást: „De volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett. Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: „Meg akarsz gyógyulni?” „Uram - válaszolta a beteg -, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be előttem.” Erre Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!” Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát és elindult. Aznap épp szombat volt.” (Jn 5, 5-9)
Emberileg reménytelennek látszó helyzetekben is gyógyulást hozott: „Akkor odament hozzá egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje. Lába elé borult, úgy kérte, menjen el hozzá, mert tizenkét éves egyetlen lánya haldoklik. (…) Még beszélt, amikor valaki ezt a hírt hozta a zsinagóga fejének: „Meghalt a lányod. Ne fáraszd tovább a Mestert.” Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: „Ne félj, csak higgy! Megmenekül.” Amikor odaértek a házhoz, nem engedett be senkit, csak Pétert, Jakabot, Jánost, meg a lány apját és anyját. Mindenki sírt, jajgatott, gyászolta a leányt. „Ne sírjatok! - szólt rájuk. - Nem halt meg, csak alszik.” Kinevették, mert tudták, hogy meghalt. De ő megfogta a kezét, és emelt hangon felszólította: „Leány, kelj föl!” Erre visszatért a lélegzete, és rögtön fölkelt. Ezután meghagyta, hogy adjanak neki enni.” (Lk 8; 41, 49-55)
Olykor az emberek kezdeményezték, hogy gyógyítsa meg őket: „Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit tegyek veled?” „Mester - kérte a vak -, hogy lássak.” Jézus így szólt hozzá: „Menj, a hited meggyógyított.” Nyomban visszakapta látását, és követte az úton.” (Mk 10, 47-52)
Isten szeretetének csodájaként Jézus még akkor is gyógyított, amikor ez nem is volt előre elhatározott szándékában: „Útközben (Jézust) a tömeg majdnem agyonnyomta. Volt ott egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett. Már egész vagyonát ráköltötte az orvosokra, de egy sem tudott rajta segíteni. Hátulról hozzáférkőzött, megérintette a ruhája szegélyét, és abban a pillanatban elállt a vérfolyása. Jézus megkérdezte: „Ki érintett?” Mindenki tagadta. Péter azonban így szólt: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös.” Jézus azonban megismételte: „Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.” Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve előlépett, elé borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban. Jézus ezt mondta neki: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!” (Lk 8, 42-48)
Jézus mindig készen állt arra, hogy meggyógyítsa a hozzá fordulókat! Ebből következően Jézus Krisztus most is ugyanígy cselekszik, mert Ő „ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13, 8)
2. Mit tanít általában a Szentírás a betegségekről? Azt látjuk, hogy az Édenben még nem volt se betegség, se halál – mindez a bűn következményeként lépett be a világba, amikor az a sátán hatalma alá került (ige). Jézus pedig azért jött, hogy a sátán minden művét lerontsa! (ige). Ezért Jézus gyógyít és szabadít, s így lehetőséget teremt az embernek arra, hogy az szabadon visszafordulhasson Teremtőjéhez, a mennyei Atyához. Ebből az is kiderül, hogy Jézus gyógyítása nem öncélú és nem önmagát akarja felmagasztalni általuk. Ahogy minket is tanít: úgy világoskodjék a ti világosságotok…
Egy haszid rabbi – akit Isten megajándékozott a gyógyítás karizmájával -, azt mondta a hozzá sereglő embereknek: Azért jöttetek, hogy meggyógyuljatok és tovább élhessétek a régi életeteket? Én nem tudok rajtatok segíteni. De ha azért jöttetek, mert a betegségetek megakadályoz benneteket Isten és embertársaitok szolgálatában – akkor gyertek csak, mert itt gyógyulást nyertek!
3. Azt is láthatjuk, hogy minden emberi kultúrában benne rejlik a gyógyulás vágya és a gyógyító szerepe. Ez egyáltalán nem magától értetődő! Hiszen ha Isten nem akarná az emberek gyógyulását, akkor az emberi társadalmak legalább egy része legalább – Istentől eredően - elutasítaná a gyógyítás intézményesítését. Ennek azonban pont az ellenkezője igaz – az emberek minden korban keresték a gyógyulás lehetőségét és intézményes formákat találtak ki ennek megerősítésére, a gyógyítók pedig nagy becsben álltak minden korban és kultúrában!
