Egy kis vidámság a fekete péntekre, vásárlás helyett
Egy kislány a bálnákról beszélget a tanárjával.
A tanár éppen azt magyarázza, hogy a bálna nem tudja lenyelni az embert, mert az igaz, hogy egy nagy emlős, viszont nagyon kicsi a torka.
Isteni egysorosak:
- Sokan akarnak Istennek szolgálni, de csak mint tanácsadók.
- Könnyebb tíz szentbeszédet elmondani, mint egyet megvalósítani.
- Isten semmit sem teremtett értelmes cél nélkül, de azért a szúnyog határeset.
Városmesék 23. - Miért épült a Walla-villa?
Sípos (S) Gyula: Miért épült a Walla-villa?
Pontosabban: miért épült a felső, várkastélyszerű Walla-villa? Az alsó, avagy „kis” villát ugyanis még 1895-ben építette Walla József, ide hozta fiatal feleségét, Burda Emáliát, 1897-ben és itt születtek gyermekei is. Ha meg akarjuk érteni, hogy miért fogott új építkezésbe 1902-ben, akkor vissza kell mennünk abba az időbe, amikor még erdő borította a környező dombokat, a patakok szabadon kanyaroghattak a völgyekben és falvak helyett csak elszórt tanyák jelezték emberek jelenlétét.
Városmesék 22. - Négy-hármas ritmus zötyögős útra
Az alábbi vers a Törökbálinton átvezető régi római út fényképéhez készült:
Városmesék 21. - Uszodák és gyerekek
Sípos (S) gyula: Uszodák és gyerekek
Minket ötéves korunkban (1970-ben) tanítottak meg úszni. Szolnokon, ahol éltünk, akkor négy nagy, többmedencés strand volt, mellette a Tisza Szállóban termál fürdő szaunával, szabad strandok a Zagyva és a Tisza, valamint a Holt-Tisza mellett. Nyáron óriási élet folyt a vizek mellett, a „Damiba”, a mi kedvencünkbe ha nem érkeztünk időben, már hely se volt, ahová lerakhattuk volna a törülközőinket (esetleg a lelátókon, mert az is volt, itt edzett és mérkőzött ugyanis az országos hírű vízilabda csapat is). Aztán változtak az idők és a szokások, az uszodák közül ma már csak egy működik, a többit bezárták (a Damit szó szerint és képletesen is a földdel tették egyenlővé, a helyén most díszkert látható).
Városmesék 20. - Tündér-szimfónia
Sípos (S) Gyula: Tündér-szimfónia
Azt sejtettem, hogy egy szép kertben több van annál, amit a szemünk lát, de hogy ennyivel? Egy este azonban, amikor a garázsunk sarkában évelő fehér tündérfürt tetején megláttam a kis kék angyalt… Na de, kezdjük elölről.
Városmesék 19. - Török Bálint
Sípos (S) Gyula: Török Bálint
"Hej, a Terek Bálint, az volt ám a vitéz ember!" - mondta Tinódi Lantos Sebestyén. Igaz, ő a nagyúr udvari dalnoka volt, de ettől még komolyan gondolta, mert annak halála után is így énekelte. Hanem mások nem egészen így emlékeznek rá. Mondták őt erőszakosnak, haszonlesőnek, kétszínűnek. Hanem ha tudni akarjátok, hogy mi az igazság, és hogyan lett Magyarország egy kis faluja erről a nevezetes Török Bálintról elnevezve, itt most elolvashatjátok.
Városmesék 18. - Szobrok, népek, szobrok
Sípos (S) Gyula: Szobrok, népek, szobrok
Ha azt állítanánk, ez a falu (az írás keletkezése óta város) igazán művészetkedvelő, valószínűleg félreértenénk a helyzetet. De az biztos, hogy kevés olyan falu (azóta város) lehet Magyarországon, ahol ennyi szobor, kereszt, emlékmű van, s a szoborállítók buzgalma máig sem szűnik.
Városmesék 16. - Pestis
Sípos (S) Gyula: Pestis
Kevés rémítőbb hírt ismert annál a középkori ember, mint ha azt hallotta, hogy "jön a pestis". Mert a pokollal lehet ijesztgetni, de az messze van, és "azt még meg is kell érni!". A nemesi törvényszék is csak akkor veszélyes, ha utolérik az embert. Bujkálni a zsandár előtt széles e világon sokfelé lehet. De a pestis ellen nincs hová bújni!
Városmesék 17. - Szerelmi történet az első vár idejéből
Sípos (S) Gyula: Szerelmi történet az első vár idejéből
Mára semmi nem maradt a törökbálinti várból. Köveit elhordták építőanyagnak, területét beépítették. De hogy volt, azt bizonyítja, hogy az 1700-as évek elején érkező sváb betelepülők utcájukat Festung-nak, (Vár) nevezték. Ez volt Török Bálint vára, amelynek romjai 1735-ben még láthatóak voltak az Anna-hegy oldalában, a templomnál, a mára szintén eltűnt forrás szomszédságában.
Városmesék 15. - Miért Munkácsy?
Sípos (S) Gyula: Miért Munkácsy?
Munkácsy Mihály út, rajta Munkácsy Mihály Művelődési Ház, előtte Munkácsy Mihály szobor – vajon miért lett olyan nagy tisztelője ez a község, majd város az egyébként méltán híres festőnknek?
