A meghívottak között

Kategória: Eheti Megjelent: 2021. augusztus 23. hétfő

„Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” (Mt 22,14) – mondja Jézus a tanítványainak. Isten minden nemzedékben kiválaszt néhány embert, hogy rajtuk keresztül jó irányba mozdítsa a világ sorsát. Ilyen volt Ábrahám, Mózes, Józsué, vagy Keresztelő János, Szűz Mária és az apostolok. Meghívni azonban mindannyiunkat meghívott, hogy az Ő gyermekei és Isten országának polgárai legyünk.

A kiválasztottakra felnézünk, nagy példaképeink ők, de azért ne irigyeljük őket! Ők olyan terheket hordoztak el, amelyek meghaladják a mi erőnket. Assisi Szent Ferenc kiválasztott volt. Isten trubadúrjának is nevezték, de nagyon hamis kép úgy látni őt, mint aki boldogan sétál a virágos mezőn, vidáman énekel, miközben szerető emberek veszik körül. Valójában a szegények legszegényebbje volt, lenézett és üldözött koldus, akit a saját családja is kitagadott, korán földi élete végére ért, teste teljesen elhasználódott, megvakult és (a stigmák miatt) már járni sem tudott. Hasonló nagy szent Pio atya (az egyetlen stigmatizált pap), de ugyan melyikünk tudná azt a harcot megvívni az ördöggel, amit ő megvívott?
Pál apostolról azt mondja Isten Ananiásnak: „…kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt. Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.” (ApCsel 9, 16) Ezekben a szavakban nem volt semmi túlzás. Amikor évtizedekkel később Pál rákényszerül, hogy levélben írjon a szenvedéseiről, így foglalja össze: „Krisztus szolgái ők? Mint oktalan mondom, én még inkább: számtalan fáradság, igen sokszor fogság, módfelett való verések, gyakori halálveszély közepette. A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyven ütést. Háromszor szenvedtem megvesszőzést, egyszer megkövezést, háromszor hajótörést, egy nap és egy éjjel a mély tengeren hányódtam. Gyakran voltam úton, veszélyben folyóvizeken, veszélyben rablók között, veszélyben saját népem körében, veszélyben a nemzetek között, veszélyben városban, veszélyben pusztaságban, veszélyben tengeren, veszélyben hamis testvérek között, fáradságban és nyomorúságban, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ezek mellett ott van még mindennapi nyugtalanságom: valamennyi egyház gondja.” (2Kor 11, 23-28)
Mi a meghívottak közé tartozunk. Nagy ajándék ez, bárcsak teljes mértékben megértenénk! Isten hív, hogy a gyermekei legyünk, és egészen nekünk ajándékozza önmagát, ahogy a legjobb apa teszi a gyermekeivel. A legjobb „üzlet” Istennel szövetségben lenni: Ő éli az én életemet, én pedig az övét. Isten éli az életemet, velem örül, velem sír és segít – ez a csodák világa -, és nem kér mást, mint hogy én is éljem az Ő életét, azaz határolódjam el a bűntől és éljek vele az Ő országában. Ez az Isten által kezdeményezett és örök pecséttel megkötött Új szövetség lenyűgöz engem.
Már ha meghallom hívását, megértem és meg is valósítom életemben. Jézus egy példabeszédében mesél a királyról, aki a fiának menyegzős lakomát készít, de a meghívottak nem jönnek el. Aztán akik jönnek, azok között is akad, akin nincs menyegzős ruha, így nem vehet részt a lakomán. Ezért olyan fontos, hogy értsük önmagunkat, értsük Istent és legalább homályosan lássuk magunk előtt az utat, amin járunk.
Isten azonban a görbe utakon is egyenesen jár, és neki minden lehetséges. Az idei Szeretet földje Találkozóra (szeptember 25. szombat) jelenik meg kettős könyvünk Isten akaratának megértéséről. Ebben Ozsváth György az „Isten és a golf” című írásának a címét egy humoros történetből vette, amit biztatásként ide idéznék: „Mózes, Jézus és egy harmadik személy golfoznak. A lyuk egy szigeten van egy tó közepén. Mózes megüti a labdát, az ráesik a vízre, utánamegy, kettéválasztja a vizet, majd a második ütésre betalál a lyukba. A többiek tapsolnak. Jön Jézus, megüti a labdát, az ráesik a vízre, ő utánamegy a vízen, újra megüti és ő is betalál. Gyönyörű, szintén két ütésből. Végül jön a harmadik személy, megüti a labdát, beesik a vízbe, süllyedni kezd, majd egy arra úszó béka bekapja, amit egy gólya kiemel a vízből, s a béka kiköpi a labdát, hova: a lyukba. Egy ütésből! Megszólal Mózes: tudtam előre, hogy ha apáddal játszunk, semmi esélyem nincs győzni!”
Így van ez! De ha Istennel vagyunk, mi is győztesek vagyunk…
Sípos (S) Gyula (www.szereetfoldje.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés