A tanártartásról
Ezt még 2018-ban írtam, egy tanári összejövetelre az iskolánkban, most van egy kis aktualitása, kiteszem ide:
Sípos (S) Gyula: A tanártartásról
Modern korunkban elterjedt, hogy a családok növényeket, állatokat tartanak, és gyermekeiket is bevonják ezek gondozásába. Ez jót tesz azok testi-lelki fejlődésének, figyelmesebbé, érzékenyebbé válnak. A legfejlettebb társadalmak, amik közé mi is tartozunk, azonban már előre léptek: a családoknak a növény- és állattartás mellett jó szívvel ajánljuk a tanártartást is.
Nos, tegyük fel, hogy elérkezett az az idő, amikor gyermekeink elég nagyok lettek a tanártartáshoz. Mit kell tudni a tanarakról?
A tanár tartása viszonylag egyszerű, különösebb gondozást nem igényel. Szárazságtűrő, akivel szinte bármit meg lehet etetni, túléli. Bár szinte mindent kibír, fogságban nehezen szaporodik, ezért ügyeljünk rá, hogy elég hosszú pórázon tartsuk.
A tanár szobatiszta, de fontos, hogy naponta egyszer megsétáltassuk. A kellően megvezetett tanár kedves és figyelmes, nem morog, nem rángatja pórázát, éjszaka nem zavarog, szexuális életet nem él, pénzt nem költ, ezért nem is kell neki adni. Ha kivisszük sétálni, ügyeljünk rá, hogy a tanárunk ne csoportosuljon más tanarakkal, mert akkor nyugtalanná és nehezen kezelhetővé válnak.
Ne feledjük, hogy tanarainkat haszonra tartjuk, nem hobbiból, ezért lássuk el folyamatosan olyan dolgokkal, amik elszórakoztatják: statisztikákkal, elszámolásokkal, továbbképzésekkel, dolgozatokkal. Így sohasem fog unatkozni, és mosolyogva, boldogan várja majd a velünk való találkozást.
Ha jól tartjuk tanarunkat, akkor a szokásos 30-40 gyerek helyett akár 50 gyereket is rábízhatunk, könnyedén elboldogul velük. Egy-egy ilyen nap után mosolyogjunk rá, veregessük meg a vállát, mondjunk neki egy-két biztató szót, s meglátjuk, alig várja majd, hogy még több gyerekkel, még több időben bizonyíthassa rátermettségét.
Szeressük a tanárunkat, finoman, gyengéden, tapintatosan, de ne kényeztessük! Ha szükséges, évente egyszer ajándékozzuk meg virággal, hogy érezze, milyen fontos ő nekünk. Talán kétszer is adhatunk, de háromszor már ne, az túlzás, ne kapassuk el!
Legyünk mértéktartók! Ne dőljünk be a dekadens nyugati tanártartási szokásoknak. Tudjuk, hogy vannak olyan országok, ahol a tanárok komoly fizetést kapnak, év végén jutalmat, fizetett szabadság jár nekik és a társadalom elismeri munkájukat. De valóban elismerés ez, nem inkább olcsó népszerűség-hajhászás? Mi tudjuk, hogy a komoly és fegyelmezett tanár-gondozás többet ér minden kényeztetésnél. Inkább tanítsunk a tanarainknak kis, pozitív verseket, amelyek megnyugtatják, megerősítik identitásukban és ráébreszti őket, milyen jó is tanárnak lenni. Például:
Tanárnak lenni csudijó!
Lennél inkább csiga
meztelenül csúszva-mászva?
Elképzelni rettenetes!
Tanárnak lenni csudijó!
Tanárnak lenni csudijó!
Lennél inkább elefánt?
Hosszú orrod földig lógna –
felsértené a beton!
Tanárnak lenni csudijó!
Tanárnak lenni csudijó!
Lennél inkább zsiráfocska
kis teremben kucorogva?
Véres fejjel sétálhatnál –
elgondolni borzasztóság!
Tanárnak lenni csudijó!
A verset tetszés szerint folytathatjuk egérrel, poloskával, így könnyen beláthatja tanárunk, hogy neki van a legjobb élete minálunk!
