Városmesék 17. - Szerelmi történet az első vár idejéből
Sípos (S) Gyula: Szerelmi történet az első vár idejéből
Mára semmi nem maradt a törökbálinti várból. Köveit elhordták építőanyagnak, területét beépítették. De hogy volt, azt bizonyítja, hogy az 1700-as évek elején érkező sváb betelepülők utcájukat Festung-nak, (Vár) nevezték. Ez volt Török Bálint vára, amelynek romjai 1735-ben még láthatóak voltak az Anna-hegy oldalában, a templomnál, a mára szintén eltűnt forrás szomszédságában.
Városmesék 16. - Pestis
Sípos (S) Gyula: Pestis
Kevés rémítőbb hírt ismert annál a középkori ember, mint ha azt hallotta, hogy "jön a pestis". Mert a pokollal lehet ijesztgetni, de az messze van, és "azt még meg is kell érni!". A nemesi törvényszék is csak akkor veszélyes, ha utolérik az embert. Bujkálni a zsandár előtt széles e világon sokfelé lehet. De a pestis ellen nincs hová bújni!
Városmesék 15. - Miért Munkácsy?
Sípos (S) Gyula: Miért Munkácsy?
Munkácsy Mihály út, rajta Munkácsy Mihály Művelődési Ház, előtte Munkácsy Mihály szobor – vajon miért lett olyan nagy tisztelője ez a község, majd város az egyébként méltán híres festőnknek?
Városmesék 14. - Mi van a hintuskában?
Sípos (S) Gyula: Mi van a hintuskában?
Törökbálint legrejtélyesebb tere minden bizonnyal a vártér. A valamikori törökbálinti várról nevezték el, bár hogy az hol állt, ma már senki nem tudja. Köveiből kétszáz éve házak épültek, csak az emléke élt a helyi hagyományban.
Városmesék 13. - Mi rejlik a Kálvária-domb alatt?
Sípos (S) Gyula: Mi rejlik a Kálvária-domb alatt?
Feltehetjük ezt a kérdést, ugyanis szép kis Kálvária-dombunk nem természetes képződmény, hanem „csinálmány”, amit akkor talicskáztak össze, amikor a jezsuita rendház – a jelenlegi Szanatórium – épült. Hiszen valahová mégis csak kellett tenni a fölösleges földet!
Városmesék 12. - Különös történet
Sípos (S) Gyula: Különös történet
Takarékos népek lakták a falut. A megromlott szerszámot nem dobták el, csak félretették - jó lesz az még valamire. Hétszám elették a tésztát grízzel, hogy aztán a hetedik napon felengedjenek egy kicsit valami hússal, borral. Értéke volt a munkának, és annak is, amit azon meg lehetett venni. Jobbágyvilág volt még akkor, s amikor az adószedő urak elmentek, még mindig otthagyták a robotmunkát, ami kötelező a jobbágynak. Ami aztán megmaradt - időben, terményben -, hát azzal okosan kellett gazdálkodni, hogy elég legyen a családnak.
Városmesék 11. - Ki lakik a toronyban?
Sípos (S) Gyula: Ki lakik a toronyban?
Ha megkérdeztük volna egykor a lányiskolában tanulókat, gondolkodás nélkül rávágták volna, hogy természetesen Gomulka. De ki volt Gomulka, aki állítólag még akkor költözött be a kápolna fölötti harangtoronyba, amikor az épületet Zimándy Ignác a XIX. század végén építtette?
Városmesék 10. - Johi
Sípos (S) Gyula: Johi
Ez egy nagyon személyes történet Hadik Gyula bácsi lány unokájáról, Johiról (Johanna), illetve a történet még sokkal előbb kezdődött…
Magyar halovin (szatíra)
Tudjuk jól, hogy mindig erős volt a vágy népünkben, hogy integrálja a világ sokféle kultúráját, annyira, hogy olykor még a szerzők neveit is magyarra fordítottuk (Verne Gyula, May Károly). És íme, nemzetközi halloween mintájára megszületett a magyar halovin is – tessék parancsolni, itt a beszámoló első kézből!
Városmesék 9. - Jankó és Szent Antal halat fognak
Sípos (S) Gyula: Jankó és Szent Antal halat fognak
Akkoriban történt mindez, amikor a Hosszúréti patak még szabadon futott a Fő utcán át és kis hidak íveltek rajta keresztül. Nem volt még Géza fejedelem utca sem és házak sem a domboldalon, hanem csak nád és patak, és a tavat is szabadon körbe lehetett járni bárkinek.
Városmesék 8. - Hogyan rendezték el az angyalok a törökbálinti helyzetet?
Sípos (S) Gyula: Hogyan rendezték el az angyalok a törökbálinti helyzetet?
Olyan magasról jött az utasítás az angyaloknak, hogy annál fentebbről már nem jöhetett: a törökbálinti helyzetet meg kell oldani!
