Történetek az isteni gondviselésről - Forró drót a Mennyekből
A kolostorból, irodám ablakából éppen egy gyönyörű tuja sorra nyílt kilátás. Szerettem itt kifelé nézegetni, amikor szünetet tartottam a munkámban. Békés, megnyugtató volt minden házon belül és kívül egyaránt. A rendfőnök szokatlanul nagyvonalú, béketeremtő és mosolygós ember volt. Ő volt a főnököm.
Történetek az isteni gondviselésről - Esély
A jósok és klienseik nagy veszélyben vannak. Abban a pillanatban, amikor a szellemvilág felé fordulnak információért, a démoni világ készségesen reagál. Teszi ezt függetlenül a jóslás módjától. Ha magyar kártyát kérdez valaki, vagy tarot kártyát, ha ingát kérdez, vagy a háromlábú széket kisceruzával, vagy a qiuja táblát, ugyanazt a démoni világot találja meg. Hiába hiteti el magával bárki, hogy létezik fehér és fekete mágia, sajnos nem létezik. Fehérnek nevezett fekete mágia létezik kizárólag, és Isten hozzáállását a témához kiválóan szemlélteti az ide vonatkozó ige:
Történetek az isteni gondviselésről - Az irgalom virágai
Középkorú nő voltam, amikor igazán közel kerültem Istenhez. Szerettem volna jobban megismerni Őt, ezért tanulmányozni kezdtem a Bibliát, eljártam rendszeresen a szentmisékre, beszélgettem az emberekkel róla. Lelkigyakorlatokra kezdtem járni, hogy a több évtizede felhalmozódott tetteimet át tudjam adni, hogy Ő megtisztítsa az életemet. Igényem lett rá, hogy tiszta lappal kezdhessek új életet Krisztusban.
Történetek az isteni gondviselésről - Napcsoda
"Međugorje a csodák földje. Ha ott vagyok, érzem, hogy ez egy „más állapot". Vannak, akik azt mondják, hogy a Mennyország kapuja. Ezzel teljesen egyetértek. A hangulat mélyen keresztényi, ezt sugallják az emberek, az üzletek kirakatai, az utcai gyóntató atyák... Valahogy otthon érzi magát az ember attól, hogy közösen imádjuk Istent, és szeretjük a Szűzanyát. Összetartozás-érzés uralkodik mindenütt. Itt az ember nagyokat gondol és érez. Többet elhisz, többet remél, jobban szeret.
Történetek az isteni gondviselésről - Miről álmodik a lány?
A házasságom romokban hevert. Férjem szeretőket tartott. Romba dőlt az önbizalmam, minden önbecsülésem, jövőképem. Végül torkomig ért az undor, és döntöttem: elválok. Még egyedül is jobb, mint így.
Történetek az isteni gondviselésről - Az Atya megértett…
Egy sikeres német-magyar cég igazgatója mellett voltam titkárnő. Főnököm megfoghatatlan személyiség volt. Gyakran nem is nézett a szemembe, ha beszélt. Ha meg rám nézett, mindig bujkált egy fura mosoly az arcán, ami egyfajta álarcnak tűnt: sosem tudtam, hogy mire gondol, hogy van. Nem láttam bele a személyiségébe, nem értettem a viselkedését. Néha úgy tűnt, hogy kedvel, néha meg hallottam, hogy a hátam mögött rólam beszél a másik vezetővel, és kinevet.
Történetek az isteni gondviselésről - Emlékül Anikónak
S. Anikó ismerősöm bejárt a munkahelyemre az autószalonba, ahol dolgoztam. Ez egy pici szalon volt, épp csak két autó és egy tárgyalóasztal fért bele, meg egy íróasztal. Téli hónapokban, a szürke délelőtti órákban gyakran voltam egyedül, senki nem jött autót nézni. Anikó a mellettünk levő még kisebb kis üzletben dolgozott. Egyszemélyes kis vállalkozás volt, így ő is megtehette, hogy pár percre bezár, és nálam keres lelki felüdülést.
Történetek az isteni gondviselésről - Emlékül
Vali néni az elsők között volt, aki az újonnan épült idősotthonba beköltözött. Határozottan lépte át a tárgyaló szoba ajtaját, és közvetlen stílusában odaszólt a titkársági asztalhoz: „Jó napot kívánok! Hála legyen az Istennek, hogy végre itt vagyok! Mert engem az Úr hozott ide!" Vali néni ez után sem törődött azzal, hogy ki a hívő ember, és ki nem. Számára természetes volt, hogy a vele történt csodákat megossza másokkal, és csak nevetve hozzátette: „Most maga is biztos bolondnak néz." Én hálás közönség voltam neki. Amikor elmesélte a legnagyobb csodát, ami vele történt, elmondtam neki, hogy éppen ilyen történeteimről írok könyvet. „Hát akkor írja bele ezt is!" - mondta. „Mert ez úgy igaz, ahogy itt állok maga előtt. De aztán siessen azzal a könyvvel, mert 90 éves vagyok, nem érek én rá annyira!"
Egy példaértékű nyilatkozat
Szeptember végén született meg Makranczi Zalán és Szinetár Dóra első gyermeke, Benjámin. A kisfiúról nemrég egy genetikai vizsgálat során derült ki, hogy enyhe Down-szindrómával jött a világra. Ezzel kapcsolatban a színésznő a Facebookra posztolt egy közleményt, ami most teljes terjedelmében, változtatás nélkül közlünk.
Történetek az isteni gondviselésről - Bizalomból jeles
Kedves, idős rokonom behívott a szobájába: „Emőkém, kicsit aggódom! Nézd meg a sebet a fülem mögött! Mit mond az Úr, menjek vele orvoshoz?" A seb nagyon csúnya volt. Gennyes, égővörös duzzanat. Imádkozni kezdtem, mivel tudtam, hogy nagymama nagyon nem szeret orvoshoz menni, csak éppen végszükség esetén.
Történetek az isteni gondviselésről - Ötszörös siker
A mi életünk nagy csodájának minősül az, hogy egyáltalán lett gyermekünk, de azt álmodni sem mertük volna, ami ez után történt velünk.
