Elkeseredett biz a
Kategória: hsz
Megjelent: 2013. november 09. szombat
,,Olyan nehezemre esik ezen a lapon ezt az általános személyt látni.Nem is értem, kik azok, akik köszönik N.J. testvérnek? Lenne szíves ebben segíteni?"
A weboldalt olvasók nevében bátorkodtam szólni, ezért használtam többesszámot, mivel a halálos fenyegetés (értelmezésem szerint) nem konkrét személyre vonatkozott.
Én viszont arra lennék kíváncsi, miért védi Ön bűncselekmény elkövetőjét? Munkatársa? Ismerőse? Internetes alteregója? Avagy általánosságban véve valamiféle rosszul értelmezett segítő szándék vezérli?
Isten Országának szolgálata helyett…
Kategória: hsz
Megjelent: 2013. november 09. szombat
Erdő Péter Bíboros a 2009. május 2-án Esztergomban tartott Mindszenty emlékmise szentbeszédében megvédte hitvalló elődjét, akit egyszerre illették az egymást kizáró konstantinizmus-iulianizmus, valamint a gallikanizmus tüneteivel megnyilatkozni vélt engedetlenség vádjaival. A megkülönböztetés gyakorlása és a józan paraszti ész egyaránt azt mutatják, hogy az Ostpolitik a világ fejedelmének egyházpolitikai csapdája, amely a lelkek üdvének hitbeli elsőbbségét máig hatóan kiszolgáltatta evilági politikai érdekeknek. XXIII. János Pápa az általa összehívott II. Vatikánumon az ortodox orosz megfigyelők jelenlétéhez Nyikita Hruscsov, akkori szovjet diktátor által megszabott feltételek árán is ragaszkodott, miszerint az Egyház nem bírálhatja a marxizmust és a Szovjetuniót. A tiltást rögzítő nem hivatalos megállapodás a később hivatalosított Ostpolitik közvetlen alapja ugyan, azonban a Kreml felé már a II. világháború során pápai engedély nélkül tett lépéseket Giovanni Battista Montini – majdani VI. Pál Pápa – XII. Pius Pápa korábbi titkára, 1952-től helyettes államtitkár. Amikor 1954-ben erről XII. Pius Pápa tudomást szerzett, Montinit – bár még püspök sem volt – Milánó érsekévé kinevezése árán eltávolította a Vatikánból. Ezzel szemben amikor Angelo Roncalli Bíboros (II. János Pál Pápa által 2000-ben boldoggá avatott) XXIII. János néven pápa lett, az azonos egyházpolitikai nézetű Montinit azonnal bíborossá kreálta. Vatikáni levéltári feljegyzések szerint „Alfredo Ottaviani Bíboros beleegyezésével 1959. augusztus 17-én Pierre Paul Philippe OP atya elvitte XXIII. János pápához a «fatimai titok» harmadik részét tartalmazó borítékot. Őszentsége «kis habozás után» […] úgy határozott, hogy a lepecsételt borítékot visszaküldi a Szent Offíciumnak, s nem fedi föl a «titok» harmadik részét. VI. Pál pápa 1965. március 27-én […] Angelo Dell'Acqua helyettes államtitkárral együtt elolvasta és visszaküldte a borítékot a Szent Offícium levéltárába, azzal az utasítással, hogy a szöveget nem szabad nyilvánosságra hozni.” Az „égi politika” alárendelése az „evilág” alvilági fejedelme és csatlósai érdekeinek végső soron döntés Isten Országának szolgálata helyett a sátán evilági országának terjedése mellett. Ebből könnyen megérthető, hogy a vatikáni egyházpolitika miért szolgáltathatta ki oly könnyűszerrel Oroszország felajánlását és a Mindszenty-ügyet – egyben Mária Országának Egyházát – egyaránt a sátáni kommunizmus érdekeinek.
Megosztás
Kategória: hsz
Megjelent: 2013. november 09. szombat
Az egyház megosztására irányuló törekvések valóban rosszak, azonban ez is kezd egyfajta megbélyegző szitokszóvá válni. Akivel valami bajunk van, arra rámondhatjuk, hogy ,,megosztó" és már diszkreditáltuk is, mivel ez azon címkék egyike, hogy akire rásütik, attól mindenki igyekszik elhatárolódni.
Ebből a szempontból könnyű eset az, ha valaki nyíltan a megoszlás főbb ,,tüneteit" mutatja fel:
1. egyházszakadás (gör. szkizma) - az egyházi vezetőség illetékességét vonja kétségbe (pl. történelmi egyházszakadások, protestantizmus)
2. eretnekség (lat. haeresis, ,,válogatás") - elismeri a vezetőség jogosságát, azonban egy vagy több hittételt nem ismer el magára vonatkozónak (legismertebbek az ókori ariánusok, albigensek, pelagiánusok)
3. hitehagyás (lat. apostasia) - egy vagy több alapvető hittételt nem ismer el vagy ilyennel megy szembe, automatikusan kiközösítés alá esik
Természetes, hogy ezen tünetek ,,hordozói" foggal-körömmel ragaszkodnak pozícióikhoz és külsőségekkel igyekeznek megtéveszteni mindenkit (érdekes tény, hogy az eretnekségek mindig valahol az egyházi hierarchián belül kezdődnek, sosem a laikusok-hívők kezdeményezik ezeket).
A mai helyzet nehézsége az, hogy ez történelmileg nem tapasztalt mértékű a mai egyházban és a különféle eretnekségek a legfelső szinteket is elérték. Az eddigi legkiterjedtebb eretnekség az ókori ariánizmus volt (lényege Krisztus istenségének tagadása), ennek az akkori egyházi előljárók többsége ,,bedőlt", a hívek következetes ragaszkodása a hiteles tanításhoz azonban megmentette a helyzetet.
http://lexikon.katolikus.hu/A/arianizmus.html
https://en.wikipedia.org/wiki/Arianism
A mai helyzet sok vonatkozásában hasonló ehhez, vagyis a híveknek kell önmaguk képzése során elsajátítaniuk és megvédeniük a hiteles tanítást.
(Még annyit, hogy véleményem szerint a tradicionalista és a karizmatikus mozgalmak közötti ellentétek szítása mesterséges, ez mintha itthoni sajátosság lenne, máshol nem találkoztam vele.)
Tovább is van, mondjam még? Többet nem mondok…
Kategória: hsz
Megjelent: 2013. november 09. szombat
Csupán 2 előbbi Pápa példáját idézem, kis körtéssel ellátva:
Az Ostpolitik Oroszország téveszméinek visszahatása az Egyház mai legfőbb elöljáróinak Egyház- és létszemléletére, ami megtérést és engesztelő jóvátételt követel. Ehelyett azonban egyre több egyházi elöljáró életeleme lett amiért 1925 Adventjén XI. Pius Pápa – XIII. Leó pápa felajánlása szellemében, akinek „rendeletére és vezetése alatt az egész emberi nem az Isteni Szívnek szentelte magát” – bevezette Krisztus Király ünnepét:
„Tisztelendő Testvérek! Üdvöt és apostoli áldást! Az első körlevélben, amelyet a pápai trón elfoglalása után az összes püspökökhöz intéztünk, az emberi nemet sújtó és gyötrő bajok […] árja azért zúdult a világra, mert az emberek nagy része az Úr Jézust és az Ő szent törvényét száműzte a magánéletből, a családból és a közéletből, s hogy mindaddig nem ragyoghat föl a népek közt a tartós béke biztos reménye, amíg az egyének és az államok az Üdvözítő uralmát elvetik és elutasítják. […] «Krisztus békéjét Krisztus országában kell keresni»; […] Krisztus országában – mondjuk – mert úgy láttuk, hogy a béke fölújítására és megszilárdítására nem törekedhetünk hathatósabban, mint a mi Urunk országának helyreállításával. […] Ez az ország egyedül a sátán országával és a sötétség hatalmával van ellenkezésben, s polgáraitól megköveteli azt, hogy szívüket a gazdagságtól és a földi dolgoktól elvonva, a szelíd erkölcsöket többre becsüljék, s az igazságot éhezzék és szomjúhozzák, sőt önmagukat is megtagadják és keresztjüket hordozzák. Krisztus mint Megváltó az egyházat saját vérével szerezte s mint Főpap önmagát a bűnökért áldozatul bemutatta és folyton bemutatja. Ki nem látná tehát, hogy királyi méltósága is a megváltói és főpapi méltóságnak természetét viseli magán és azzal egyformán lelki? Mégis súlyosan tévedne, aki az Istenembertől elvitatná a polgári ügyek fölötti hatalmat is, hiszen neki az Atyától teljes hatalma van a teremtmények fölött úgyannyira, hogy minden az Ő akaratának van alávetve. Tény azonban, hogy amíg a földön élt, ennek a hatalomnak gyakorlásától teljesen tartózkodott, az ideiglenes javak birtoklását és intézését megvetette, azokat birtokosaiknak meghagyta s most is meghagyja.” Ennek egyetlen elfogadható módja csakis az Egyetemes Egyházban Oroszország érvényes felajánlása, Szűz Mária Országában pedig az Engesztelő Kápolna felépítése lehet. Az egyházi és világi vezetők Isten terve iránti engedelmessége nyilván nem oldaná meg mágikus elgondolások módján az érintettek problémáit, hanem új kegyelmek leesdésével segítené a „szent rend” helyreállását, az Orosz Egyház és Oroszország, illetve a Magyar Egyház és Mária Országa megtérését. Ehelyett azonban egyre kevesebb egyházi vezető látja szolgálata céljának, hogy az idők jeleinek megfelelően intézmény és karizma bölcs egyensúlyában nem emberek, hanem Isten elgondolásait valósítsa.
Isten kegyelméből
Kategória: hsz
Megjelent: 2013. november 09. szombat
Kedves Péter!
Minden nyilvános információ elérhető rólam, mert „nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna.” (Mk 4,22)
Isten kegyelméből vagyok ami vagyok. Nyugodtan lehet tegeződve folytatni.
info Sándor István boldoggá avatásáról
Kategória: hsz
Megjelent: 2013. november 09. szombat
http://tv-musor.hirfriss.hu/mai-tv-musorujsag/56-m1-heti.html
ma, szombaton
10:30
"Krisztus fog győzni!" - Sándor István szalézi testvér boldoggá avatása
Sándor István szalézi szerzetes testvér boldoggá avatásának élő közvetítése a budapesti Szent István térről. A szentmisét bemutatja és szentbeszédet mond dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek.
holnap, vasárnap
11:00
Hálaadó ünnepi szentmise Sándor István szalézi vértanú boldoggá avatásáért
Élő közvetítés a szolnoki Belvárosi Szentháromság templomból
re: Isten kegyelméből
Kategória: hsz
Megjelent: 2013. november 09. szombat
Tisztelt Attila atya! (Ha megengedi, részemről maradnék a magázó formánál, lévén Ön görög katolikus áldozópap.)
Nyilván azért nem másoltam be a cölibátus alóli kivételeket, mert a téma szempontjából nem releváns.
Mivel Önre mint görög katolikus papra nem vonatkozik a cölibátus kötelessége, a kérdésben Ön is a ,,pálya szélén áll". Nem értem tehát, hova szeretne kilyukadni?
Sándor István szalézi szerzetes boldoggá avatása
Kategória: hsz
Megjelent: 2013. november 09. szombat
A Duna tv már 9.30-tól közvetít a helyszínről: élő bejelentkezéssel, ill. életrajzi filmmel. Csaknem 3 órás a közvetítés, még belekapcsolódhatunk. A boldoggá avatási szertartás fél 11-kor kezdődik. Az m1 is közvetíti. A Duna műsora eképpen alakul:
9:30 Sándor István boldoggá avatási szertartása a Szent István Bazilika elől '177
Szerkesztő: Varga Norbert
Benne: 9.40-től
Isten szolgája: Sándor István - Szalézi vértanú (2013) 12 év 40'19''
Magyar dokumentumfilm
Forgatókönyvíró: Dér András; Operatőr: Tóth Zsolt; Rendezte: Dér András
Szereplők: Barta Árpád, Dér Denisa, Lux Ádám, Molnár Ildikó, Orth Péter, Szalai Erzsébet
Operatőr: Tóth Zsolt; Forgatókönyvíró-rendező: Dér András
Sándor István 1914-ben (99 éve) született, és 1953. június 8-án végezték ki. Szalézi szerzetes volt, rendje szellemében fiatalok oktatásával foglalkozott. Mivel 1950-ben a szerzetesrendeket feloszlatták, ez a fajta tevékenység államellenesnek minősült, így koholt vádak alapján letartóztatták, az Andrássy út 60-ban tartották fogva, vallatták, többször véresre verték. Sándor Istvánnak lett volna lehetősége külföldre menekülni, de mivel nem akarta a rábízott fiatalokat magukra hagyni, itthon maradt, vállalván a következményeket. Végül megszületett a pártőrség pere néven elhíresült eljárásban a halálos ítélet, amelyet 1953. június 8-án hajtottak végre rajta.
Életvédelem
Kategória: hsz
Megjelent: 2013. november 09. szombat
Kiváló fejlemény! Önmagában véve azonban véleményem szerint nem sok hatása lesz, az aláírásokat átveszik valahol, az ügy pedig szépen elcsitul és mindenki nyugodtan alukálhat tovább, megnyugodva, hogy mégiscsak történik valami a kérdésben.
Ha a jelenleginél kevésbé lennék leterhelt, szívesen foglalkoznék életvédelemmel, illetve gondoskodnék olyan csoportok létrehozásáról, akik amerikai-nyugati mintára (és amerikai-nyugati szervezetekkel karöltve és tapasztalatukra támaszkodva) megkezdhetnék a magyar abortuszhelyzet górcső alá vételét.
Azt sem tartanám elképzelhetetlennek, hogy (bár a jezsuita lelkigondozó kezdeményezés dicséretes), a helyzet akut volta miatt az abortuszokat végrehajtó helyszíneket fel lehetne térképezni és lehetne környékükre imaláncokat és ,,járda-missziókat" szervezni (nyugati gyakorlat szerint, a kockázatokat gondosan felmérve és a missziót a helyi sajátosságokra szabva).
A fatimai kérésről még
Kategória: hsz
Megjelent: 2013. november 09. szombat
Ezután így szólt a Szűzanya:
"– Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Így Oroszország megmenekül. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek. Áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál!" - Ez volt a konkrét kérése a Szűzanyának Lúcia nővér szerint.
Amiért kérte az Úr a felajánlást
" Benső közlés útján beszéltem Urunkkal erről, és nem régen megkérdeztem tőle, miért nem téríti meg a felajánlás nélkül is Szentsége által Oroszországot. [Az Úr Jézus válasza:]
– Mivel azt akarom, hogy az egész egyházam ezt a felajánlást Mária Szeplőtelen Szíve győzelmének ismerje el, hogy azután elterjessze tiszteletét, és isteni Szívem tisztelete mellett a Szeplőtelen Szívet is tiszteljék."
„Ha Ő [az Úr] azt akarja, gondoskodni tud arról, hogy kérését hamarabb teljesítsék. Azonban hagyja, hogy csak lassan történjen meg, a világot ezzel bünteti. Igazságossága követeli ezt meg, bűneink következményeként. Nem csupán nagy bűneink hívják ki sokszor haragját, hanem lustaságunk és hanyagságunk is, amikor kérésének teljesítéséről van szó.
[…] Sok a gonoszság, ennél azonban sokkal nagyobb a lelkek hanyagsága, akiktől azt várná, hogy szolgálatában buzgólkodjanak. Nagyon kevés azoknak a száma, akik Ővele tartanak.” (vö. Memórias e Cartas da Irmã Lúcia 420. és 427. o.) 30
„1929-ben a Szűzanya egy újabb jelenésben azt kérte, hogy ajánlják fel Oroszországot Szeplőtelen Szívének, és megígérte, hogy így megakadályozza, hogy Oroszország tévtanait elterjessze és Oroszország megtér.
[…] Az Úr különféle belső közlések útján újra és újra megerősítette ezt a kérést, és legutoljára megígérte, hogy azoknak a megpróbáltatásoknak az idejét, melyekkel engedi, hogy – háború, éhínség, az Anyaszentegyház és a Szentatya üldözése által – a nemzetek bűneikért bűnhődjenek, lerövidíti, ha Őszentsége felajánlja Mária Szeplőtelen Szívének a világot, külön megemlítve Oroszországot, és elrendeli, hogy a világ összes püspöke együtt és egyidejűleg ugyanezt tegye.”(vö. Memórias e Cartas da Irmã Lúcia, 436. o.; De Marchi 312. o.; Galamba de Oliveira 153. o.)
II. János Pál pápa a világot kétszer felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének. Egyszer 1982. május 13-án Fatimában, majd 1984. március 25-én Rómában. A felajánlás előtt a pápa minden püspököt meghívott arra, hogy csatlakozzanak hozzá a felajánlásban. Viszont se 1982-re, se 1984-re vonatkozóan nem rendelkezzünk információkkal, vajon elvégezte-e a felajánlást a pápával együtt a világ minden püspöke. A pápa Oroszországot egyik alkalommal sem említette meg név szerint.
Lucia nővér azt hangsúlyozta egészen az 1989-es év közepéig, hogy a felajánlások közül egyik sem volt „érvényes"...
