Történetek az isteni gondviselésről - Miről álmodik a lány?
A házasságom romokban hevert. Férjem szeretőket tartott. Romba dőlt az önbizalmam, minden önbecsülésem, jövőképem. Végül torkomig ért az undor, és döntöttem: elválok. Még egyedül is jobb, mint így.
Sokáig maradtam egyedül, két kisfiammal remekül megvoltunk. Megküz-döttünk első, második dackorszakokkal, kamaszkorral, átevickéltünk a rengeteg ovis és iskolai feladat között, kiegyensúlyozottan teltek napjaink. Magam sem hittem volna, de újra bízni kezdtem, hogy találhatok társat, akivel boldogan élhetek. Negyvenes nőként persze nem sok tér van ismerkedni, úgyhogy társkeresőbe regisztráltam. Nézegettem az oldalakat és nem értettem magam. Senki, de tényleg senki nem tetszett. Képes voltam fotó alapján dönteni arról: a száz és száz férfi közül egy sem vonzó. Kicsit jegeltem a témát, majd Karácsony környékén újra elragadott egy romantikus hangulat, és ismét aktívan nézelődni kezdtem. Az sem tetszett, aki engem keresett, és az sem, akit én találtam a szűrők alapján. Senki nem tetszett. Szerencsére hamar elteltek az ünnepek és úgy éreztem, nekem így is jó, hármasban, kis panellakásban, álmosan, de békésen.
Egy vasárnap a barátnőmmel elmentünk ebédelni, és én egészen különös hangulatban voltam. Mivel ő is egyedülálló, faggatni kezdtem: „Mondd csak, neked milyen lenne egy tökéletes szombat?” „Miért pont szombat?”- kérdezte. „Hát mert akkor hosszabb lehet az esti programod, reggel nem kell korán kelned!”- válaszoltam.„Háát.. Mondjuk felkelek és bekapcsolom a számítógépet, és fészbukozok..” Engem ezzel teljesen kiborított. „Ezt nem mondod komolyan??? Ez minden vágyad netovábbja?? Ez a tökéletes szombat? Hogy fészbukozol??”- úgy éreztem, hogy legszívesebben kiráznám a nadrágjából. Ő is ideges lett és emelt hangon mondta: „Akkor mondd Te, hogy neked mi a tökéletes szombat!” Itt felnéztem merengve a feje fölé, és a legaprólékosabban sorolni kezdtem:
„Reggel egy nagy házban ébredek, ahol a gyermekeim hangját hallom, ők már fent vannak és vidámak. Férjem bejön a szobába, hozza a kávémat. Olvasok egy keveset az ágyban, megiszom a kávém, és kimegyek elkészíteni a reggelit. A gyerekek közben megterítenek a teraszon. A férjemmel együtt kipakolunk az asztalra és megregge-lizünk. Aztán a gyerekek az edényeket berakják a mosogatógépbe, majd mennek játszani. Mi ketten pedig elkezdjük készíteni az ebédet. Azt is a teraszon fogyasztjuk el. Utána a gyerekek fürdenek a medencénkben, amíg mi alszunk egyet az ebéd után. Később, estefelé jönnek hozzánk a családtagjaink és a barátaink. Zenét kapcsolunk be, a kerti gyümölcsfákra mécseseket aggatunk dunsztos-üvegekbe. A férjem a kerti sütőben grillezi a vacsorát, én italokat és sütit hozok ki. Sokan vagyunk, beszélgetünk. Később a vendégek elmennek, mi pedig férjemmel kiülünk a padra az egyik gyümölcsfa alá, és megbeszéljük, hogy milyen szép nap volt ez.”
Másnap a társkeresőből felhívott egy férfi. Szerelem lett, hozzámentem feleségül. Nagy házban élünk, kapom a kávét, medence a kertben, kerti sütő, gyümölcsfák. Gyerekek, barátok, rokonok, teraszos beszélgetések között telnek a szombatok. Vajon ki hallotta, mire vágyom?
(A.Zs.)
