Hívószavak
Szavakkal ölni is lehet – ez olyan közhely, ami sajnos nincs piros betűkkel a szívünkbe írva. Pedig tudjuk, hogy a gúnyos megjegyzések összetörhetik önbecsülésünket, a vádaskodás, gyűlölet szavai depresszióssá tehetnek és valóban, az internetes közösségi oldalakon keresztüli zaklatással, szavakkal több érzékeny embert is öngyilkosságba kergettek már. A magyar kultúra pedig döntően szó- (és írott) kultúra. (Nálunk egy festő presztízse nyomába se érhet egy francia, angol vagy olasz otthoni rangjának.) Vajon beszédmódunk miatt is van, hogy hazánk évtizedek óta elöl szerepel minden rosszkedv- és depresszió-skálán? - pedig a szavakkal gyógyítani, építeni is lehetne...
Miért kerül egyre több elrejtett rossz dolog a napvilágra?
„A válság egyik jellemzője az, hogy hirtelen felfedi a benne lévők valódi természetét.” Csehországban a kormányfő is kénytelen volt lemondani a korrupciós botrány miatt, Amerikában a sokadik lehallgatási ügy robbant ki. Erkölcsi visszaélések, szélsőségesen megengedő törvények vagy épp az erőszak kultusza – úgy tűnik, nem kerülhetjük el a szembesülést és döntést, nincs „semleges zóna”, az emberek és események eddig homályban maradó, valóságos karaktere egyre nyilvánvalóbbá válik.
Élő víz – ha nincs az is baj, ha van az is baj
Emlékszünk még a szárazság éveire, amikor a balatoni szervezetek közösen követelték, hogy egyik folyónkat (nem nevezem meg, nehogy hírbe hozzam) azonnal csatornázzák össze nagy tavunkkal – az pedig hazaáruló, aki bármikor vizet enged le a Balatonból, holmi „szakmai érvekre” hivatkozva –, és vezessék az élő vizet a tóba. Akkor kevés, most meg túl sok a víz az országban - máshol folyékony arany, nálunk csak a pénzt viszi. Pedig a középkori krónikákban még úgy írtak hazánkról, mint földben, vízben, halban, vadban gazdag, tejjel-mézzel folyó kánaánról. Mi történt a századok alatt és lehet-e ezen változtatni?
Európa hangos, újra hangos
Petőfi Sándor még így búsongott: Európa csendes, újra csendes, elzúgtak forradalmai… Nos, a csendességnek újabban befellegzett, úgy tűnik, Európa újra hangos, Franciaországtól Svédországig, Törökországtól Spanyolországig mindenhol tüntetnek, gyújtogatnak - de hogy ennek örülnünk kellene? Kötve hiszem.
Miért lesz a jó kezdeményezéseknek rossz végük?
Az esküvőjükre készülődnek – már ha eljutnak egyáltalán eddig a jó döntésig -, nem az jár a fejükben, hogy ahhoz a 40%-hoz fognak-e tartozni, akiknek a házassága néhány éven belül felbomlik. Mint ahogy amikor meghallottuk, hogy elkülönítik a dohányboltokat a gyermekek védelmében – hazánk a második legdohányosabb nemzet Európában -, nem gondoltuk volna, hogy trafik-mutyi lesz belőle, a „Nemzeti Dohányboltban” árusított jégkrémmel, újsággal és ki tudja még mi mindennel… Miért lesz a jó kezdeményezéseknek ilyen sokszor és ilyen rendszeresen rossz végük?
Döntés: megvallás és megtagadás
Minden döntésünk valami mellett egyben megtagadása is valami másnak. Döntünk a házasság és házastársunk mellett - és egyben döntünk a többi nő/férfi "ellen", döntünk a hűség mellett és a hűtlenség ellen. Döntünk Isten mellett és egyben döntünk a a többi hamis isten ellen. Kortünet és kórtünet, hogy ma sokan szeretnének úgy dönteni valami mellett, hogy az egyben azért ne legyen döntés valami ellen is. Krisztus mellett - de azért belefér a reinkarnáció is. A "párom" mellett - de azért beleférnek ilyen-olyan kalandok (csak ne tudódjon ki). Azaz a másik mellett (szeretet) való döntés helyett így mindig magam mellett (önzés) döntök. Az önzetlenség helyett az önzés, a szeretet helyett a vágyak mellett...
Három rövid groteszk történet
Erre a hétre - mégiscsak a Szent István Könyvhét hetében vagyunk - a 33 rövid történet és néhány hosszabb című könyvből tettem fel három történetet: Az élet értelme; Miért sírnak a csigák; Franz Kafka emlékére. Mert olvasni jó, olvasni élvezet...
Koldulunk
Nem, mintha ez szégyen lenne. Don Bosco élete utolsó éveiben – amellett, hogy foglalkozott a gyerekekkel és iskolákkal, könyvkiadót és nyomdát működtetett és egy folyamatosan növekvő szerzetesrend vezetője volt – járta a világot, előadásokat tartott, aztán imádkozott a betegekért (még halottat is támasztott), majd kérte a jelenlévőket, hogy adakozzanak, mert a gyerekek etetéséhez és iskoláztatásához bizony sok pénzre volt szükség… azaz koldult.
A két ország, a harc
"...A két ország tusakodik egymással az emberi történelem folyamán. Elfoglalnak minden területet – nem lehet elbújni, „megúszni” a harcot..."
A józan észről
Egy régi, önfényező szociológus történet szerint egy faluban már hárman lettek öngyilkosok rövid idővel egymás után. Pszichológusok, politikusok keresték, hogyan lehetne megállítani ezt, de nem jutottak semmire. Aztán jött egy szociológus, kérte, hogy mutassák meg, hol történtek az esetek. Mind ugyanott, egy falba vert rozsdás szögre kötötték fel magukat. „Húzzák ki a szöget” – szólt a praktikus tanács, és lőn… a szöget kihúzták, nem történt több öngyilkosság.
Áldás alatt, támadás alatt
A keresztény élet küzdelmes élet. Nem mindig és nem egyforma mértékben, de kikerülhetetlenül. Ahol ugyanis Isten áldása jelen van, ott a gonosz lélek is megjelenik, hogy összezavarja és tönkre tegye a dolgokat.
