Városmesék 7. - Epigonus
Sípos (S) Gyula: Epigonus
Őszintén bevallhatom, hogy az isteni Marcus Aurelius császárt még az isteni Augustus császárnál is nagyobbnak tartom, bár sztoikus filozófiáját elsajátítanom sohasem sikerült. Hódolok előtte, mert neki köszönhetek mindent. Ott voltam első hadjáratában, amit társcsászára, az isteni Lucius Verus hadjárata után már egyedül vezetett Pannoniába. Itt mutatta meg először, hogy valódi filozófus: semmibe vette vagyonát és kényelmét, a császári kincstárat is elárvereztette a birodalomért és katonáiért, hogy nekünk a tisztességes zsoldot megfizethesse.
Városmesék 6. - Egy öreg kuglipálya monológja
Sípos (S) Gyula: Egy öreg kuglipálya monológja
Meg se kérdezem, hogy láttok-e engem a képen, úgyis tudom, hogy nem láttok. Nem is láthattok, hiszen a kapu mögött vagyok, meg aztán, talán azt se tudjátok, hogy vagyok, és ott vagyok. Honnan is tudhatnátok?
Városmesék 5. - Egy ház hangja
Sípos (S) Gyula: Egy ház hangja
Mint tudjuk, minden épületnek van hangja. Természetesen nem azokra a zörejekre és dallamokra gondolok, amit a benne élő emberek csapnak jártukban-keltükben, vagy a vízcsövekben surrogó víz, a gázláng, vagy a levegő surranása a nyitott ablakon keresztül – hanem a ház, torony, ól, épület saját hangjára.
Városmesék 4. - Anyai szeretet
Sípos (S) Gyula: Anyai szeretet
Ha szerdánként este hét és nyolc óra között fényt látsz a Mária segíts kápolna ablakából kiszűrődni – azok mi vagyunk. Mióta felújították a kápolnát, minden héten oda járunk, hogy ott imádkozzunk a környéken lakókért, egész Törökbálintért, és persze egész egyházunkért és hazánkért.
Városmesék 3. - A szobrok védőszentje
Sípos (S) Gyula: A szobrok védőszentje
Mert a törökbálinti szobrok néhány évtizede még nem úgy néztek ki, mint ahogy most láthatjuk őket. A Szent Vendel szobor báránykái teljesen elkoptak, s Vendel is arctalanul álldogált a volt HÉV-végállomásnál. (Valamikor, réges-régen ott gyűjtötték a szállításra váró állatokat, kellett hát a pásztorok védőszentje is, segítségnek.) Nagy Szent Teréz is kopottan álldogált a Munkácsy utcában, olvashatatlan felirattal. A plébánia előtti Hit-Remény-Szeretet szobrot pedig annyira megette az idő vasfoga – már ha van ilyen neki -, hogy restaurálni se lehetett, Hadik Gyula szobrász alkotása került a helyére.
Városmesék 2. - A Kerekdomb igaz története
Sípos (S) Gyula: A Kerekdomb igaz története
Mivel sokféle szóbeszéd kering a Kerekdomb eredetéről, illő és helyes, hogy elmondjam annak valódi történetét.
Akkoriban bizony még tejjel-mézzel folyó kánaán volt ez az ország. Folyói minden évben kétszer kiléptek ágyukból, s elöntötték a földeket. Ahogy visszahúzódtak, minden lapályon, mélyedésben hátrahagytak valamit magukból. S ahogy szikkadt a meder, csökkent a víz, az emberek csak odamentek fonott kosaraikkal, s úgy merték ki a halakat. De még rá is segítettek, maguk húztak árkokat a víznek, maguk rekkentették el, hogy hónapra rá bőven szüretelhessék a folyó termését. S ez még csak a víz! De a föld sem volt pusztaság, erdő borította a hegyeket és síkokat is. Benne megélt még a bölény és a medve is, hogy az apróbbakról ne is beszéljünk.
Városmesék 1. - A cs. és k. erkély
Megnyílt az "Örökbálint" kiállítás, ahol Oravecz István képei és az én ahhoz írt szövegeim láthatók, olvashatók. Mától folyamatosan felteszem őket ide, az első egy titokzatos szerelmi történet, ami a Tüdőszanatórium, valamikori Majláth-kastély képéhez íródott: A cs. és k. erkély
Ágoston atya – a magyar irodalom nagy vesztesége
Ullrich Ágoston atyáról csak a halála után derült ki, milyen erős művészi érzékkel bírt. Először a rajzai láttak napvilágot (Rajzfüzet), most pedig az 1950-es évektől évtizedeken át írt versei is, amelyeket olvasva rádöbbenhetünk, milyen nagy tehetség volt és milyen kár, hogy ezek a versek nem termékenyíthették meg a magyar irodalmat, és kifejezetten, a magyar vallásos költészetet.
Csak az illúzióinkat veszthetjük - Önéletrajzi szövegek képekkel
A 13 oldalas anyagot pdf-formában szívesen elküldöm mindenkinek, aki kéri, és ír egy e-mail címet, ahová küldhetem. (Sipos Gyula)
(Az Isten-ismeretben való előrehaladás lehetetlen az önismeretben való előrehaladás nélkül. Isten ugyanis a mi valódi személyiségünkkel kommunikál. Amikor ezt elfedi hamis önképünk, sérüléseink, fájdalmaink, ambícióink torzulásai, akkor elbeszélünk egymás mellett.
Lackfi János: Keresztény vagyok, ezért úgy kell tennem...
Keresztény vagyok, ezért úgy kell tennem,
mintha rendben lenne a házasságom,
mintha nem másznának agyamra a kölykök,
mintha nem omladozna a lakás,
Szeleburdi és Kelekótya a majálison
Itt egy új kis mese és egy ajánlat...
A mese: Szeleburdi és Kelekótya a majálison
Kelekótya békésen feküdt az ágyán és a plafonon mászkáló legyeket nézte, amikor Szeleburdi bekiabált az ablakán:
- Kelekótya komám, gyere a ki a rétre, már elkezdődött a majális!
