Történetek az isteni gondviselésről - Miről álmodik a lány?
A házasságom romokban hevert. Férjem szeretőket tartott. Romba dőlt az önbizalmam, minden önbecsülésem, jövőképem. Végül torkomig ért az undor, és döntöttem: elválok. Még egyedül is jobb, mint így.
Történetek az isteni gondviselésről - Az Atya megértett…
Egy sikeres német-magyar cég igazgatója mellett voltam titkárnő. Főnököm megfoghatatlan személyiség volt. Gyakran nem is nézett a szemembe, ha beszélt. Ha meg rám nézett, mindig bujkált egy fura mosoly az arcán, ami egyfajta álarcnak tűnt: sosem tudtam, hogy mire gondol, hogy van. Nem láttam bele a személyiségébe, nem értettem a viselkedését. Néha úgy tűnt, hogy kedvel, néha meg hallottam, hogy a hátam mögött rólam beszél a másik vezetővel, és kinevet.
Történetek az isteni gondviselésről - Emlékül Anikónak
S. Anikó ismerősöm bejárt a munkahelyemre az autószalonba, ahol dolgoztam. Ez egy pici szalon volt, épp csak két autó és egy tárgyalóasztal fért bele, meg egy íróasztal. Téli hónapokban, a szürke délelőtti órákban gyakran voltam egyedül, senki nem jött autót nézni. Anikó a mellettünk levő még kisebb kis üzletben dolgozott. Egyszemélyes kis vállalkozás volt, így ő is megtehette, hogy pár percre bezár, és nálam keres lelki felüdülést.
Történetek az isteni gondviselésről - Emlékül
Vali néni az elsők között volt, aki az újonnan épült idősotthonba beköltözött. Határozottan lépte át a tárgyaló szoba ajtaját, és közvetlen stílusában odaszólt a titkársági asztalhoz: „Jó napot kívánok! Hála legyen az Istennek, hogy végre itt vagyok! Mert engem az Úr hozott ide!" Vali néni ez után sem törődött azzal, hogy ki a hívő ember, és ki nem. Számára természetes volt, hogy a vele történt csodákat megossza másokkal, és csak nevetve hozzátette: „Most maga is biztos bolondnak néz." Én hálás közönség voltam neki. Amikor elmesélte a legnagyobb csodát, ami vele történt, elmondtam neki, hogy éppen ilyen történeteimről írok könyvet. „Hát akkor írja bele ezt is!" - mondta. „Mert ez úgy igaz, ahogy itt állok maga előtt. De aztán siessen azzal a könyvvel, mert 90 éves vagyok, nem érek én rá annyira!"
Történetek az isteni gondviselésről - Bizalomból jeles
Kedves, idős rokonom behívott a szobájába: „Emőkém, kicsit aggódom! Nézd meg a sebet a fülem mögött! Mit mond az Úr, menjek vele orvoshoz?" A seb nagyon csúnya volt. Gennyes, égővörös duzzanat. Imádkozni kezdtem, mivel tudtam, hogy nagymama nagyon nem szeret orvoshoz menni, csak éppen végszükség esetén.
Egy példaértékű nyilatkozat
Szeptember végén született meg Makranczi Zalán és Szinetár Dóra első gyermeke, Benjámin. A kisfiúról nemrég egy genetikai vizsgálat során derült ki, hogy enyhe Down-szindrómával jött a világra. Ezzel kapcsolatban a színésznő a Facebookra posztolt egy közleményt, ami most teljes terjedelmében, változtatás nélkül közlünk.
Történetek az isteni gondviselésről - Ötszörös siker
A mi életünk nagy csodájának minősül az, hogy egyáltalán lett gyermekünk, de azt álmodni sem mertük volna, ami ez után történt velünk.
Történetek az isteni gondviselésről - Nándi bácsi vázája
NÁNDI BÁCSI VÁZÁJA
Barátainkkal Erdélyben kirándultam. Az ő ismerősük volt Nándi bácsi, akinél már korábban többször is jártak. Most is így történt, élelmiszerrel és gyógyszerrel felszerelkezve toppantunk be hozzá. A bácsi kedvesen, de annál szomorúbban fogadott bennünket, szegényes háza udvarán. Megözvegyült, és felesége halálával életkedve is elszállt.
Egy "Superman" apukáról
Mindannyian tudjuk, hogy az apai szeretet csodákra képes. A kislányok első szerelme legtöbbször az édesapjuk, akiknek gondoskodása szuperhős képességekkel ér fel. Hasonló szuperhős apukába botlottunk a Love What Matters oldalán, ahol egy lány megható módon ír "Superman" apukájáról.
Történetek az isteni gondviselésről - Csupor helyett
CSUPOR HELYETT
A festői szépségű Hollókő utcáit róttuk egy zarándokcsoporttal. A gyerekeimmel megcsodáltunk minden házat. Ahova be lehetett menni kézműveskedni, vagy vásárolni, azt nem hagytuk ki. Mindezt a sok, értékes, színes élményt kiegészítette az is, hogy tornácos vendéglők, kávézók tarkították a palettát. Mindegyiket kipróbáltuk. Az egyikben kávéztam, a gyerekek üdítőztek. A másikban gulyásleves nyerte el a tetszésünket, a harmadikban fagyiztunk, és így tovább.
Történetek az isteni gondviselésről - Vigyázz, mit kívánsz!, Zsebpénz
VIGYÁZZ, MIT KÍVÁNSZ!
Néha úgy viselkedik az ember, mint egy óvodás. Legalábbis én. Tudom az okát annak, hogy miért nem kaphatok meg dolgokat, fel tudom mérni az ok-okozatokat nagyon reálisan. Mindez mégsem tart vissza attól, hogy alkalomadtán lebiggyesztett szájjal duzzogjak, sőt nyomatéknak még a padlóra is toppantok a lábammal. Vagy földhöz verem a ridikülömet.
