Évi ige – irgalom és figyelmeztetés
Régi szokásom, hogy minden év elején kérek Istentől a Szentírásból egy évi igét, vezérfonalul, amin aztán év közben is többször elmélkedem. Erre az évre Nehémiás könyvéből – ő a babiloni fogságból való hazatérés és a helyreállítás embere, ez már jó jel! – kaptuk az alábbi szavakat:
„Te pedig sok esztendeig irgalmaztál nekik, figyelmeztetted őket prófétáid által lelkeddel…” (Neh 9, 30)
Az irgalmasság évében egy ilyen ige nagyon találó és inspiráló! Minden szavát nyugodtan magunkra vehetjük, hiszen mindannyian arra vagyunk hívva, hogy prófétai életet éljünk, azaz keresztény, krisztusi életet egy krisztus-gyűlölő világban! És milyen nagy szükségünk van a Szentlélek ihletésére, vezetésére, segítségére!
Most azonban az irgalmasság és figyelmeztetés összekapcsolására hívnám fel mindenki figyelmét. Hiszen az, hogy Isten irgalmas, már abból nyilvánvaló, hogy még létezünk. Talán meredeknek tűnik ez a mondat, ezért egy hasonlattal szeretném megvilágítani:
Képzeljük el, hogy felépítettünk egy szép házat, berendeztük jó és tartós bútorokkal, fűtés, világítás, hideg-meleg víz, minden benne van – aztán azt mondtuk egy szegény rokonunknak, hogy lakjon benne, míg távol vagyunk. Ő pedig beköltözne, aztán összekoszolná, a bútorokat szétszedné, a padlót feltüzelné, a számlákat nem fizetné - szóval félig már rommá tenné és ráadásul még a felelősséget is elhárítaná magáról -, mit tennénk vele? Mikor jönne el az a pillanat, amikor kirúgjuk őt a házunkból?
Isten pedig még mindig hagyja, hogy az Ő gyönyörű építményét, a Földet, teremtett világunkat szétgyalázzuk…
Tegyük fel, hogy mi is ilyen ésszerűtlenül, logikátlanul nagylelkűek, irgalmasok lennénk azzal, akit a házunkba engedtünk. Valahogy azért mégiscsak szeretnénk észhez téríteni őt és helyreállítani a házat! Talán azt mondanánk: barátom, addig nem kapcsoljuk vissza a fűtést, nyitjuk vissza a vizet, amíg ki nem fizeted a tartozásodat! Takaríts össze, állítsd helyre a szobákat, bútorokat, akkor maradhatsz, de ha nem, akkor menned kell!
Ez bizony komoly figyelmeztetés lenne, hátha ért belőle. Lehet ugyan, hogy néhányak szemében ettől gonosznak, szívtelennek látszanánk, hiszen szegény embert bántjuk pont akkor, amikor már a lakóhelye is romokban van – de vajon van-e másik megoldás? Hagyjuk meg felelőtlen állapotában, esetleg adjunk neki még egy új, szép házat, hátha majd azt nem teszi tönkre?
Isten ugyanígy figyelmeztet minket, amikor engedi, hogy bűneink, tetteink következményei ránk nehezedjenek. Az ökológiai válság, a háborúk, a gazdasági válságok – és hosszan sorolhatnám korunk nagy problémáit – mind a mi bűnös életmódunk következményei. Az Isten által ránk bízott gyönyörű világot rommá laktuk, és még most is alig-alig álltunk neki a helyreállításnak…
Isten azonban irgalmas. Figyelmeztetése is irgalmáról tanúskodik. Ő a helyreállítás, a megújulás Istene! Örök szeretetét, irgalmát, valódi természetét megmutatta Jézus Krisztusban. Ő eljött közénk, hogy a vakok lássanak, a bénák járjanak és a szegényeknek hirdessék az Örömhírt – az örömhír pedig ez: Isten van és szeret minket! Ő a mi Atyánk, aki mindig készen áll a megbocsátásra, az újrakezdésre! Ő a békesség Istene, Ő a tékozló fiú Atyja és mi vagyunk a tékozló gyermekek, akik a moslékos vályú mellől is visszatérhetünk Hozzá!
A Szentlélek pedig, a Szeretet lelke átjár minket és ihlet, bátorít, erőt ad, hogy kitakaríthassuk házunkat minden bűntől, szennytől, hogy kijavíthassuk a töréseket, hogy újra méltó keretet adjunk életünknek. Ebben az évben, az irgalmasság évében Isten erre a helyreállító munkára hív minket. Kezdhetjük kicsiben és kezdenünk kell önmagunkon. Aki azonban a kicsiben hű, az a nagyban is hű lesz…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
