- Részletek
- Kategória: Eheti
Nagy gyakorlatunk van az állatok formázásában, kultúrtájak kialakításában, így szinte természetes, hogy Istent is háziasítani, saját képünkre és kényelmünkre formálni akarjuk. Ennél veszélyesebb dolgot pedig elképzelni sem lehet!
- Részletek
- Kategória: Eheti
„Bal hüvelykem bizsereg, gonosz lélek közeleg” – szavalják a vészbanyák a Macbeth-ben. Nem kell ma ahhoz nagy drámaírónak lenni, hogy utána mondhassuk: a háború közeleg, sőt már itt is van. Nem csak India és Pakisztán határán, nem csak a Közel-Keleten, nem csak Párizsban, Ukrajnában, hanem itt, Magyarországon is. Szomorú igazsággá válik Clausewitz egyébként őrült mondata: „a béke a háború folytatása más eszközökkel”. Igen, a béke már csak egy ritkás álcaháló, a mosolygó gyilkosok köztünk járnak.
- Részletek
- Kategória: Eheti
Vágyakozni elkerülhetetlen, terveket szőni fontos, de az eredmény? „Mindent megpróbálunk, de semmit sem ígérhetünk…” Hatalmas szellemi és anyagi erőforrással rendelkező erős nemzetek is kudarcot vallhatnak terveikkel, mert csak Isten tud olyan tervet sugallni, olyan tanácsot adni, amit ha megfogadunk, akkor biztos sikerrel járunk. Ezért én hosszú évek óta minden év elején Isten elé viszem a vágyainkat, terveinket, aztán útmutatásként egy szentírási igét is kérek hozzá Istentől…
- Részletek
- Kategória: Eheti
Keressük, kutatjuk, szorgalmasan olvassuk a jóslatokat, mit mutat a horoszkóp, mit mond a jövőkutató, mit prófétál Nostradamus, mit üzen a Biblia – ha másképp nem megy, kreálunk magunknak valami kinyilatkoztatást, mert még a rossz hír is jobb, mint a bizonytalanság… Ezek között van ami teljes butaság, van átverés, de van olyan is, ami korlátozottan, de érvényes. És van, ami bizonyos, csak talán nem értjük, mikor és hogyan. Az alábbiakban ezeket mutatjuk be röviden:
- Részletek
- Kategória: Eheti
Most olvasok egy második világháború idején játszódó regényt. Az amerikai százados Angliában megismerkedik egy fiatal nővel, összebújnak, lángol a szerelem, egyszer csak a lány megkérdezi: „Erkölcstelen vagyok?” Úgy meglepődtem ezen a mondaton, hogy gyorsan megnéztem, mikor is írta a szerző a művet – 1965-ben. Ja, így már érthető…!
