Írni valami biztatót
Írni kellene valami biztatót, valami olyat, ami fellelkesíti az olvasót, sőt, még arra is ráveszi, hogy még jobban elköteleződjön a Szeretetnek, és esetleg még a Találkozóra is eljöjjön… Ülök a hőségben letompultan, a hírekben csupa rossz: járvány, háború, csőd, korrupció – már hallani se bírom, csak imádkozni Istenhez, hogy jöjjön már el az Ő országa, legyen meg az Atya akarata… És akkor Ő jön:
Egy kis Szeretet földje történelem
Fellapoztam a régi ingyenes újságjainkat, hogy megnézzem, mikor volt az első Szeretet Földje Találkozónk – 1998-ban volt, tehát a mostanival együtt ez már a 23. Találkozó lesz. Látva az akkori programjainkat, elámultam, mennyi ambíció és bizalom volt akkoriban bennem/bennünk. Jöjjön hát egy rövid visszaemlékezés, hogyan és miért lett a nevünk „Szeretet földje”, és milyenek voltak az első találkozók…
Miért lettem, és miért maradtam katolikus?
25 évesen tértem meg a városmajori kis katolikus karizmatikus közösségben, de egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy végül katolikus keresztény leszek. Leendő feleségem testvére egy kis szabad keresztény gyülekezetbe járt, és az is jó hely volt. Ráadásul akkoriban az orrunk előtt, az utcán árusított újprotestáns könyvek nyelvezete sokkal frissebb és olvasmányosabb volt, mint a csak a katolikus könyvesboltokban kapható könyveké…
A világ keresztény szemmel
Ha szeretnénk mélyebben megérteni, egy keresztény ember hogyan szemléli – írhatnám, hogy hogyan kell szemlélnie, de ez annyira tele lenne politikai és egyéb áthallásokkal, és annyira ellentétes Isten természetével, hogy inkább nem teszem -, szóval ha szeretnénk megérteni, akkor ahhoz előbb néhány előzetes ismeretről is beszélnünk kell, ami nélkül nem tudnánk megértésre jutni.
Cigánysors – a beszéd, amit nem mondtam el
Hosszú évek után először nem volt roma holokauszt megemlékezés vasárnap Érden. A főszervező lemondta, mert attól tartott, hogy a pénteki, halálos áldozattal is járó tömegverekedés (egy enyingi és egy érdi roma család) még szabadlábon lévő tagjai esetleg oda is eljönnének... Így aztán én sem tudtam elmondani a beszédemet - többek között erről az önsorsrontó magatartásról – ezért most néhány kötőjeles bekezdéssel leírom ide:
Hogyan rendezték el az angyalok a törökbálinti helyzetet?
Annyi minden történik körülöttünk, örömök és bánatok, lehetőségek és lehetetlenségek, feladatok és munkák, elvárások és nyomasztások - úgyhogy csapot-papot otthagyva, pihenjünk egy kicsit. (Még Jézus is elvitte tanítványait pihenni, mert már annyi munkájuk volt, hogy enni se maradt idejük...) Szóval, ahelyett, hogy legújabb okosságaimat írnám bele a gépbe, jöjjön a pihenés és szórakozás: egy szöveg, amit egy jó ismerősöm facebookon megosztott fotójához írtam: Hogyan rendezték el az angyalok a törökbálinti helyzetet?
És ha ez a tisztulás útja?
Akik hajlamosak sötéten látni a világot, minden napra kaphatnak valami megerősítést a hírekből: pedofília, járványok, keresztényüldözés, klíma-katasztrófa… Mielőtt azonban beleegyeznénk az öregedő nemzedékek kedvenc szlogenjébe, miszerint „régen minden jobb volt”, váltsunk egy másik, bibliai nézőpontra…
Beszélgetés Istennel
Az iskolában, ahol napközizek, évente egyszer felteszi valamelyik kisgyerek a kérdést: „Gyula bácsi, miért van kereszt a nyakában?” Ilyenkor röviden elmondom, hogy keresztény vagyok, hiszek Istenben, a kereszt ennek a jele. Általában ilyenkor egyikük rögtön kijelenti, hogy „nincs is Isten!”. „Én úgy tudom, hogy van.” „És szokott vele beszélgetni?” „Igen.” „Szemtől szembe?” „Szívből szívbe...” – aztán ennyiben maradunk, a napközi nem hittan óra, ott játszani kell és házi feladatot írni…
Két magyar stigmatizált és a többiek
Nagy örömünkre vasárnap a szolnoki Vártemplomban Máthé György plébános úrral és Galgóczy Erzsébet sok tisztelőjével együtt közösen ünnepelhettünk azt, hogy emléktáblája kikerült a templom külső falára. Később erről talán sikerül egy képes beszámolót feltenni a honlapunkra, addig is néhány szó magyar stigmatizáltjainkról és életük jelentőségéről:
Mit hoz a jövő? – egyházunk válságáról
Állítólag a jó vezető látja, hogy mit hoz a jövő, és ennek megfelelően cselekszik – akkor viszont a világ nagy hiányt szenved jó vezetőkben. A várható környezeti katasztrófáról már az 1970-es években komoly tanulmányok jelentek meg, látható volt, mit hoz a jövő, de mit cselekedtünk? Hasonlót mondhatunk egyházunkról is. A problémák évtizedek óta látszanak - söpörjünk csak a saját házunk táján, nézzük meg az elmúlt napok híreit, mit mutat ez rólunk, magyarországi keresztényekről:
Inkvizítor testvéreink figyelmébe
Úgy tűnik, hogy miközben a világban sokasodnak a válság-gócok, s a keresztények egy része is törvénykezéssel, kiátkozással, boszorkányüldözéssel és elzárkózással véli megoldhatónak az egyházi és világi gondokat, Ferenc pápa az evangéliumhoz fordul tanácsért. Ezt tükrözi a loretói litániához újonnan hozzáfűzött három könyörgése, amivel nagy elődje, II. János Pál pápa útját követi.
