Történetek az isteni gondviselésről - Tombol a tombola
Bálba mentünk férjemmel. Vettünk néhány tombolajegyet a buli kedvéért. Az egyik nyeremény ismertetésekor nagy derültség volt a bálozók között, mert Nissan szőnyeg-garnitúra volt, azon belül is a Micra típusé.
Ez azért elég speciális tombolatárgy. Nem olyan, mint egy torta, amit rogyásig rágunk, aztán másnap bevisszük a munkahelyre és még ott is jó fejek lehetünk vele. Vagy nem olyan, mint egy üveg whisky, ami elporosodik a szekrény tetején, amíg mi is tovább nem adjuk valakinek.. Ezt aki megkapja, elkezdhet házalni vele, hogy kinek adhatná tovább. Törheti szegény fejét, hogy eladja, vagy elajándékozza, de addig is kerülgeti a lakásában, vagy a garázsban és ahányszor ránéz azt gondolja: „..ezt az idióta tombolatárgyat.. !? Miért nem mindjárt egy hibrid Porsche 918 Spyder szőnyegét sorsolták ki?? Az még tutibb lenne..”
Ez a probléma a jelenlévők közül egy embert nem érintett: engem! Nekem ugyanis Nissan Micra-m volt. Nagyon szerettem az automata sebváltós, ezüstmetál kis autómat. Nagy, kerek szemmel bámultam a sorsolásban tevékenykedő úr kezét és közben magamban dünnyögtem:
„Hát kinek is adhatnák ezt??? Hát csak nekem jó!! Minden egybevág.. Ez nem lehet most másé, ugye?? Ha meg másé lenne, akkor milyen gáz lenne odamenni, hogy cseréljük el az illóolajra, amit én nyertem..?!”
E-képpen alkudoztam és próbáltam megsúlyozni enyhe, sőt középfokú asszertivitással, hogy márpedig ez a szőnyeg NEKEM JÁR.
Ekkor a sorsolás vezetője hangosan világgá kiáltotta a nyertes tombola számát.
Jelentem: az enyém volt.
„Az Úr irgalma mindenkit átölel..” (Sir. 18,13)
Dömötör Emőke: 100 történet az isteni gondviselésről című könyvéből. Lásd: http://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink
