A legjobb üzlet

Kategória: Eheti Megjelent: 2021. június 28. hétfő

A legjobb üzlet Istennel szövetségben lenni: Ő éli az én életemet, én pedig az övét. Isten éli az életemet, velem örül, velem sír és segít – ez a csodák világa -, és nem kér mást, mint hogy én is éljem az Ő életét, azaz határolódjam el a bűntől és éljek vele az Ő országában. Ez az Isten által kezdeményezett és örök pecséttel megkötött Új szövetség lenyűgöz engem.

Először azt gondoltam, hogy ide most egy csomó tanúságtételt fogok írni, de visszariadtam (bár csak Istennel dicsekednék). Helyette inkább jöjjön ez a szöveg a Szeretet titkai című könyvből: „ Jézus a kölcsönös megosztás világába hív minket. Ez a kánai mennyegző világa, ahol az emberek kedvéért a víz borrá változik. Ez a közös lakomák világa a közös asztal mellett mindenkivel, válogatás nélkül. Ez a többszöri kenyérszaporítás és a gyógyító csodák világa, ahol Isten tökéletesen az emberek szolgálatába állítja minden hatalmát és erejét. És végül ez az utolsó vacsora a „régi világban”, ahol Jézus minden visszatartás nélkül szétosztja önmagát közöttünk, hogy az „új világban”, az „Új Szövetségben” egészen közöttünk lehessen. Semmije sem maradt Istennek, amit nekünk ne adott volna!

Jézus azt mondta: Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. (Lk 22.15) Isten nem kényszerből, hanem a szeretet vágyától fűtve van velünk, közöttünk, és táplál minket a saját életével. Ez az Isten országának új kenyere és bora, az örökké megújuló élet, a Feltámadás, ahogy azt a misében és az Eucharisztia titkában ünnepeljük. Aki az Eucharisztia titkát nem érti, az még nem értette meg Isten osztozó szeretetének nagyságát. Így is lehet nagyszerű ember, szerethet teljes szívéből - a mennyek országában majd maga az Atya fogja neki feltárni Jézus titkát, amellyel fenntartja és táplálja a világot. Jó lesz neki, mert hitetlenből lesz hívővé. De mi lesz azokkal, akik azt mondják, hogy hisznek, s az Úr testével a nyelvükön tagadják meg a szeretet parancsait?

Aki belép az osztozás világába, Isten életébe lép bele. Oda, ahol „akinek van, annak még adnak”, ahol „boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa”, oda, ahol „aki magának akarja tartani az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti Istenért, az benne mindent örökre megnyer”. Az osztozás világának látszólagos ellentmondása (paradoxona): amikor „Isten meghal”, élővé lesz benne minden. Így amikor mi is szétosztjuk magunkat Őbenne, gazdaggá leszünk. Amikor pedig meghalunk, örök életünk lesz a „minden jó beteljesedésében”. Ezért tanácsolja Jézus mindenkinek: Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” (Lk 6.38) Jézus Krisztus járt elöl jó példával, amikor egész életét odaadta, hogy a mi életünket megnyerhesse. Tudta, kire bízza: az Atya még soha, senkit sem csapott be. Minket is megtart szeretetében.

Hogy Isten tökéletesen osztozó szeretetét megjelenítse, az Egyház kezdettől fogva összegyűlt, hogy „megtörje a kenyeret”. A Szentlélek ihletése alatt kialakult egy olyan szolgálat, amelyben az emberek lépcsőről lépcsőre haladva eljuthattak az Istennel való teljes egyesülésig. Ez a papi szolgálatban a szentmise rendje, az örök áldozat értékének feltárása a hívő életében.

Minden szentmise egyben belépés az áldások világába. Ezt tükrözik már a pap első szavai is, amikor – ahogy Jézus meghagyta a tanítványoknak -  „az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” áldást mond mindannyiunkra. Az Istentől jövő áldás pedig nagy erő! Megtöri az átkokat, feloldozza a megkötözötteket, gyógyítja a betegeket és a bűnöst bűnbánatra indítva beemeli Isten országába.

Csak a bűn választhat el minket Istentől! Ezért az elmúlt években - amikor az országban több helyen és többször „gyógyító misét”, szerveztünk, a közgyónás előtt hosszabb csendet tartottunk, lehetőséget adva a bűnbánatra. Ilyenkor hangosan is imádkozunk, kérve Isten bocsánatát bűneinkre. (Néhány helyen van lehetőség a hívek könyörgésénél is arra, hogy az összegyűlt emberek mondják el szabadon kéréseiket, de ez összeszokott közösséget feltételez.) Hagyjuk, hogy Isten Lelke átjárja szívünket, felfedje sötétségeinket – ahogy a latin miseszöveg mondja: „ismertesd meg velünk bűneinket” -, hogy megbánva azokat, immár szabadon kiléphessünk az Ő világosságára…

A szentmise keretében dicsőítjük Istent, meghallgatjuk tanítását a prédikáción keresztül és az egész egyházzal együtt könyörgünk – hiszen már benn vagyunk az áldások világában, Isten színe előtt – az Ő kegyelmeiért mindannyiunkra.

Milyen csodálatos dolog, hogy Isten egészen nekünk adja önmagát! Eucharisztia – azaz hálaadás, és mi valóban hálát adó szívvel járulunk az Úr asztala elé, hogy magunkhoz vegyük Őt a kenyér színe alatt. Mert az ostya Krisztus „ruhája” - mint amelyet annak idején megérintett a vérfolyásos asszony, aki Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve - mert hisz tudta, hogy mi történt vele - előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!” (Mk 5.28-34) A Szentírás még azt is megmutatja, hogy Jézus mennyire nem személyválogató! A kegyelem ingyen árad mindazokra, akik hittel járulnak Jézushoz, Tőle várva problémáik megoldását!

Amikor „gyógyító misét” szervezünk, az áldozás utáni csend szintén hosszabb és itt is lehetőség van a hangos hálaadó imára. Ha ilyenkor a Szentlélek kijelenti valaki gyógyulását valamely betegségből, vagy buzdít, kér - azt is elmondjuk. (Időnként a mise után imaszolgálat van, amikor kettes-hármas csoportokban imádkozunk azokért, akik kérik.)

Isten áldása kiárad az egész világra a szentmisén keresztül. Az utolsó könyörgés és áldás az egész világnak szól, egészen addig, amíg mindannyian színről-színre nem láthatjuk Őt.” (Részlet Sípos (S) Gyula: A Szeretet titkai című könyvéből)

Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

 

 

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés