abortusz, magzatvédelem
Kategória: hsz
Megjelent: 2013. november 08. péntek
Kedves olvasók!
Az abortuszhoz való jog kérdéskörében (amellyel kapcsolatban a cikkben szereplő személy Wanda Póltowska is véleményt formál) szeretnélek benneteket bizonyos vonatkozásokban felvilágosítani. Még mielőtt megkérdezné valaki, hogy milyen alapon teszem ezt, előre kijelentem, hogy az általam felvázolt meglátások Isteni kegyelem birtokában születtek, vagyis a Szentlélek sugallatára. Azt tanácsolom mindenkinek, hogy mielőtt reflektál a mondandómra, előtte alaposan mérlegelje az általam felvázoltakat és a saját álláspontját is jól gondolja át mielőtt elhamarkodott véleményt formál.
Először is szeretném fölvázolni, hogy az erkölcsi rend szerint hogyan kellene kinéznie az abortusszal és a magzatvédelemmel kapcsolatos szabályozásnak, mielőtt az európai uniós jogi szabályozásra és az egyes tagállamok és más nemzetállamok ezzel kapcsolatos gyakorlatára vonatkozó észrevételeiteket megteszitek.
Az értelmezések nem terjednek ki minden, a tárgykörre vonatkozó törvényességi megállapításokra, azok csak iránymutatóak a jogtisztaság kialakítása érdekében.
A magzatvédelemre és az abortuszra vonatkozó törvényi szabályozás.
- A két területen a jog által alkalmazott retorzív elemek megszüntetése.
- A jogi eljárás alá vont (abortuszon átesett), érintett személy, egyszemélyi vagy több emberből álló mentor/segítő/felkészítő/előkészítővel történő elbeszélgetésre felszólítást kap, ahol eligazítást és tájékoztatást kap a terápián/gondozói ellátásban való részvétel lehetőségeiről. A megjelenés nem kötelező.
(Lelki gondozás; lelki vezetői gondozás; családterápia; életrendezés terápia; életvezetés terápia; lelki segély szolgálat; édesanya otthonok; szülő otthonok; kismama tanfolyamok; szülésre való gyakorlati (és lelki) felkészítés stb.)
- Az összes terápiás és gondozói ellátás és szolgálat az állami költségvetés által 100%-ban finanszírozható/térítésmentes.
- Súlyos* magzatkárosodás és nemi erőszak esetén, az édesanya kizárólagos joga az abortusz kezdeményezése.
- A magzatelhajtásra nem kötelezhető semmilyen egészségügyi foglalkozású személy, azt csak egyszemélyi döntés alapján, önkéntes alapon végezhető el.
A magzatelhajtást elvégző személy és az abortuszon átesett személy valamint az abortuszt bizonyos esetekben harmadik személyként kezdeményező személy a fenti két esetben és az alábbi összefüggésben törvényileg nem szankcionálható.
- Az egészséges és a súlyosan károsodott kategóriába nem sorolható magzatot abortáló egészségügyi vagy dilettáns személy, büntethetőségi, büntetőjogi felelősség megállapítása esetén, hasonló szankcióban részesül, vagyis felszólítást kap, lelki vezető (lelkész) vagy más, teológiailag képzett szakemberrel történő elbeszélgetésre, vagy írásba foglalt teológiai értekezést vehet át, amely a megfogant élet életszentségére vonatkozó teológiai alapvetéseket tartalmazza. A felszólításnak nem köteles eleget tenni az érintett személy. A felszólítási aktust, az ateista vagy szakrálisan közömbös szemléletű felszólításra jogosult személy nem köteles megtenni.
Személyes megjegyzés: A fenti értelmezés, súlyos magzatkárosodás és nemi erőszak esetén az édesanya számára biztosítja az abortusz melletti döntés lehetőségét, azonban ez nem jelenti azt, hogy az abortusszal ezekben az esetekben egyetértek vagy indokoltnak tartom.
Kinyilvánítom azon véleményemet, hogy a megfogant élet szent.
Ezért az üzenetem, minden hasonló élethelyzetbe került édesanya számára, hogy ne abortálja magzatát semmilyen körülmény okán, akkor sem, ha az erőszakos cselekedet következtében fogant, vagy ha a magzat súlyos egészségkárosodással jöhet csak a világra. Ha az édesanya úgy érzi, hogy nem képes vállalni az ilyen körülmények miatt világra jött gyermek felnevelésének vagy gondozásának érzelmi vagy anyagi terheit, akkor az örökbefogadás vagy az állami gondozás intézménye biztosítja az így világra jött kisgyermekek számára a róluk való gondoskodást.
A retorzív elemek megszüntetése tehát ezekben az esetekben azt jelenti, hogy az abortuszon átesett személy nem részesíthető semmilyen elmarasztalásban, bűnügyi eljárásban vagy bűnügyi felelősségre vonásban. A törvényességi eljárás egyetlen következménye az említett felszólítás, amit írásban vagy szóban kell az érintett tudomására hozni (pl. postai úton, vagy pl. védőnő személye által, vagy lehetséges pl. más családtagon keresztül is a szociális ellátó hálózat fejlettségének és hozzáállásának függvényében, és más egyéb módon is.)
Súlyos* magzatkárosodás és nemi erőszak esetén kezdeményezett és/vagy végrehajtott abortusz esetében nincs helye semmilyen törvényességi eljárásnak és elmarasztalásnak, tehát az ezen kívül eső abortuszok esetében elrendelt felszólítási aktusnak sem.
Tehát fontos megérteni, az abortusz kezdeményezésének és az abortusz végrehajtásának erkölcsi megítélése nem jelentheti azt, hogy az állapotos édesanyát törvényileg kötelezzék a gyermek kihordására és a gyermek megszülésére, és ennek elmulasztása esetén az abortuszon átesett személyt és/vagy az abortuszt elvégző személyt/az abban közreműködő személyeket elmarasztalják vagy megbüntessék. Az ilyen irányú törvényi kötelezettségek megfogalmazói és gyakorlói nagy durvaságot cselekszenek, ami természetesen beleütközik Jézus Krisztus tanításába, az evangéliumi elvekbe.
Az erkölcsi törvények a tanítás átadása embertársainknak, az apostolkodás, az evangélium hirdetése, misszió és nem inkvizíció. A misszionáriusok alázatával, szelídségével és türelmével szabad csak végezni. Az inkvizítorok arroganciájával és durvaságával semmi esetre sem. Sajnálatos hogy az utóbbi is jelen van napjainkban a katolikus egyházon belül is. Sajnos az egyházra is mintha nagy szellemi sötétség borult volna e tekintetben, nem csak az abortusz és a magzatvédelem vonatkozásában. (itt meg kell jegyeznem a jelenlegi pápát a megnyilatkozásai alapján szerencsére kivételnek tekinthetem egyenlőre! Természetesen nem ismerem az összes pápai állásfoglalást ezért a véleményem megváltoztatásának jogát fenntartom.)
II. János Pál pápa és az említett orvosnő hazájában, Lengyelországban törvényileg hatályos büntetőszankció pl. a pedofil bűnelkövetők kasztrálása, biológiai úton történő ivartalanítása. A lenygyel katolikus püspöki kar együtt utazott egy megemlékezésre azokkal a lengyel politikusokkal, akik ezt a törvényt megalkották és alkalmazzák ( azon a repülőgépen, amely a közelmúltban lezuhant.) aki nem hiszi járjon utána. De említhetném a magyar katolikus püspöki kart is, akik a választásokra körlevelet adtak ki a választáson való részvételre buzdítva a híveket. (A Fidesz-KDNP meghirdette a háromcsapás törvényt, amely tovább szigorította az egyébként is már hatályban lévő tényleges életfogytiglani büntetőszankciót.) és sajnos sorolhatnám még a hazai és nemzetközi rossz példákat. A szentírási figyelmeztetés talán súlyosabb érv azoknak, akik gonoszságaikat cselekszik:
Szent Pálnak a rómaiakhoz írt leveléből:
Róm 1.18
Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal.
Róm 1.19
Ami ugyanis megtudható az Istenről, az világos előttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá.
Róm 1.20
Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük,
Róm 1.21
mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult.
Róm 1.22
Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak.
Szent Máté evangéliuma 9.13
Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."
abortusz kérdés
Kategória: hsz
Megjelent: 1999. november 30. kedd
Először is szeretném leszögezni, hogy számomra az abortusz gyilkosság, méghozzá az egyik legrémesebb. De van egy kérdés ami nem hagy nyugodni, mert sajnos, hozzám nagyon közel felmerült a dilemma. Mi van akkor, ha a terhesség során olyan komplikáció merül fel, amiben az anya egész biztosan belehal, ha nem szakítják meg a terhességét (pl. szívelégtelenség, akut terhességi zsírmáj, súlyos toxikozis.. vannak ilyenek). Ilyen módon a gyermek is biztosan meghal, az anya is. Mégis úgy tudom az egyház ezekben az anyai életveszélyes esetekben sem engedi az abortuszt. Pedig ilyenkor nem kérdés a magzat halála, csak az, hogy vele hal e az anya, akinek esetleg már van több felnevelni való gyermeke. Az élet szent. Igen. De biztosan így? Ha ennyire Isten kezébe akarjuk tenni az életet, milyen jogon végzünk életmentő vakbélműtétet? Tudom más, de mégis, nézni, hogy meghaljon egy többgyermekes anya, és nem megmenteni?! Mikor a gyermek biztosan meghal?!! Nem valami olyan honlap, amit olvasgatni kéne (egyházellenes), bocsánat a linkért, de ezt a történetet másutt most nem találtam meg: http://bioetikablog.hu/2010/05/magiszterium#more-960453 Nagyon várom a véleményeket, személy szerint érint ez a kérdés.
egyéni lelkiismeret
Kategória: hsz
Megjelent: 1999. november 30. kedd
Kedves K.! Tudomásom szerint az általad említett esetben - amikor az anya és a gyermeke is halálos veszélyben forog -, az egyház az egyéni lelkiismeretre és a családi döntésre bízza a dolgot. Persze az is igaz, hogy nemrégiben avattak boldoggá egy édesanyát, aki úgy vállalta a (sokadik) gyermeke megszületését, hogy tudta, ő meg fog halni... Gondolom, a hősies fokon gyakorolt szeretet miatt emelték oltárra, de ez nem kisebbíti az előtte írtakat. Imával és szeretettel: Gyula
háát szerintem nem lelkiismeret
Kategória: hsz
Megjelent: 1999. november 30. kedd
Én úgy tudom nem lelkiismereti kérdés, hanem kánonjog ? paragrafusa szerint abortusz minden esetben önmagától beálló kiközösítést jelent. Egyébként ezzel kapcsolatban novemberben fogok találkozni egy pappal, majd megkérdezem tőle is. Tudod azt az esetet meg is értem, mikor a gyereked megszületéséért vállalod, a halált. Nagyon tisztelem, és nagy bátorság ez. De nekem azzal van bajom, ha a gyereknek sem lenne esélye, mert nyilván a 24. hét előtt meghal az anya, akkor a gyermeke is vele hal. És még ilyenkor sem lehet.. Számomra ez az amit nem bírok megérteni. Próbáltam tényleg, de nagyon nehéz.. És az egyház nem engedi a fogamzásgátlást sem, csak a TCST-t. TCST jól hangzik, de tudjuk, hogy nagyon kicsi a biztonsága, nem küszöbölhető ki a teherbeesés. Így ha egészségi problémád van, ami miatt életveszélyes a terhesség, akkor nem védekezhetsz, de ha terhes leszel, nem mentheted a saját életed sem, ha szükséges (pl. toxikózis). Azt hiszem a házasságban a szűzesség sem megoldás.. nagyon nehéz ez. Szeretnénk megfelelni, de néha túl nehéz..
materialista világnézet
Kategória: hsz
Megjelent: 2013. november 08. péntek
Furcsának találom, hogy egy komoly vallásos oldal pont olyan blogról idéz, ami közismerten Isten ellenes (mivel Isten nem "megismerhető") Egyébként meg saját maguk is úgy tartják, egy jó szkeptikus azzal is vitába száll, amit korábban ő maga állított...
A tudomány egyébként maga is hiten alapul. Még abban is hinnünk kell, hogy a vizsgálatok valóban megtörténtek-e. A statisztika pedig úgy alakítható, ahogy szeretnénk(meg kell kérdezni egy statisztikust) Az ember hatalom és pénzvágya pedig határtalan...
http://www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/szellemirok.php
Hamer rendszere tudományos tézis nem pedig gyógymód! Arra való, hogy annak alapján megfelelő időben és a megfelelő gyógyszerrel, vagy egyéb gyógymóddal hatékonyabban lehessen segíteni a gyógyulást.
http://www.ujmedicina.hu/letoltes/istenelmenyazujmedicinaban.pdf
Ez a cikk a jezsuita Sziv magazinban jelent meg egy katolikus sebész doktor tollából.
A tudományról pedig egy könyv:
John C. Lennox "A tudomány valóban eltemette Istent?" c.könyve
Ismertető:
Teremtés, de hogyan? - evolúció, értelmes tervezés, a Föld kora és története
1. A hívő keresztények egyöntetű meggyőződése, hogy bámulatos világunkat Isten teremtette - erről olvasunk a Biblia első lapjain. Azonban a teremtés hogyanjáról már megoszlanak a vélemények. Egyesek a teremtéstörténet szó szerinti értelmezése alapján úgy vélik, hogy ez hat 24 órás nap alatt, kb. 6-10 ezer éve történt. Mások lehetségesnek tartják, hogy az egyes lépések vagy bibliai "napok" között évmilliók teltek el, így a bibliai beszámoló összhangba hozható a tudomány földtörténeti koraival, sőt akár az evolúció elméletével is. Ez azonban egyesek szerint igen nehezen vagy sehogy sem oldható meg, ha komolyan vesszük Isten Igéjét. A fenti két nézet között áll az ún. "réselmélet", mely szerint a Biblia első könyvében a teremtés kétféle története nem csupán ugyanazon események különböző megközelítése, hanem két külön eseménysorozat, melyek között akár évmilliók telhettek el. E nézet módosított változata szerint a Biblia első és második verse között telhettek el akár évmilliók (vagy évmilliárdok), melyekről egy szó sem hangzik el, de ez nem befolyásolja a bibliai beszámolók hitelességét, igazságát. Természetesen vannak materialisták is, akik szerint a világ csupán az anyagból (és/vagy energiából) keletkezett, mindenféle értelmes/intelligens lény vagy teremtő közreműködése nélkül. Jelenlegi ismereteim alapján sokkal valószínűbbnek tartom az evolúció nélküli teremtést, de mivel nem vagyok szakember, nem szeretném másokra erőltetni a magam meggyőződését; elsősorban inkább néhány általam ismert gondolatot és forrást kívánok megemlíteni, elősegítve az elmélyültebb tanulmányozást és a saját "tájékozott meggyőződés" kialakítását.
2. John C. Lennox, az oxfordi keresztény matematikaprofesszor számos meggyőző érvet sorol fel hitének alátámasztására "A tudomány valóban eltemette Istent?" c. kitűnő művében (Evangéliumi Kiadó, 2008), melyben a tudomány és a vallás viszonyát elemzi, új fényben világítva meg napjaink fő vitáit (bőséges irodalommal, pontos hivatkozásokkal is szolgálva). Szerinte (valamint Werner Gitt és mások szerint) az anyagon és az energián kívül valahogyan számot kell adni a világban található roppant információtömegről is, amire a materialista nézetek NEM ad(hat)nak kielégítő magyarázatot - és ezt a napjainkban rohamosan fejlődő informatika és a matematika segítségével várhatóan előbb-utóbb bizonyítani is lehet! A jelenleg is folyó kutatások jelentős részben annak kimutatására irányulnak, hogy az anyag és az energia mellett valamilyen értelemben az információ is megmaradó mennyiség, vagyis az élő sejtekben (a DNS-ben) tárolt információ nem jöhetett létre a "semmiből" (de még egy "ősrobbanásból" sem), csakis egy (rendkívül) értelmes lénytől származhat (164-167. o.).
3. Lennox arra is rámutat, hogy az élet (sőt egyetlen sejt) bonyolultsága (ráadásul nem egyszerűsíthető komplexitása) oly nagy, hogy az építőelemekből való véletlen összeállás kizárható, mivel arra a világegyetem tudomány által becsült korának (4-15 milliárd év) sokszorosa sem lenne elegendő. Erről maga Richard Dawkins, az evolúció harcos ateista képviselője is így nyilatkozott: "Kínzóan, nyomasztóan, halálosan nyilvánvaló, hogy ha a darwinizmus valóban a véletlenen alapulna, nem működhetne." Ezért megpróbálja valahogyan megkerülni ezt a problémát, ám csupán körben forgó okoskodáshoz jut (169-170. o.).
4. A DNS lényegében digitális módon tárolja a sejtek előállításához szükséges információt, akárcsak egy számítógépes program. Egy ilyen algoritmusban egyetlen véletlen hiba ("mutáció") is katasztrofális következményekhez vezet, ahelyett hogy megjavítaná azt. "E. J. Ambrose, a Londoni Egyetem sejtbiológusa szerint - írja Lennox - valószínűtlen, hogy ötnél kevesebb gén legyen a felelős akár egyetlen új struktúra kialakításáért, amely korábban ismeretlen volt az organizmusban. Ezután rámutat, hogy ezerből csak egy mutáció nem káros, így annak a valószínűsége, hogy egy replikáció során öt nem káros mutáció lépjen fel, egy a millió milliárdhoz. Miután megmutatja, hogy ez csak a problémák kezdete..., arra következtet, hogy 'a fajok eredetére vonatkozó mai hipotézisek megdőlnek, hacsak el nem fogadjuk, hogy az új tenyészpár elkülönítésekor nagy mennyiségű információ bevitelére kerül sor'." (116. o.) Ez az egyik oka, hogy több száz doktori fokozattal rendelkező tudós elutasítja a darwini evolúció elméletét. Emellett a tudomány különböző területein fellelhető bizonyítékok számos egykori ateista tudóst győztek meg a világegyetem teremtettségéről.
5. Megdöbbentő mértékű a világegyetem finom összehangoltsága, amely lehetővé teszi az (emberi) életet - ez az ún. antropikus elv. Paul Davies elméleti fizikus szerint ha a nukleáris és az elektromágneses erő aránya akár 1:10^16 (tízmillió milliárd) arányban eltérne, nem jöhettek volna létre a csillagok. Ha az elektromágneses és a gravitációs erőállandó aránya 1:10^40 arányban nagyobb lenne, akkor csak kis csillagok léteznének, ha ugyanilyen mértékben kisebb, akkor pedig csak nagy csillagok lennének, mindkét esetben kizárva az életet. "Davies szemléletes hasonlatával élve ez olyan mértékű pontosság, amire egy mesterlövésznek lenne szüksége ahhoz, hogy eltaláljon egy érmét az univerzum másik végén, a földtől húszmilliárd fényév távolságban." Davies még ennél is elképesztőbb (és valószínűtlenebb) tulajdonságokat is megemlít. Most azonban csak Hugh Ross asztrofizikus eredményére szorítkozunk, akinek durva, ám mértéktartó számításai szerint annak valószínűsége, hogy egy élhető bolygó legyen az univerzumban, kb. 1:10^30 (Lennox, 77-79. o.).
6. A Földön Kívüli Intelligencia Keresése (SETI) nevű programban, melyre a NASA dollármilliókat költött, a világűrből jövő jelekben előre meghatározott, "intelligensnek" tartott jelsorozatokat keresnek (pl. prímszámok hosszú sorozatát). Carl Sagan csillagász szerint egyetlen értelmes üzenetnek meg kellene győznie minket arról, hogy a földin kívül is létezik intelligencia. Akkor miért habozunk ugyanezt a gondolkodásmódot alkalmazni a saját bolygónkra? Ennek fényében vajon mi másért tiltakoznak sokan az ellen, amikor egyes tudósok azt állítják, hogy tudományos bizonyítéka van az intelligens kiváltó oknak a fizikában (lásd az antropikus elvet) és a biológiában (lásd a legegyszerűbb élő rendszerben is meglevő hatalmas információmennyiséget), mint az Isten lábnyomától való félelem miatt? Ha a legtöbb tudós a törvényszéki orvostant és a SETI-programot szívesen tudománynak tekinti, miért fél megtenni ugyanezt a az intelligens tervezés vagy kiváltó ok kutatása esetében? Vajon a tudományos gondolkodás nem alkalmazható mindenütt? S nem különös-e, hogy a régész a barlangrajzok egyszerű karcolásait látva (melyeket egyébként ősemberek helyett a társadalom kitaszítottjai is alkothattak) intelligens eredetre következtet, míg bizonyos tudósok az emberi genom 3,5 milliárd betűs sorozatát a véletlennek tulajdonítják? A tudománynak nyilván vannak korlátai: ahogyan Matild néni tortáját sokféle szempontból elemezheti, mégsem tudja feltárni létrejöttének okát/célját (amiről csak Matild néni tud), úgy az értelmes teremtő mibenlétéről sem adhat számot. Azonban az elme és az anyag elsőbbségének vitájában a jelek erősen arra mutatnak, hogy az "elfogulatlan szemlélő" számára a tudomány is az értelmes teremtő létét igazolja (Lennox, 180k, 188. o.).
7. A Wikipédia magyar és angol nyelvű oldalain egyaránt vannak a témába vágó információk, de azok szerkesztői sajnos meglehetősen elfogultnak tűnnek, mivel általában azt a benyomást keltik (sőt úgy nyilatkoznak), mintha az evolúció általánosan elfogadott, megkérdőjelezhetetlen tény volna. A hatnapos teremtés melletti érvek számos könyvben találhatók, így például a következőkben: Jobe Martin: "Evolúciótól teremtésig" (Jó Hír Iratmisszió Alapítvány, é.n., "The Evolution of a Creationist", 2002; a szerző hasonló tartalmú előadásairól készült egy 4 részes DVD-sorozat is, melynek szinkronizált változata megjelenés előtt áll a kiadónál); Henry M. Morris: "Kreacionizmus - A teremtéselmélet" (Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 2000); Werner Gitt: "Jelek a mindenségből" (Evangéliumi Kiadó, 1997); Kai-Uwe Kolrep: "Teremtés vagy evolúció - Kritikus bevezetés" (Evangéliumi Kiadó, 2009). A Harmat Kiadónál is megjelent néhány tudományos igénnyel megírt munka, így Michael J. Behe "Darwin fekete doboza" c. műve, amely a sejt biokémiai összetettsége nyomán vizsgálódik, valamint a kémikus C. Thaxton, a fizikus W. Bradley és a geokémikus R. Olsen "Az élet eredetének rejtélye" c. könyve, amely nem cáfolja, de valószínűtlennek tartja az evolúciót. E művek egy része (és sok más is) megtalálható a pardi.ro oldalon, az evolúció tárgykör alatt. Kiemelném innen a Kérdések a kezdethez c. könyvet (Szerk. Don Batten), mely választ ad a teremtéssel kapcsolatos 20 gyakori kérdésre, és szintén teljes terjedelmében elolvasható e webhelyen. 2010 őszén e témáról internetes vita indult az Értelmes Tervezettség Mozgalom (Értem) egyesülete és a Vágó Istvánt képviselő Szkeptikus Társaság között. Sajnos, a vita néhány pengeváltás után abbamaradt, de a megszületett írások (melyek szerzői között van biológus, vegyészmérnök, kulturális antropológus is) megtekinthetők a vita blogoldalán. Sok további érdekes forrás található az Értem honlapján, ahol az értelmes tervezés (Intelligent Design, ID) témáját tárgyaló angol honlapok linkjei is fellelhetők. A mindennapi.hu evangéliumi keresztény hátterű közéleti és hírportálon is olvasható néhány idevágó cikk (akad köztük a teista evolúciót pártoló is), melyek az "evolúció" szóra keresve találhatók meg - pl. a William Collierrel, az ELTE egykori vendégprofesszorával készült interjú, melynek címe: A darwinizmus elakadt - összeomlik az evolúcióelmélet? Lásd még Szabados Ádám idevágó cikkeit. A keresztény teremtéskutatásról néhány angol oldal: Answers in Genesis, The Institute for Creation Research , ChristianAnswers.net (utóbbi egy része magyarul is olvasható).
Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2011.01-09.
nem ilyen merev
Kategória: hsz
Megjelent: 1999. november 30. kedd
Kedves K.! Tudomásom szerint az egyéni lelkiismeret - helyes értve! - a "legfelsőbb fórum". Azt pedig kizártnak tartom, hogy a kánonjog előírja a szülő és gyermeke halálát egyaránt! (Egyébként ebben nem is illetékes...) Számomra egyértelmű, hogy amelyik életet meg lehet menteni, azt meg is kell menteni! Gyula
a megfogant élet szent.
Kategória: hsz
Megjelent: 1999. november 30. kedd
Kedves K! A megfogant magzat elpusztítása, nem helyes, akkor sem, ha az orvos (vagy más dilettáns személy) kategorikusan feltételezi, hogy a magzatelhajtás az állapotos anya túlélését jelentheti. Tudom nehéz elfogadni ezt a kijelentést, de egy ártatlan kis lény (magzat) életének kioltása árán nem etikus megmenteni az anyukát. Meglehet, mind a két teremtmény meghal egy olyan komplikáció következtében, amelyeket megemlített, de semmiképp nem helyes a magzat élete árán az anya túlélését feltételezve kioltani a pici életét. Egy hasonlattal megpróbálom érzékeltetni, ami talán segít megérteni miért nem helyes elfogadni az abortálás lehetőségét az ilyen esetekben sem. Két ember halad keresztül, egy rozoga omladozó labilis hídon, egy szakadék felett. Láthatólag nincs a közelükben senki. Nagy távolságból, a hídon haladókat szemléli egy statikus mérnök és egy mesterlövész. A statikus mérnök meg van róla győződve, hogy a híd, két embert nem bír már el és kettejük alatt össze fog omlani a híd és mind a ketten lezuhannak. A mesterlövésznek megfordul a fejében, hogy ha az egyik embert lelövi a hídról, akkor a másik ember talán átjuthat a hídon. A mesterlövész természetesen akkor hoz helyes döntést, ha nem lépi meg azt, ami megfordult a fejében. Ha így jár el, vagyis nem lövi le az egyik embert a másik túlélésének érdekében, csak akkor marad tiszta a lelkiismerete. Ez akkor is érvényes, ha a döntésének következményeként a szemük láttára leszakad a híd és a két hídon járó ember meghal. Elnézést a sánta hasonlatért, de talán segít megérteni a kérdést. Az állapotos kismama akkor hoz helyes döntést, ha az abortuszt minden körülmények között elutasítja, akkor is, ha ezzel a saját életét is kockáztatja. A kismama hozzátartozói részéről (férj, bármely családtag, rokon, esetleg barát) szintén az egyetlen helyes döntés az abortusz elutasítása. Ez azért lényeges, mert bizonyos esetekben a hozzátartozókra hárulhat a döntés, például a kismama eszméletlensége esetén. És az orvos (vagy más dilettáns személy) részéről szintén az abortusz elutasítása az egyetlen helyes döntés. Egy keresztény orvos, (nem keresztény is) aki az abortusz erkölcsi megítélésével tisztában van, soha nem hoz az abortusz mellett döntést. Elnézést a zárójeles részért, de fontos kiemelnem a dilettáns személyt, mert adott esetben előfordulhat az is, hogy a komplikációk felmerülése esetén, nem orvosi, és nem egészségügyi személynek kell a döntést meghoznia, a várandós nő gyógykezelésének, műtéti beavatkozásának vagy elsősegélynyújtásának tekintetében. Kedves K., az Istenbe vetett bizalmunk segít át mindannyiunkat minden nehéz élethelyzeten és a bennünket ért sorstragédiák elfogadásában és elviselésében is. ha egy ilyen komplikációban egy kismama elveszíti az életét a magzattal együtt, a földön maradt családját, hozzátartozóit a Gondviselő tovább oltalmazza. Egy hívőnek bíznia kell isten kegyelmében és gondviselésében, bárhogy alakuljanak is a dolgaink. A Szűzanya különös oltalmába ajánlok minden állapotos édesanyát, különösen az ilyen körülmények között elhunyt kismamákat picinyeket és az elárvult családtagjaikat.
áldás, békesség
Kategória: hsz
Megjelent: 2013. november 08. péntek
Kedves Anett!
Ezzel az imádsággal csak az idejét fecsérli, a képmutatók és felfuvalkodottak imáját nem hallgatja meg a Teremtő. A hasznos imádság önnek, ha szellemi tisztánlátást és a szív tisztaságát kéri az Úrjézustól.
Áldás, békesség legyen önnel!
a kibicnek
Kategória: hsz
Megjelent: 2013. november 08. péntek
Ez az a tipikus írás, amikor a kibicnek semmi se drága...
Én csak azt tudom mondani, hogy ha teljesen nyilvánvalóvá válna, hogy a feleségem és a magzat is halálos veszélyben van, akkor - azon túl, hogy minden módon kérném Isten csodás közbeavatkozását - de amikor eljön az az utolsó pillanat, amikor még dönteni lehet (és kell!), biztos nem hagynám a feleségem meghalni, nem hagynám a gyermekeinket árván...
De én csak egy rissz-rossz, kőszívű katolikus vagyok.
Viszont Jézus nagyon érthetően és világosan beszél azokról az emberekről, akik másokra elviselhetetlen terheket raknak, amiket maguk egy ujjal sem érintenek - kedves Péter, talán ezen is el kellene gondolkodni!
Minden jót!
Gyula
aki nem az Úrnak gyűjt az szétszór
Kategória: hsz
Megjelent: 2013. november 08. péntek
kedves Gyula!
Ha figyelmesen elolvastad volna a korábbi hozzászólásomat, akkor megsejthetted volna, hogy én senkin sem fogok kényszerítést gyakorolni. Te is, és minden kismama mindenkor cselekedhet a saját belátása szerint. Az első hozzászólásomban éppen azt fejtegettem (többek között), hogy senki sem kényszerítheti rá a saját akaratát az embertársaira. Mások döntéseinek az ódiumát nem én viselem, hanem aki a döntést meghozta. Így fogod kedves Gyula te is viselni a tanácsodnak és a kinyilvánított véleményednek az ódiumát, és persze én is. Ezúttal igen rossz tanáccsal rukkoltál elő, de nem kell, hogy egyetértsünk ebben a kérdésben.
Ezért a figyelmeztetésedet nem tartom hasznosnak.
Aki nem az Úrnak gyűjt, az szétszór. Hogy melyikünk mondandója való isten kegyelméből, azt majd az Úrjézus láttatni fogja mindenkivel, legkésőbb az ítéleten.
