Három rövid groteszk történet
Erre a hétre - mégiscsak a Szent István Könyvhét hetében vagyunk - a 33 rövid történet és néhány hosszabb című könyvből tettem fel három történetet: Az élet értelme; Miért sírnak a csigák; Franz Kafka emlékére. Mert olvasni jó, olvasni élvezet...
Az élet értelme
A kisfiú vidáman szaladt oda édesapjához, aki a padon üldögélt.
- Nézd apu, mit kaptam a bácsitól! Egy lufi! – Valóban, a gyerek kezére kötött zsinór végén egy különös, színjátszó léggömb ugrándozott az ég felé.
- Milyen férfitól? – kérdezte gyanakodva az apja.
- Attól a bácsitól – mutatott a park fái felé a fiú – az előbb még ott volt! És szárnya is volt neki két oldalt!
- Szárnya? – A férfi gyanakodva nézett a késő délutáni félhomályban a fák felé. Eszébe jutott, amit a felesége mondott néhány napja, hogy állítólag egy mutogatós ember zaklatja a fiatal lányokat a parkban. Lehet, hogy ő volt az? Egy pedofil? – Szárnya? Nem lehet, hogy a kabátja volt? Esetleg azt nyitogatta a kezével, mintha szárnya lenne?
- Jaj apu, nem a ruhája volt! Egyébként is a hátából jött ki, a kezében meg a lufit tartotta, amit nekem adott! És azt is mondta, hogy abba egy nagyon fontos dolog van elrejtve, de nem szabad kinyitni a lufit, mert akkor eltűnik belőle! Nézd csak meg!
A fiú lehúzta a zsinóron a léggömböt az apja szeme elé, aki csodálkozva látta, hogy annak belsejében valami köd gomolyog, s benne, noha alig tudta kivenni, egy fehér, írott lapocska is lebegett. Most már látta azt is, hogy a léggömb felszínére egy mondat van írva fluoreszkáló betűkkel: Az élet értelme.
Lehet, hogy egy terrorista volt? – nézett körül az ember. - Így akarja a robbanószert eljuttatni a lakóházakhoz? Jó trükk lenne, hiszen ki gyanakodna egy gyerekre? Robbanógáz és gyújtószerkezet – ki tudja, bármikor robbanhat?! Ügyetlenül rámosolygott a fiára:
- Elmondta neked, mi van a lufira írva?
- Nem, azt mondta, majd te elolvasod.
- Az van ráírva: eressz el, és vegyél egy hatalmas fagyit a fiadnak!
- Tényleg?
- Tényleg!
- Hurrá! Akkor két gombócosat kérek, csokit és citromot! – A kisfiú ügyetlenül megpróbálta leoldani a kezéről a léggömböt.
- Várj, majd segítek! – Az apuka óvatosan kioldozta a zsinórt, majd eleresztette a fénylő gömböt. Megkönnyebbülve nézte, ahogy az felszáll a levegőbe és eltűnik a fák között.
- Kész is van! Indulhatunk!
A kisfiú boldogan megfogta a kezét és vidáman szökdécselt. Már alig várta, hogy megkapja a fagyiját. Milyen jó nap ez a mai!
*
Miért sírnak a csigák?
A két gyerek a beton szélén guggolt és elmélyülten nézte az ott araszoló éti csigát.
- Látod a csíkját?
- Látom. Azt mondta a Zsolti, hogy azon csúszik a csiga. Ő már iskolás, tudja ezeket. Már majdnem mindent tud.
- Én is iskolás leszek az ősszel.
- Én is. Szerinted egy osztályba fogunk járni?
- Remélem! Majd szólunk anyunak, hogy kérje meg a tanító néniket, és akkor minden rendben lesz.
Ezen csendben tűnődtek egy darabig.
- Te tudod, hogy lesz csíkja a csigának?
- Biztos a bőréből jön. Mint amikor mi izzadunk.
- Aha, lehet. De akkor ha visszabújik a csigaházba, teljesen elázik. A Zsolti múltkor elesett a lavórral, eláztatta az egész szobát – nagyon kikapott!
