Mennyország Nagykövetség
Elábrándozhatunk rajta, milyen jó lenne, ha Isten királyságának, a mennyek országának is lennének olyan nagykövetségei, mint a földi államoknak a többi ország területén. Területi sérthetetlenséget élveznének, a nagykövet és munkatársai képviselnék Isten akaratát és terveit a baráti vagy ellenséges ország területén… aztán rájönnék: de hiszen létezik Isten országának nagykövetsége és annak mi is munkatársai vagyunk! (Habár nem fizetett alkalmazottai, hacsak a „vatikáni valutát” ide nem számítjuk.)
Ami a hivatalszerű működést illeti, az megvan, köszönjük szépen! A főhivatalnok lehet a római pápa (és persze a testvéregyházak vezetői, már amennyiben), a hivatalvezetők az egyes püspökök, van Szervezeti és Működési Szabályzat és más fontos hivatalos dokumentumok (a Szentírás, a zsinati szövegek, enciklikák, pápai és püspöki megnyilatkozások, regulák) – és jól-rosszul, de hivatalszerűen működik is, annak minden előnyével és árnyoldalával együtt. (Ez utóbbinál nem akarnék semmi rosszat mondani, egyszerűen csak minden Hivatal szereti papírhegyekkel, előírásokkal, rangsorokkal igazolni a létét, ebben egyházunk sem különbözik a világi Hivataloktól…) Aztán vannak még egyéb helyi kirendeltségek – szerzetes rendek, lelkiségek – és ott vannak a helyi Főnökségek, a plébániák és más egyházszervezeti formák.
Ahhoz azonban, hogy Isten királyságának nagykövetségei valóban hatékonyan működhessenek, általában nem elég a helyi Hivatal, szükség van önkéntesekre is, sőt! Olykor mintha Isten maga is csak úgy tudná áthidalni hivatalai diszfunkcionális működését, hogy önkénteseket toboroz – a Szentlélek ebben nagyon profi! -, azaz új mozgalmakat indít, közösségeket hoz létre, prófétákat támaszt, akik és amelyek aztán jól-rosszul együttműködve a Hivatallal, megpróbálják Isten akaratát valahogy képviselni az adott területen.
A Mennyország Nagykövetség munkatársainak nincs könnyű dolguk, mert:
- mindig egyszerre baráti és ellenséges közegben mozognak,
- ajánlatuk egyszerre vonzó és taszító,
- jelenlétük egyszerre kívánatos és üldözendő,
- mindig szükséget szenvednek miközben minden rendelkezésükre áll,
- a béke embereiként mindig harcolniuk kell,
- egyszerre kell hódító és védekező háborút vívniuk,
- ellenfeleik egy része sohasem fedi fel magát,
- és a Vége előtt minden sikerük csak ideiglenes lehet.
Hosszan sorolhatnám még a kötőjeles mondatokat, de nem teszem. A következőkben inkább arra teszek kísérletet, hogy az egyháztörténelem és a mi két évtizedes missziós tapasztalataink alapján bemutassam, hogyan működik a Mennyország Nagykövetség. Ehhez időnként felhasználom a hadászat szakkifejezéseit is, beszélek, hídfőállásról, előretolt helyőrségekről, diverzáns csoportokról, stb. Megmutatom, hogyan építkezik Isten egy adott területen, egyházközségben és hogyan nevel fel embereket egy-egy szolgálatra. Minden gondolatot példákkal illusztrálok, megmutatva Isten győzelmét, Isten országának épülését, de nem elhallgatva a Nagykövetségek problémáit sem. Közös gondolkodásra és közös cselekvésre hívom az olvasót, aki – mint talán már rájött -, maga is a Mennyország Nagykövetség munkatársa! Persze valószínűleg nem nagyköveti rangban, talán nem is látható hivatali beosztásban, de biztosan Isten által elhívva és bátorítva.
Kalandra fel!
(A készülő Mennyország Nagykövetség című könyv előszavából)
Sípos (S Gyula (www.szeretetfoldje.hu)