Főmenü
Misszió
Rólunk
Ki olvas minket?
Oldalainkat 467 vendég és 0 tag böngészi
Történetek az isteni gondviselésről - Égi kép
Régóta ostromoltam az Eget, hogy megtudjam, mi az Úr terve velem. Akartam én is, hogy átöleljem Isten akaratát, de erősen vágytam a saját elképzelésemre is, és nem tudtam, hogy a kettő összecseng-e. Egyedül voltam, és társat akartam. Vajon Isten is azt tervezte el az életem felől, hogy férjet ad, vagy más utat gondolt el nekem?
Amikor azt a jelet kértem, hogy lássak két galambot turbékolni, ha kapok társat, akkor két galamb szállt az ablakpárkányomra, és az orrom előtt turbékoltak. Ha azt a jelet kértem, hogy kapjak valakitől egy szál virágot, ha kapok társat, akkor azonnal érkezett egy egész csokor virág. Persze ezeket nem gyors egymásutánban kértem, hanem 1-2 év elteltével. Egy-egy ilyen „visszajelzés” évekre megnyugtatott, lesz nekem férjem!
Egy este azonban különös üzenetet hallottam a szívemben:
„Kislányom tudd, hogy az Égtől van, amit a szívedbe kaptál. Adok még egyszer, egy utolsó jelet. Holnap rózsát mutatok olyan anyagból, amilyent még nem mutattam.”
Több se kellett nekem! Másnap mindenütt rózsákat kerestem. Újságban, mások blúzán, pocsolyában.. Egy bevásárlóközpontban is megfordultunk, és akkor ott rátaláltam: az egyik bizsus standnál porcelán rózsából volt fülbevaló. „Igen, ez az!” – gondoltam. Megnyugodva sétáltam tovább, amikor egy másik standnál valamilyen szivacsos anyagból készült rózsák voltak fejdísznek. „Talán ez az?”- hezitáltam. Kissé távolabb ezüst gyűrűk voltak, amikben türkiz rózsa, swarovski rózsa, sőt, olyan rózsa medál, amiben igazi rózsa volt valamiféle műanyagba öntve. Húú. Most akkor gyakorlatilag felvonult itt minden, amiből még nem láttam rózsát. Jó. Elfogadom, hogy ilyen sok alternatívát is kaptam.
Elindultunk haza. Ahogyan az autónk egy körforgalomból kiért, előttünk az égen, gyönyörű kék környezetben egy hihetetlen szép, hatalmas, hófehér felhőrózsa képe rajzolódott ki. Gyorsan félreálltam, és egyik gyermekem izgatottságán derültem, aki a mobiltelefonját olyan villámgyorsan próbálta előkotorni, hogy össze-vissza kapkodott. Annyira tetszett neki is ez az egészen misztikus és fenséges látvány. Mire azonban előkészítette a telefont a fényképezéshez, addigra megfújta a szél a rózsát, és egy bölcső lett belőle kisbabával!!! Lányom felkiáltott: „Anya!! Egy baba!” Ahol az imént egy rózsa volt, most egy baba volt az égre festve kicsiny bölcsőjével, fehér felhőből.
Ennek a gyönyörű ígéretnek a fele pedig már meg is érkezett az életembe.
Dömötör Emőke: 100 történet az isteni gondviselésről című könyvéből. Lásd: http://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink