Isten. Szeretete. Gyógyít.
Isten szeretete gyógyít – ezt a mondatot szoktuk felírni a gyógyító missziós alkalmaink plakátjára, s ebben a szlogenben mindhárom szó hangsúlyos.
Magyarország megújulásáról
A XIX. században Magyarországon is erős volt a félelem attól, hogy – Herder “jóslata” alapján – a magyar, mint kis nép, eltűnik a “népek süllyesztőjében”. Nem így történt, sőt, a nemzeti kultúra és gazdaság előre nem látható nagy megújulása következett be.
Pünkösdi karizmák
Most értem haza a pünkösd hétfői gyáli missziós alkalmunkról. Nagyszerű dolog volt újra missziós szolgálatban lenni és megélni a Szentlélek kiáradását, Isten gyógyító és szabadító erejét, megtapasztalni a karizmák működését és a testvérekkel való együttlét örömét. Nem is akarok most semmit okoskodni, csak idemásolom a Szentlélekről szóló füzetünk egy kis részletét az adományokról, ajándékokról és karizmákról:
Hatalom
Jézus azt mondta feltámadása után: „nekem adatott minden hatalom…”, - de a pusztai kísértés idején a sátán is azt mondta, hogy „a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom”. A teremtés könyve elején pedig azt olvashatjuk, hogy Isten így szólt: „alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön…” Tegyünk ebben rendet, hiszen amikor leszáll ránk a Szentlélek, minket is erővel és hatalommal ken fel, értenünk kell tehát, milyen erő és milyen hatalom ez.
Aki él és szeret - Bohn István atya 70. születésnapjára
Ha egy pap több, mint harminc éve együtt él egy egyházközségben a hívekkel, akkor óhatatlanul apafigurává válik (esetleg amikor még fiatal, kamasz lányok ártatlan álmaiban vőlegény-figurává, s elmondhatjuk, hogy István atya jóvágású fiatal férfi volt, amikor káplánként Törökbálintra érkezett). De milyen is ez az apa, lelki atya, és milyen képet mutat az égi Atyáról?
Új pünkösdre várva
1963. tavaszán Kindelmanné Erzsébet asszony egy új pünkösd ígéretét, próféciáját írja le a Szeretetláng lelki naplóban. Mikor és hogyan történik ez? Nézzük a szöveget:
Egy álom, és ami ebből következik
Mindannyian minden nap álmodunk, döntő többségükre reggel már nem is emlékszünk. Amikre igen, annak jó része sem más, mint belső világunk feldolgozó munkája. Olykor azonban Istentől kapunk álmot, amire tisztán visszaemlékszünk, ami nem hagy nyugodni minket, aminek értelme önmagán és rajtunk is túlmutat. Néhány napja egy ilyen álmot kaptam, ami leleplezett engem is, és megmutatta egyházunk és hazánk valós állapotát.
Szoros emberfogásban (Illés és Elizeus, Jézus és mi)
A világ jó, mert Isten jónak teremtette, a világ rossz, mert a gonosz lélek fogságában van. A koronavírus a gonosztól van, hogy kísértésbe vigyen, a koronavírus Isten próbatétele. Az Eucharisztikus Kongresszus elhalasztása jó, mert így még jobban fel tudunk készülni, vagy épp rossz, mert mennyi munka és pénz fecsérlődött el… A hibás kettősségek feletti töprengésből azonban ki lehet lépni, ahogy azt Elizeus példája is mutatja.
Menekülés helyett
Talán a húsvéti „nagy zabálás” eredménye, de éjszaka megint azt álmodtam, hogy menekülnünk kell a keresztényüldözés miatt. Felriadva meg azon bosszankodtam, hogy miért menekülök, miért nem szállok szembe velük?! Mert bár időnként helyes a menekülés – háború, éhínség, vagy akár járvány idején, illetve a bűnök elől -, de ez mégsem lehet a végső válasz a problémákra.
„…hogy jelek és csodák történjenek…”
Az Apostolok Cselekedeteit az ötödik evangéliumnak, a Szentlélek evangéliumának is nevezik. Húsvét után ezt olvastatja velünk egyházunk, most pedig pont egy olyan részt, ami szinte mintául szolgál nekünk arra, mit és hogyan cselekedjünk nehézségek idején.
Remélj és cselekedj – egy szép példa…
Néhány éve írtam egy könyvet, amiben azzal érvelek, hogy a XXI. század Isten évszázada, és hogy ebben hazánknak is szép része lesz. Arról is írtam, hogy amikor Isten „érkezik”, akkor sok minden összeomlik, hogy „gyökerében lehessen orvosolni a bajokat”, és az élet megújulhasson. Most egy olyan ember példáját szeretném előhozni, aki hazánk egy válságos időszakában a remény és a megújulás emberévé vált, s bár fiatalon link alaknak tartották, mégis hazánk legnagyobb - lelkesítő, de tragikus sorsú - alakjai közé emelkedett.
