Nem a félelem lelkét kaptuk
Ebben a szorongató időszakban érdemes felelevenítenünk, amit Pál apostol írt a fiatal Timóteusnak: „Hiszen Isten nem a félelem (csüggedtség, félénkség), hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk.” (2Tim 1, 7) Szükségünk is van erre az erőre és józanságra, különben az egész életünk fokozódó nyomás alá kerülhet: „Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.” (1Pét 5, 8)
Az ítélkezésről
A múlt hét végén még azon gondolkodtam, miről fogok írni ma (hétfőn) az Ehetiben, és Isten érzékenyítő munkájáról akartam szólni, ami az egyházon és a világon keresztül elér minket - és a mi reakciónkat erre. Közben meg a ma esti, hitről szóló előadás is a fejemben járt (ide-oda), és egy kicsit el is fáradtam. Ma reggel aztán arra ébredtem, hogy - menekülő útként -, nézzek bele a régi, ingyenes Fordulat-füzetsorozatunkba...
Vajon?
Vajon Isten betervezte-e a Mars meghódítását az emberiség történetébe? És ha igen, vajon ezzel a megromlott nemzedékkel, amelyik csak beszennyezné a világegyetemet, vagy előtte megtisztít minket? És vajon ha az első keresztények örömmel várták Jézus visszajövetelét, a mi világvég-várásunk miért van telve félelemmel? És most tényleg együtt élünk az angyalokkal és a szentekkel? És vajon ha jön a megújult és föld, ott lesznek majd dínók is velünk?
Ahogy a sötétségben felragyog a világosság
Ebben az időben, amikor olyan sok minden miatt aggódhatunk és annyi minden nyugtalaníthat minket, szeretnék megosztani néhány történetet a saját életemből arról, hogyan mutatkozott meg Isten világossága a világ sötétségében.
Három szó, három lehetetlen küldetés
Három szó - mindent átölelni Krisztusban -, három lehetetlen küldetés, amibe csak belehalni lehet… és persze örökké élni. Mit jelentenek, mit rejtenek ezek a szavak nekünk, keresztényeknek?
Menedékváros
Mózes a törvényében előírta, Józsué pedig, miután bevonultak az ígéret földjére és ott mind a tizenkét törzs letelepedett, ki is jelölte a menedékvárosokat minden törzs területén. Ezek védelmül szolgáltak az oda menekülőknek (például vérbosszú ellen). Nos, Törökbálint a világ közepe – esetleg egy kicsit mellette -, így magától értetődő, hogy ez is menedékváros… igaz, emiatt Isten már hosszú évtizedek óta „érzékenyítő programot” futtat városunkban.
Ferenc pápa dicsérete
A dicsérethez nekem már az is elég, hogy Ferenc pápa eljött Erdélybe, hogy találkozzon a magyar hívekkel. Vagy az, hogy megválasztása után is a Márta-házban maradt, csökkentve ezzel a Kúria befolyását, a Kúriáét, amelynek arra is volt ereje, hogy II. János Pál pápát – ezt a nagyformátumú személyiséget -, is korlátozza, szegény Benedek pápát pedig bedarálta (még a személyi titkára is lopott tőle…). Ennél azonban sokkal többről van szó.
Tökéletes időzítés – avagy Jézus, Churchill és mi
Ha van egy kis időnk elmélkedni a történelmi eseményeken, szereplőkön, akkor hamar megláthatjuk, hogy Isten valóban a történelem ura is, aki tökéletesen tud időzíteni és még a legkacifántosabb helyzeteket és jellemeket is tudja „használni” célja érdekében. Jöjjön két példa és némi bátorítás a végére rólunk és nekünk…
Töviskorona-vírus járvány
Míg a koronavírus-járvány terjedéséről minden nap kapunk adatokat – megbetegedések és elhunytak száma, stb. – addig a töviskorona-vírus okozta megbetegedésekről nem esik szó a hírekben. Pedig ez a vírus már régóta fertőz és halálos kimenetelű is lehet. Ezért szükségét érezzük, hogy ismertessük ennek a járványos betegségnek a tüneteit, lefolyását és kezelését.
Kóma és életjelek
Az elmúlt hónapokban szinte kómában lévő egyházunk – na jó, ez írói túlzás, csak a szomorúság mondatja velem - újra életjeleket, pontosabban némi missziós életjeleket mutat: többen nyílt és nyitott alkalmakat szerveznek, még Szentlélek-szemináriumot is hirdetnek (ezt nálunk is többen kezdeményezték). Mi hiányzott eddig, ha most, a „második hullám” idején lehet azt, amit előtte nem? Nézzünk bele zsebtükrünkbe, hogy önismeretre, bűnbánatra és megújulásra juthassunk.
A szeretet mindenkié (is)
Annak idején könnyű kézzel írtam fel a logónk alá gyakran énekelt dalunk egyik sorát, jelmondatként: A szeretet mindenkié. Azóta rájöttem, hogy ha ezt komolyan vesszük, akkor végül vagy megbotránkozunk, vagy keresztre feszülünk. Hiszen már az angyalok egy része is fellázadt ez ellen! Ez bizony egy lehetetlen küldetés - szerencsére Istenünk a lehetetlenségek Istene is…