Még inkább megerősíti ezt, hogy a valóban hatékony gyógymódok – amelyek rengeteg halálos áldozattal járó járványokat és népbetegségeket is képesek voltak megszüntetni -, csak a keresztény kultúrkörben jöttek létre és fejlődtek ki! Itt ugyanis Isten ihletését követve az emberek képessé váltak az ok-okozati összefüggések felderítésére és a hatékony gyógymódok kimunkálására – egyszóval a tudományos megismerésre. Igen, a keresztény alapokon kifejlődő megismerés csodálatos gyógyászati eredményeket ért el – ezt el kell ismernünk, még akkor is, ha ma visszaélnek eredményeivel. A Kincskereső Kisködmönben leírt „torokgyík” halálos betegségből vált néhány pirulával könnyedén gyógyítható kórrá. A pestis, a kanyaró, a mumpsz elleni védőoltások hatékony védelmet nyújtanak az egykor szörnyű, az egész világot tizedelő betegségek ellen. Egynapos orvosi műtétekkel gyógyítanak régebben halállal végződő belső gyulladásokat, töréseket, stb. Ezeket sem a gyógynövények – bár nagyon hasznosak -, sem a füstölés, a ráolvasás, a sámántánc nem tudta soha gyógyítani! Isten azonban segítséget nyújtott a gonosz lélek uralma következményeinek leküzdéséhez az élet ezen területén is!
A Szentírás csodálatos egységben látja Isten és az orvos munkáját: „Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz, meg hát az orvos is Isten teremtménye. A gyógyulás úgy jön a Magasságbelitől, mint az ajándék, amit a királytól kapsz. Tudása miatt az orvos emelt fővel járhat, még a hatalmasok körében is megcsodálják. A gyógyszereket a földből adja az Úr, és az okos ember nem veti meg őket. Vajon nem fától lett talán édes a víz, hogy így megmutassa, mily erő van benne? Az embernek is ő adott értelmet, hogy magasztalja hatalmas műveit. Ápolás, enyhítés céljára használja a gyógyszerész is a gyógyszert, azért készíti. Működése soha meg ne szűnjék, jóvoltából az egészség terjed a földön. Fiam, ne késlekedj, hogyha megbetegszel, imádkozz az Úrhoz, és meggyógyít téged. Menekülj a bűntől, s legyen tiszta a kezed, tisztítsd meg a szíved minden gonoszságtól. Mutass be tömjén- és lisztlángáldozatot, s adakozz bőkezűen, amint telik tőled. De hívd az orvost is, az Úr alkotta őt is, ő se hiányozzék, mert rá is szükség van. Van, amikor az ő kezében van az egészség, mert hiszen ő is könyörög az Úrhoz, hogy munkája nyomán javulás álljon be, s adjon gyógyulást az élet javára.” (Sir 38, 1-14)
Röviden összefoglalva: láthatjuk tehát, hogy a betegség és a halál a bűnnel együtt jött be a világba. Isten azonban minden korban akarta a mi gyógyulásunkat és szabadulásunkat. Jézus Krisztus által pedig győzelmet aratott a gonoszság minden ereje fölött, így lehetővé vált, hogy mindenki részesülhessen Isten szeretetének gyógyító hatásából. A kérdés tehát igazából nem az, hogy akarja-e Isten, hogy meggyógyuljak, hanem az, hogyan részesülhetünk mi ebben? A következőkben erről lesz szó.”
Az Isten szeretete gyógyít című könyvünk már rég elfogyott, de elektronikus változatát szívesen és térítésmentesen elküldjük annak, aki kéri. Hasonló témájú könyvünk az "Isten győzelmet ad", ez még kapható Budapesten a Ferenciek terén lévő néhány keresztény könyvesboltban, vagy megrendelhető internetes levélcímünkön.
Sípos (S) Gyula, (www.szeretetfoldje.hu)
