Történetek az isteni gondviselésről - Csodacsigolya
Egyik év októberében erős fájdalmat éreztem a derekamban. Nappal még csak elvoltam valahogy, de ha este lefeküdtem, azt egészen kibírhatatlannak éreztem. A pizsamám puszta érintkezése a bőrömmel is fájdalommal járt. Elmentem hát a reumatológiára, ahol röntgenre írtak ki. Mire a következő héten visszamehettem az orvoshoz, már csak injekciókkal és erős fájdalomcsillapítókkal tudtam létezni.
Amikor végre ott álltam az orvosom előtt, nézte a röntgenfelvételt, és annyit mondott, hogy nagyon rossz állapotban van a gerincem, majd tájékoztatott, hogy kérjek újra időpontot hozzá a továbbiakért. Nem írt fel gyógyszert, nem tett semmit, csak távlatba helyezett nekem újabb elviselhetetlen napokat. Ekkor döntöttem el, hogy máshonnan fogok segítséget kérni, nem tudok tovább szenvedni. Az Országos Gerincgyógyászati Központba mentünk, ahol azonnal új röntgenfelvételt készítettek. Meglepő módon az orvos arról tájékoztatott, hogy a felvétel nem mutat olyan rossz állapotot, amitől ennyire súlyos panaszaimnak kellene lennie. Újabb 2 hét telt el, akkor jutottam be MRI vizsgálatra. Gerincsérvet diagnosztizáltak és műtétet javasoltak. Következő év januárjában fekhettem be végül a kórházba. Január 13-án délután telefonáltam a feleségemnek, hogy ne jöjjön másnap látogatni, mert kiírtak műtétre és a postoperatív osztályon leszek. Ugyanezen a napon annak az egyházi énekkarnak a tagjai, ahova én is járok, éppen Bodajkra utaztak. Mivel 13-a volt, a Fatimai Szűzanya tiszteletére utaztak az emberek oda. Feleségemet az egyik énekkari tag tájékoztatta arról, hogy ott majd értem fognak imádkozni. Fiam lelkivezetője, B. Lajos atya pedig ekkor mondott misét értem. Ez mind ezen a délutánon és estén történt.
17.30-kor jött egy doktornő, aki pontosította velem, hogy másnap 13.30-kor lesz a műtét. Ezután este bejött a műtős orvosom és hihetetlennek tűnő dolgot mondott:
„R. úr, én nem műtöm meg magát!”
Rendkívüli módon megdöbbentettek a szavai. Ennyi kínlódás, október óta tartó szenvedéssel teli hónapok, alvás nélküli éjszakák és méreg erős gyógyszerek, hangos jajgatások után ezt kell hallanom!
„Jelenleg fáj valamije?” –kérdezte.
„Nem” –mondtam. „Ebben a pillanatban nem.”
„Én nem a papírt műtöm meg, hanem az embert.”- erősítette meg a véleményét.
„És mi van a sérvemmel?” – kérdeztem.
„Az visszahúzódhatott!” – válaszolta.
„Van olyan??” – kérdeztem csodálkozva.
„Igen! Holnap délben jövök magáért, leviszem ct-re, és én magam nézem meg az eredményét!”- ígérte. Másnap tényleg ő jött értem, ágyastól letolt a vizsgálóhelységbe, majd az eredményt így magyarázta:
„Nos, a sérv a felvétel szerint tényleg visszahúzódott. Egy ideg azonban begyulladt, amit a sérv nyomott. Egy injekciót fog most kapni, ami nagyon fájdalmas lesz, de ezután legalább 4 évig nem lesz gondja.”
Majd a csigolyák közé beszúrt egy injekciós tűvel, és elvégezte a beavatkozást.
Másnap hazamehettem, de előtte nem bírtam ki, hogy ne mondjak el valamit az orvosomnak:
„Doktor úr, abban az időpontban, amikor Ön meggondolta a műtétet, sokan imádkoztak, és misét is mondtak értem!”
Mire ő így válaszolt:
„Én is hívő vagyok. Az Égiek nélkül nem megy semmi!”
(R. F.)
Dömötör Emőke: 100 történet az isteni gondviselésről című könyvéből. Lásd: http://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink Megrendelhető címeinken, kapható még Budapesten a Ferenciek terén a katolikus könyvesboltokban.