- Hát akkor lehet, hogy sír. Csak nem a szemével, mert ott nem tud, mert az olyan kicsi neki. Vagy nem is! A szemével sír és az azért olyan hosszú ott alatta neki, mert az a cső, amin keresztül a sírás lemegy a testére és alul bevizezi!
- De miért sír?
- Mert becsapták. Régen meztelen csiga volt és félt mindentől. De tényleg, a meztelen csiga elbújik a levelek közé, alig lehet észrevenni, anyu utálja is őket! Aztán azt ígérték neki, hogy házat kap ahová elbújhat és az majd megvédi mindenkitől.
- Meg is kapta nem? Akkor meg miért sír?
- Látod milyen lassú! Már nem tud elbújni, a házába meg bemehet, de hát milyen ház ez? Olyan, mint a miénk. Ide nézz! – Azzal sarkával teljes erőből rátaposott a csigaházra, ami egy reccsenéssel összetört. – Ilyen rozoga - látod, az első szél összedönti!
- Fúj! Most olyan lett a talpad! Töröld le, aztán menjünk, mielőtt meglátnak.
*
Franz Kafka emlékére
Gregor Samsa egy reggel arra ébredt, hogy pattanás nőtt az orrára. Mit az orrára? A szép ívelésű orra hegyére, pont oda, egy óriási, vörös furunkulus! Ez rettenetes – gondolta, miközben gondosan minden oldalról szemügyre vette az arcát a tükörben -, így nem mehetek ki az utcára!
Óvatosan megtapogatta az orra hegyét, fájdalmasan felszisszent: ezzel a borzalmas vörös izével úgy nézek ki, mint egy orrszarvú-bogár! Így igazán nem mutatkozhatom az emberek előtt!
Gondolkodott, hogy felébressze-e szüleit, akikkel együtt él. (Bolond lett volna elköltözni, amikor itt főznek rá, mosnak rá, a kedvét keresik – ámbár apja mintha mostanában morgósabb lenne, anyja meg állandóan nyögdécsel, direkt azért, hogy ő észre vegye, de azért sem reagál, ezt a játékot nagyon is jól ismeri, az öregek meg amúgy is mindig jajveszékelnek mindenért, lehet, hogy ha most bemegy hozzájuk, akkor se fordítanának rá kellő figyelmet – szóval egyre nehezebb velük, de ő aztán kitart, ilyen ócska dolgokkal nem lehet nyugtalanítani se…)
Hanem a pattanás! Most mi legyen? Ha bemegy az irodába, mindenki őt fogja bámulni, vagy ami még rosszabb, úgy tesznek, mintha észre se vennék, de a háta mögött összenevetnek, ismeri ő mindet, irigyek, nem becsülik meg kellően, aztán meg ráakaszkodnak…
Talán ha lenne itthon valami szer, ami leszárítja ezt az izét! Orrszarvú bogárként mégse léphet ki az ajtón! Fúj! A bogarak amúgy is olyan undorítóak! Hol lehet valami gyógyszer, amit a kényes bőrére rákenhet? A tükrös szekrényben nincs, a testápolók között nincs – egyszerűen sehol sincs! Meg lehet őrülni!
Kétségbeesetten fordult vissza a szobájába. Ő már csak egy nagy bogár, helye sincs az életben! Majd ha anyja felébred és meglátja mi történt vele, majd ő betelefonál az irodába és elmondja, hogy megbetegedett a fia. Az apját pedig ne engedje be hozzá és egyáltalán, senkit se! Ennek nem szabad kitudódnia!
Gregor Samsa visszabújt az ágyba és fejére húzta a takarót. Álmában tévébemondó volt, híres emberekkel beszélgetett és mindenki őt irigyelte.
(Sípos (S) Gyula, www.szeretetfoldje.hu)
(A könyvről bővebben itt olvashat, most kapható a Szent István Könyvhéten a Szent Gellért Egyházi Kiadó pavilonjában is.)
