Kultúra
Sípos (S) Gyula: A bálnazsírgyertya
Anyai ágon királyi családból származom. Felmenőim a tengerek és óceánok uralkodói, a nagy fehér bálnák voltak. Családfámat egészen a teremtés pillanatáig vissza tudom vezetni, amikor a bálnák és emberek megegyeztek egymással: őseim nagyvonalúan az embernek ajánlották fel az összes szárazföldet, minden gazdagságával együtt, valamint a tengerek és óceánok felszínét.
Lantosi Nóra: Retúr
Mindig az ablaknál ült. A kerekek zakatolása megnyugtatta. Retúrt vett. Ahogy suhantak a zöld mezők, a virágos fák, egyre erősebbnek érezte magát. Mire megérkezett az állomásra már mosolyogni is tudott. Megigazította a ruháját, sminkelt, éppen indult a villamos. Csak egy megálló volt, néha lesétált. Ahogy meglátta az épületet már nyirkos lett a tenyere. Találkozott a főnővérrel, nagyon szépen evett ma is Erzsikénk, időben szólt, ügyes volt, az udvarra is kimehetett.
HOMOKI-NAGY KATALIN: KÉRÉS
Istenem, vigyázz reám nagyon,
mert forrongó katlan a lelkem.
Benne izzó élet kavarog:
forró vágyak, betöltetlen szeretetek, teremtő ötletek.
Az élet Tőled van, meg én is, a katlanod,
– de oly veszélyes vagyok!
Ellenőrízhetetlenül ki-ki csap a lángom,
elemészthet bármit, még magamat is.
Lantosi Nóra: Királynő libamájjal
Két hentes sakkozott a pultnál. Az egyik egy fiatal óriás , amint meglátta, hogy vevő jelent meg a standjánál máris ugrott, hogy kiszolgáljon. A csarnok szépe várta. - Libamájat kérnék, úgy negyven dekát! – Libazsírban vagy sertészsírban tessék kisütni, úgy a jó! Már mérte is ki az adagot és becsomagolta a gyönyörű példányt. – Kézcsók! -„Matt” Ezt a játszmát ma én nyertem! Holnap revansot vehetsz! - társa belesöpörte a bábukat a dobozba, lehúzta a rolót és pakolni kezdett.
Homoki-Nagy Katalin: Aranka néni
Honnan ismerem Aranka nénit? Egy fa alatt találtam. Tikkadt akácfa tövében ült a földön porosan, és nyögdécselve. Rémülten szaladtam oda, ahogy megláttam.
- Rosszul tetszik lenni?
- Igen – rebegte az öregasszony.
- Hívjak orvost?
- Ne, ne! – tiltakozott.
A kísérlet
Kedves Mindenki!
Hosszú ideje rakjuk fel a történeteket, ide is, és a facebookra is (https://www.facebook.com/kisvarostortenetek/ ) Vihart Anna rajzaival - egészen mostanáig. Itt az utolsó történet, már kép nélkül, és most egy kis ideig nem is lesz új. De aztán jövünk vissza! Addig is - tessék parancsolni! Sípos (S) Gyula: A kísérlet
A színes ceruzák lázadása - példázat
- Nekem elegem van ebből! – kiáltotta hangosan a kék ceruza a fiókban. – Ha így megy tovább, lassan fele akkora leszek, mint ifjú koromban! Pedig még egyáltalán nem vagyok öreg! Mindig csak kék színű ég, meg kék színű víz - ez meg fog engem gyilkolni!
- Te beszélsz, akkor nézz meg engem! – tromfolt rá a zöld ceruza. – Már kétszer is újra kellett hegyezni! Zöld fű, zöld fa, zöld virág…
Órjás
Tegnap megint hurrikán volt. Hurrrrrrikán! Nagyon szeretem ezt a szót, mert futás közben lehet vele berregni! Én vagyok a legjobb figyelmeztető, mert én nem félek a roncstelepen sem és mindenkit figyelmeztetek, hogy jön a hurrrrrrikán, és akkor fedezéket tudnak keresni és senkinek nem lesz semmi baja. Hurrrrrikán!
Bébé
Nem vagyok mai gyerek, de azért olyan nagyon régi se. Az asszony se, jó karban lévő negyvenes, simán letagadhatna, de nem teszi, mert mégiscsak az én karomban van, úgy meg lehetetlen. Szóval nekünk a bébé nem a Brigitte Bardot, azt még nem láttuk, de nem is Blues Brothers 2000, az már nem nekünk szólt. Hanem a bébé a balatonboglári pezsgőreklám, amiben egy csinos nő ugrik a vízbe, ha emlékszel. Bébé, tadatídatídatittárom!
Kíváncsi madár
Még mindig felteszünk minden pénteken egy történetet képekkel együtt a facebookra a Kisvárosi történetek közé. A mai címe:
Kíváncsi madár
Nemrégiben körkérdést intéztek az ornitológusokhoz, többek között arról is, hogy melyik madárfajt tartják a legszebbnek, legérdekesebbnek, a legnépszerűbbnek és illetve a legveszélyeztetettebbnek. A kérdésekre a válaszok nagy szórást mutattak, hiszen erősen szubjektív, hogy ki mit tart a legszebbnek vagy legnépszerűbbnek. Annál figyelemreméltóbb, hogy a legérdekesebb és legveszélyeztetettebb fajhoz szinte egyöntetűen a „kíváncsi madarat” írták be. Nézzük meg, hogy miért! (Folytatás és képek itt: https://www.facebook.com/kisvarostortenetek )
A galamb
Nem mondhatom, hogy születésem pillanatától tudtam volna, hogy kiválasztott vagyok, hiszen én is csak ugyanolyan madár vagyok, mint egy sas, vagy egy griff. Galambként egyszerű, de becsületes családban törtem át a tojáshéjat – szüleim mesélték, nem én, hogy állítólag különösen vastag volt a héj és én mégis nagyon gyorsan kijutottam, ami már akkor jelezte erőmet és kitartásomat -, fészkünk is inkább volt mondható szedett-vedettnek, mint úrinak.
A cápa és a harcsa
Édesvízi cápának lenni nem nagy karrier. Az óceánok hősei, a csodálatos fehér cápák, pöröly cápák, de még a kisebb szirti cápák is lenézik az édesvízi rokonságot. Egyáltalán, mi az, hogy édesvíz? Mi ez a kellemkedés, édeskedés? Komoly cápa csakis a sós tengerben érzi jól magát, a tágas terek ura ő, rettegett hős, gladiátor és bodybilder – mit keresne ő egy folyó levegőtlen csatornájában, vagy egy gyűszűnyi tóban?
