Sípos (S) Gyula: Jerikó fala
Az angyalok aggódva néztek a Jerikó felé menetelő népre.
-Nézz rájuk! – mondta az egyik. – Negyven éve vándorolnak, de még most is úgy vonulnak, mint egy ökörcsorda. Hogy akarják így bevenni a várost?
A tanártartásról
Ezt még 2018-ban írtam, egy tanári összejövetelre az iskolánkban, most van egy kis aktualitása, kiteszem ide:
Sípos (S) Gyula: A tanártartásról
Modern korunkban elterjedt, hogy a családok növényeket, állatokat tartanak, és gyermekeiket is bevonják ezek gondozásába. Ez jót tesz azok testi-lelki fejlődésének, figyelmesebbé, érzékenyebbé válnak. A legfejlettebb társadalmak, amik közé mi is tartozunk, azonban már előre léptek: a családoknak a növény- és állattartás mellett jó szívvel ajánljuk a tanártartást is.
A Magyar Kultúra Napjára: A Kerekdomb igaz története
Mivel sokféle szóbeszéd kering a Kerekdomb eredetéről, illő és helyes, hogy elmondjam annak valódi történetét.
Sípos (S) Gyula: Kraft
- Apu, mi az a kraft? – kérdezte a fiú.
- Amikor valakiben van spiritusz – válaszolta apu, majd fia értetlen tekintetét látva, hozzá tette -, amikor valakiben van valami lendület, tehetség…
Sípos (S) Gyula: A színes ceruzák lázadása
- Nekem elegem van ebből! – kiáltotta hangosan a kék ceruza a fiókban. – Ha így megy tovább, lassan fele akkora leszek, mint ifjú koromban! Pedig még egyáltalán nem vagyok öreg! Mindig csak kék színű ég, meg kék színű víz - ez meg fog engem gyilkolni!
Sípos (S) Gyula: A háromkirályok elfeledett ajándékai
No, no – mondhatjátok -, hát azt tudjuk, mit hoztak a Kisjézusnak: aranyat, tömjént és mirhát - ami igaz is. De nemcsak ezt hoztak! Bizony, sok mindent elfelejtettünk már! Kik voltak és hányan a bölcsek, akik látták a betlehemi csillagot, honnan jöttek, és mit hoztak még – de ha mindenki elfelejtette is, én nem felejtettem el, mert nekünk szépapám elmondta, még idejében.
Áldott, boldog karácsonyt!
Kedves Mindenki! Ezzel a rövid verssel és két rajzzal (Betlehem, Betlehemi csillag) kívánunk áldott, boldog karácsonyt mindenkinek! 
Sípos (S) Gyula: Betlehemi szívem
Szívem istálló.
Benne békésen
szenderegnek
kedvenc bűneim.
Kérődzöm.
Három hajléktalan jön
Mária és József be
engedem őket.
Esetleg.
Sípos (S) Gyula: A mester oktat
Ez a felhőtakaró egy tünemény – mondta a mester gúnyosan -, és sajnos tömény giccs. Értem én, hogy valami szépet akart festeni, és a kép azt is állítja, hogy a naplemente szép, de ennek a szépnek bennem kellene létrejönnie, és ez nem történik meg. Ez a képeslap-festészet csak arra jó, hogy odaadja a nagyikának, akassza fel a kanapé fölé. Nagyon fog neki örülni, és ha maga dekoratőr akar lenni, a legjobb úton jár.
Siposné Pozderka Katalin: Emlékezem
Alkony pírban
Lassan leszáll a csend,
halkan megül kinn és idebenn.
Sípos (S) Gyula: Még mindig a szavak
A többiek odébb sodródtak, vidám beszélgetésbe merülve. Észre sem vették, hogy már nincs köztük. Szókratész hiánya persze feltűnt volna nekik, ha még élne szegény. Szókratész mindenkivel megtalálta a hangot, bárkivel szóba állt és néhány perc múlva már úgy beszélgettek, mintha évek óta ismernék egymást. De ő nem ilyen volt. Benne volt valami gátlásosság, feszélyezettség – pedig magában milyen jó párbeszédeket tudott megfogalmazni! Olyankor mindig megtalálta a megfelelő szavakat és győzött minden vitában.
Tóth Eszter: Hinnem kell Istenben
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) vers- és novellaíró pályázatot hirdetett A család Istentől rendelt közösség címmel. Napról napra bemutatjuk a díjazott alkotásokat. Az alábbiakban Tóth Eszter a 10–14 éves korosztályban díjat nyert, Hinnem kell Istenben című novelláját olvashatják:
Hinnem kell Istenben
Valahol azt hallottam, hogy egy emberről azután tudjuk meg a legtöbb dolgot, miután meghalt. Ezt akkor értettem meg, mikor 3 évvel ezelőtt meghalt a keresztapám.
