Az leszel amit teszel
Néhány éve futott az egyik tévéadón Mesterkurzus címmel egy sorozat, az előadók napjaink híres gurui voltak, akik szeretetről, türelemről beszéltek a hálás hallgatóságnak. Szépeket, okosakat mondtak – aztán egyszer az egyikről kiderült egy interjúban, hogy többszörösen elvált férfi - akkor kíváncsiságból utána néztem másik kettőnek, azokról is kiderült ugyanez… Jézus mondja az ilyen tanítókról, hogy „szavaikat meghallgassátok de tetteiket ne kövessétek, mert mondják, de nem teszik…”
A múlt héten az eurovíziós dalfesztivál szakállas nő – lassan szakállas vicc! – győzteséről írtam egy rövid bejegyzést, aztán feltettem a facebook-oldalunkra is (mert nekünk már ilyen is van! :-) ). Másnapra a bejegyzés miatt egyik „ismerősöm” (egy városban élünk, de évek óta nem láttam, köszönő viszonynál tovább sohase jutottunk) üzenetet küldött, hogy törölt a facebook-ismerősei közül, mert ő toleráns embernek tudja magát… Milyen jó vicc lenne, ha nem lenne ilyen szomorú!
A címbeli mondattól csak egy betűvel tér el - de micsoda különbség! - a következő buta mondat: „Az leszel, amit eszel.” Nehezen hinném, hogy ha sok zöldséget eszek, akkor mindjárt gyökér leszek és csak zöldségeket fogok beszélni. Csípős nyelvűvé se válok az erős paprikától, de szelíd birka se leszek, bár tudom, hogy ezt szeretnék elhitetni velem. Csak hát a tapasztalat, amiből az alábbi egymondatos vicc is született: „Még csak egy hete vagyok vegetáriánus, de már most nagyon ingerülten beszélek mindenkivel!” (Az „ingerült” szót tetszés szerint lehet helyettesíteni a „felsőbbséges”, esetleg „ájtatos” és egyéb kifejezésekkel.)
És fordítva: a húsevés még nem tesz ragadozóvá, nem tesz macsóvá se, és ha magyaros ételt eszel attól még nem leszel se nagyobb magyar, se hazafi, se „erős ember”, hogy kidüllesztett mellel járkálj az utcán, mint egy bika (ami, nem mellesleg, fűevő).
Nem az leszel amit eszel, de az bizony már árulkodik a jellemedről, lelkedről, hogy mit teszel. Az leszel amit teszel, tetteidből kitűnik valódi jellemed.
Megint csak Jézust idézve: „Hagyjátok őket: vakoknak vak vezetői ők. Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten gödörbe esnek. (…) Még mindig értetlenek vagytok ti is? Nem értitek, hogy mindaz, ami bemegy a szájba, a gyomorba kerül, aztán meg az árnyékszékbe dobják? Az azonban, ami a szájból kijön, a szívből származik, és ez teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a rossz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, erkölcstelenségek, lopások, hamis tanúskodás, káromkodások. Ezek teszik tisztátalanná az embert. Az pedig, hogy valaki mosatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert.” (Mt 15, 14-20)
Ugyan kit lehet becsapni az ilyen mondatokkal: „Én békés ember vagyok, csak ez az alak úgy feldühített, hogy kénytelen voltam leütni…” „Én igazán szeretem őt, de azt nem bírom elviselni…” „Megbocsátottam neki csak nem állok szóba vele…” „Nem vagyok tolvaj, de az nem volt senkié…”
Érdekes, hogy bár a tetteink elárulnak minket, mégis jobban hiszünk a szavaknak, mint a tetteknek. Ezt csodálatosan használja és kihasználja média-demokratikus világunk. Csak hát a reklám-politika és reklám-élet után mégiscsak valódi halál és valódi elszámoltatás jön, ahol bizony nem fogjuk tudni kidumálni magunkat.
“A lányomnak mondom, a menyem is értsen belőle.”
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfoldje.hu)
