Széljegyzet a napi firkákhoz: Gyuszkóról és a kreativitásról
A kreativitás nagy ajándék, de kín is, ha ambícióval, megmutatás-vággyal párosul. (Egy tökéletes világban a többi szorgalom és tehetség dolga lenne, de mint tudjuk, ez nem egy tökéletes világ…) Sipos Gyuszkó Nagyfiam, később Dewsy (ejtsd: Gyuszi), most ifj. Sipos Gyula nincs híján a kreativitásnak.
Gyermekkorában, ha kapott egy doboz legót, egyszer összerakta, aztán szétszedte, és utána még számtalan más formában összeépítette, nagy ötletességgel és fantáziával. Később írt verseket (nem is rosszakat, 18. szülinapjára kis kötetet raktam össze belőle ajándéknak), színészkedett, zenélt, közben kiművelte magát okostelefonokból és a számítógépes világból. Rajzolni éppenséggel nem rajzolt, ámbár visszaemlékszem ovis korára, amikor átvitte a könyvtárba egy rajzát egy „rozoga kis micimackóról” - a lap egy darabig ott díszelgett az asztal oldalán -, de aztán majd harminc évig semmi… Most meg ezek a firkák, olykor ezek is elég rozogák, de van bennük ötletesség, ravaszság, csavar, humor, spiritusz. Gyuszkó szorgalmas is tud lenni, végig nyomta a zeneiskola nyolc évét, a diákmunkát az egyetem ideje alatt – mondjuk amikor egy komplett dobfelszerelést vett a pénzéből, és naponta gyakorolt itthon, akkor reménykedtem, hogy ez nem fog sokáig tartani (úgy lett). Ide is kap, oda is kap, ezt elhagyja, az meg marad: mi lesz ebből a gyerekből? Harmincegy évesen férj, programozó, rendes vallásos férfi, aki a kreativitását olykor szakácskodásban, egészséges életmódban, a feleségének való udvarlásban (nagyon ajánlom!), kirándulás szervezésében, máskor meg napi firkában éli ki, az apja pedig (aki én volnék) örül, és ír hozzá, a néző és olvasó megértő és türelmes figyelmébe ajánlva mindazt, ami így alkotódik. Egy mosolyért, bólintásért, ingyen! (A két fotón egy gyermekkori kép cicával, számítógépesen összefirkálva és anélkül, a képen látható művész úr saját kezével... :-) )
(Szöveg: Sípos (S) Gyula)
