Megosztás
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
Az egyház megosztására irányuló törekvések valóban rosszak, azonban ez is kezd egyfajta megbélyegző szitokszóvá válni. Akivel valami bajunk van, arra rámondhatjuk, hogy ,,megosztó" és már diszkreditáltuk is, mivel ez azon címkék egyike, hogy akire rásütik, attól mindenki igyekszik elhatárolódni.
Ebből a szempontból könnyű eset az, ha valaki nyíltan a megoszlás főbb ,,tüneteit" mutatja fel:
1. egyházszakadás (gör. szkizma) - az egyházi vezetőség illetékességét vonja kétségbe (pl. történelmi egyházszakadások, protestantizmus)
2. eretnekség (lat. haeresis, ,,válogatás") - elismeri a vezetőség jogosságát, azonban egy vagy több hittételt nem ismer el magára vonatkozónak (legismertebbek az ókori ariánusok, albigensek, pelagiánusok)
3. hitehagyás (lat. apostasia) - egy vagy több alapvető hittételt nem ismer el vagy ilyennel megy szembe, automatikusan kiközösítés alá esik
Természetes, hogy ezen tünetek ,,hordozói" foggal-körömmel ragaszkodnak pozícióikhoz és külsőségekkel igyekeznek megtéveszteni mindenkit (érdekes tény, hogy az eretnekségek mindig valahol az egyházi hierarchián belül kezdődnek, sosem a laikusok-hívők kezdeményezik ezeket).
A mai helyzet nehézsége az, hogy ez történelmileg nem tapasztalt mértékű a mai egyházban és a különféle eretnekségek a legfelső szinteket is elérték. Az eddigi legkiterjedtebb eretnekség az ókori ariánizmus volt (lényege Krisztus istenségének tagadása), ennek az akkori egyházi előljárók többsége ,,bedőlt", a hívek következetes ragaszkodása a hiteles tanításhoz azonban megmentette a helyzetet.
http://lexikon.katolikus.hu/A/arianizmus.html
https://en.wikipedia.org/wiki/Arianism
A mai helyzet sok vonatkozásában hasonló ehhez, vagyis a híveknek kell önmaguk képzése során elsajátítaniuk és megvédeniük a hiteles tanítást.
(Még annyit, hogy véleményem szerint a tradicionalista és a karizmatikus mozgalmak közötti ellentétek szítása mesterséges, ez mintha itthoni sajátosság lenne, máshol nem találkoztam vele.)
