Néhány szó a Kongresszusról és a következő időszakról

Kategória: Eheti Megjelent: 2021. szeptember 13. hétfő

Az első szavak mindenképp az elismerésé és dicséreté: a magyar egyház megmutatta, hogy képes egy ilyen nagyságrendű feladatot megszervezni, hívők tízezreit megmozgatni és ellátni, minden különösebb fennakadás nélkül. Az is kiderült, milyen óriási potenciál van az egyházi közösségekben és civil szervezetekben - elég csak a szombati, Margit-szigeti családi napra gondolni a hetven sátorral, rengeteg programmal, s hogy az egész nap főszervezői civil közösségek voltak.

Ferenc pápa Hősök terén elmondott beszéde és a püspöki karhoz intézett szavai – mindkettő fent van a honlapunkon is (szeretetfoldje.hu) -, az evangéliumok szellemében fogantak, fontosak és jelentősek, érdemes elolvasni mindkettőt. Reménykedjünk, hogy mindannyiunk szívében visszhangzanak és krisztusibb életre vezetnek minket és egész egyházunkat is.
Akinek volt lehetősége ott lenni, vagy belehallgatni a Kongresszus más előadóinak tanításaiba is, az tudja, hogy még nagyon sok jó gondolat hangzott el, bőven adva elmélkedni valót és feladatot a következő időkre.
Az egyhetes programsorozat megmutatta, hogy az Egyház sokszínűségét és lehetőségeink gazdagságát hazánkban. Képesek vagyunk arra, hogy Isten gondolataival átjárjuk az élet minden területét, megújítva azt! Ugyanakkor nem szabad, hogy illúziókba ringassuk magunkat. Ez a talán százezernyi ember, aki az ország minden területéről összegyűlt, még mindig csak egy szubkultúra hazánkban. Hosszú út vezet még előre! (Eszembe jut az 1994-es parlamenti választások ideje, amikor az akkori kormánypárt, az MDF egy stadionban tartott nagygyűlést. Vezetői boldogan sétáltak a focipályán és integettek a zsúfolásig töltött lelátón összegyűlt embereknek – lám, minden közvéleménykutatás ellenére, a csendes többség itt van velünk -, hogy aztán a választás napján szomorúan kelljen szembesülniük vereségükkel. Azaz: százezer ember sok, nagyon sok, de a tízmilliónak mégis csak az egy százaléka…)
A Kongresszusra összegyűlt emberek nagy száma azt mutatja, hogy a hívekben van készség az együttműködésre, a munkára, ezt bizony jó lenne okosan felhasználni! Látható, hogy ha az egyház teret, időt, pénzt ad kezdeményezéseknek, akkor abból nagyszerű dolgok születhetnek. Ha vezetőink képesek lesznek a jelenleginél tágasabbra nyitni a kapukat, kinyitni a bezárt templomokat, bizalmat és felelősséget adni a civil munkatársaknak, akkor a Kongresszus egy nagy megújulás kezdete lehet. Ehhez persze bátorságra van szükség mindkét oldalról. Isten kegyelmei itt vannak közöttünk, de ezeket be is kell csatornázni, valósággá kell tenni, realizálni a mindennapok aprómunkájában. (Nehogy úgy járjunk, mit az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus után, ahol a szép szavak valóra váltása elmaradt, és az ország gyorsuló tempóban zuhant egyre mélyebbre. Tanuljunk a történelemből!)
Most fog eldőlni, hogy a Kongresszus megmarad egy szép reprezentációnak, vagy kovásszá válik, ami megkeleszti az egész világot. Egyelőre mindkettő lehetőség adott, és persze sok minden még csak értelmezés kérdése. Vajon az, hogy a pápai misére kijövő „élelmes vállalkozók” aranyárban kínált zászlócskái a nyakukon maradtak az a hívők józanságára vall, vagy inkább a lelkesültség hiányára? (Ahogy az egykori magyari urak életüket és vérüket felkínálták a háborúba – az se a sajátjuké volt -, de búzát nem adtak…) Aztán: ahol én voltam, mindkét misén a jelenlévők egy részének se füzete nem volt, se telefonon, kisrádión nem tudta követni a fordítást, és a kivetítő egy részét is eltakarták a fák. Ha a szent szövegeket és prédikációkat magyarul is felolvasták volna – mint Erdélyben -, az kétségkívül hosszabbá tette volna a szertartást valamivel, de a lelki haszna is nagyobb lett volna…
Én mindenesetre bizakodó vagyok. Mi is, és gondolom még sokan az országban azon igyekszünk most, hogy az égi kegyelmek jó földbe kerülhessenek és megteremjék a százszoros termést. Nálunk indulnak az őszi programok: filmklub, Alpha-kurzus, Szentlélek szeminárium, kiállítás, közösségi összejövetelek… és persze az idei Szeretet Földje Találkozó szeptember 25-én, szombaton, amelynek témája Isten akaratának felismerése életünkben, s amire szeretettel hívunk mindenkit! (lásd: https://szeretetfoldje.hu/index.php/hirek-esemenyek/15588-szeretet-foldje-talalkozo-2021 )
Imával és szeretettel: Gyula (sipos – www.szeretetfoldje.hu)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés