Napközis mesék 2021/10 - Mire képesek a testvérek, ha barátok?!
Napközis mesék 2.a
Sípos (S) Gyula: Mire képesek a testvérek, ha barátok?!
Sz. Katinka és L. Laura által mondott szereplők: két lány testvér és egy kutya
Kiki és Lilu, a két testvér szinte megszólalásig hasonlítottak egymásra. Két szőke hajú lány, mindketten csinosak, kedvesek és sportosak, talán csak annyi különbség van köztük, hogy Lilu szeme barna, míg Kikié kék. De nem csak testvérek, hanem jó barátok is voltak, akik szerettek együtt játszani, tanulni, kirándulni és mindenféle kalandokba keveredni. Volt egy közös titkuk is, amit senkinek se árultak el: ha egy feladatnál teljes egyetértésben dolgoztak együtt, akkor feltört belőlük egy olyan szuperképesség, amivel meg tudták oldani a feladatot.
Egyszer például egy vihar után a nagy tölgyfa alatt találtak egy kis madárfiókát. Szegény még csupasz volt, a szeme is alig nyílt ki, gyámoltalanul didergett a vizes levelek között. Rögtön tudták, hogy a felső ágak között megbújó fészekből esett ki, s ha meg akarják menteni, oda kell vissza tenniük. De hogyan? Még felugorva se érték el a legalsó ágakat sem, felmászni szinte lehetetlennek tűnt. Ők mégsem este kétségbe. A fa alatt megkeresték azt a pontot, ahonnan leginkább rá lehetett látni a fészekre. Aztán Kiki leguggolt, Lilu pedig belelépett a két tenyerébe. Kiki felegyenesedett, és a feje fölé emelte testvérét. Szupererő! Lilu kicsit sem félt, hanem elrugaszkodott, és már szállt is felfelé az ágak között – de nem ám kapkodva, kalimpálva, hanem lassan, egyenesen, mint egy nyílvessző, fel a fészekig! Ott bele tette a fiókát, majd ugyanolyan ügyesen visszaereszkedett a földre. Szuperlebegés!
Egy másik alkalommal egy kiskutya sodródott a megáradt patak vizében, de a partról semmiképp se tudták elérni, hogy kihúzhassák onnan. Akkor Kiki felkapta testvérét és pörgetni kezdte a parton, a víz fölé. Lilu két-három pörgés után már pontosan be tudta célozni a kutyakölyköt, a következő fordulónál ügyesen kikapta őt a vízből.
Ezt a hőstettüket azonban látta Buksi is, akit az emberek csak egy barátságos kutyának ismertek, valójában azonban a Nagy Kutyanemzetség kémfőnöke volt! Természetesen Buksi nem verte nagydobra, amit meglátott, de magában elraktározta ezt a tudást, hátha egyszer még hasznát veheti. S valóban, így is történt.
A közeli erőben két vadorzó, gonosz orvvadász kezdett garázdálkodni. Nem kíméltek azok senkit, mindenre lőttek, ami élt! Szárnyaszegett madarak sírtak a fákon, sánta nyulak bujkáltak a bokrok között, sebesült őzikék futottak, ahogy csak bírtak, ha még tudtak egyáltalán futni. Végül aztán az erdei állatok gyűlést tartottak, és elhatározták, hogy segítséget kérnek a Nagy Kutyanemzetségtől, mégiscsak azok ismerik legjobban az embereket!
Buksi tudta, hogy eljött az idő a két lány megszólítására. A kertjükben talált rájuk, ott szólította meg őket: Kiki és Lilu, nagy szükségünk van rátok, a szuperképességeitekre, segítsetek szegény erdei állatokon!
-Nekünk nincs is semmilyen szuperképességünk! - mondta rögtön Kiki.
-Akkor hogyan lehetséges, hogy megérted, amit mondok? – vágott vissza Buksi.
-Jaj, lebuktunk egy kutya előtt – sóhajtott fel Lilu -, nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen lépre megyünk! Most mit tegyünk?
-Ne féljetek – nyugtatgatta őket Buksi -, én eddig sem árultalak el benneteket senkinek, és ezután se foglak! Csak kérlek, segítsetek szegény állat testvéreinken! – Azzal elmesélte nekik, milyen szörnyűségek történnek az erdőben.
A két lány egymásra nézett, bólintottak, és már indultak is, hogy körülnézzenek és kitalálják, mit tehetnének.
Másnaptól rossz világ következett a vadorzókra. Az egyikükre hirtelen csípős csalán záporozott a fák közül, de annyi, hogy napokig jajgatva vakargatta magát. A másik folyton elbotlott olyan kövekben, ágakban, amik egy pillanattal azelőtt még ott sem voltak. Krumplivá dagadt orral és három púppal a fején menekült ki az erdőből. De ez csak a kezdet volt! Titokzatos módon elgörbült a puskájuk csöve, s amikor lőni akartak vele, felrobbant a kezükben. A lábuk alatt gödör nyílt, a fülükben kósza magvak kezdtek kicsírázni, orrukat pedig állandóan tüsszögésre ingerelte valami. Végül már úgy érezték, mintha minden élőlény ellenük fordult volna az erdőben, rémülten menekültek, s vissza se tértek többet.
Nektek elárulhatom, Kiki és Lilu műve volt az egész. Ők bujkáltak rejtve a fák között, ők buktatták el az orvvadászokat az ágakkal, ők ásták a gödröket és hajlították el a puskák csövét. Őzikék és nyulak, fácánok és galambok kísérték őket, s Buksi vezetésével segítettek nekik, ahol csak tudtak. Mindez olyan szuper jól sikerült, mintha ők is testvérek és jó barátok lennének, akiknek szintén szuper képességeik vannak…
