Bevezető Márk evangéliumának olvasásához
Sípos (S) Gyula: Bevezető Márk evangéliumának olvasásához
Először egy kis gondolati játékra szeretném hívni a kedves olvasót. Tegyük fel, hogy egy hajótörött vetődik egy lakatlan szigetre, s egyetlen olvasnivalója akad összesen, az újszövetségi szentírásból Márk evangéliuma egy kis füzetben, amit talán a szerszámosládában talált.
Nagyszerű interjú a 70. születésnapját ünneplő Beer Miklós váci püspökkel
Június elsején ünnepelte hetvenedik születésnapját Beer Miklós váci megyéspüspök, aki tíz éve áll egyházmegyéje élén. A főpásztort ez alkalomból kérdezte a Magyar Kurír.
El lehet-e érni kábítószerekkel Istent?
Dewsy: El lehet-e érni kábítószerekkel Istent?
Dewsy fiamat megkérdezték elektronikus csevegőprogramban, hogy "Miért ne használjunk könnyű drogokat, ha az erős spirituális élményhez juttat minket?" Persze csak úgy általánosságban kérdezve...
"Hm, meg kell mondjam, elég fogós kérdést tettél fel. (Majdnem tíz percet gondolkodtam rajta... na jó, ez így nem igaz, mert mellette verset is írtam...)
Szóval ha jól értettem, ez az "általánosság" azt állítja magáról, hogy a könnyűdrogok erős spirituális élményhez juttatják, és a kérdés az az, hogy akkor miért ne éljen velük. A válasz egyszerű, csak megmagyarázni bonyolult.
A válasz: Mert bár spirituális élményben van része, ez tény, de tuti, hogy amikor be van szívva, nem az Isten kopogtat a búráján...
A magyarázat: Több szálon is elindulhatunk, ha magyarázatát akarjuk adni a fenti válasznak.
1: Az Istent nem lehet irányítani. Az ilyen dolgokat nagyon fontos olyan szempontból is megvizsgálni, hogy milyen istenkapcsolatot feltételeznek. Mint azt tudjuk, mert sokszor elmondták nekünk, az Istennel való kapcsolat a szeretetre épül. Az pedig az elfogadással párosul. Amit fontos még tudni, hogy önmegváltás nincs. Az ember a saját erejéből nem tud felülemelkedni emberi mivoltán - és így meg sem tudja váltani magát - mert egész egyszerűen nem adták meg neki ennek lehetőségét a teremtéskor. (Egyébként itt bukja be az összes keleti vallás is, hiszen mind az ember önmegváltását hirdeti. Hogy majd te a saját erődből egy szar élettel kiharcolod magadnak a nirvánát...) És az, ahol te Istent az irányításod alá vonod, az necces. Jómagam hajlok arra a véleményre, hogy Istenre nem tudod rákényszeríteni az akaratod. Márpedig, ha elvárásként állítod Isten elé, hogy én most beszívok, akkor te idelöksz nekem egy jó adag spiritualitást... hát, nálam kilóg a lóláb...
2: Megközelíthetjük onnan is, hogy Isten szeret, és ezért akar találkozni ezzel az általánossággal. Hogy jó útra térítse, vagy jobb útra... mindegy. Itt azt a kérdést kell feltenni, hogy Isten vajon pont egy bedrogozott állapotban szólna hozzá? Kétlem. Jézusról sem hallottuk soha, hogy bedrogozott volna. Még azt sem, hogy lerészegedett... Persze ivott bort, teremtett is bort (a kánai mennyegzőn) táncolt is, meg minden... de hajlok arra, hogy azért nem volt hippi... Isten (szerintem) nem azért adta a józan eszünket, hogy el kelljen menekülni előle, ha Istennel akarunk találkozni. Arról nem is beszélve, hogy a drog rossz. Károsítja a szervezetet, függőséget alakít ki, plusz ugródeszka a még keményebb drogok felé. EL nem tudom képzelni, hogy Isten, aki elvileg a világon mindennél jobban szeret minket, azt akarná, hogy ilyesmi történjen velünk. Hiszen Ő nem akar neked rosszat. Plusz mondhatok egy olyat is, hogy a tested a lélek temploma, no meg ugye a Szentléleké is hébe-hóba... Ezeket a tényeket sehogy sem tudom jó szívvel összeegyeztetni. Isten sosem akarhatja a számára oly kedves teremtményei pusztulását... (itt persze lehet ellenpéldálózni a Noé esettel, meg a szodoma-gomorra, stb esetekkel, de az egészen más tészta, hiszen ószövetségi. Ott a Sátánt nem is ismerték, minden cselekedet eredeteként az Istent tartották számon... meg az egy olyan kor is volt. Képzeld el, hogy ott kő kemény parancsba kellett adni, hogy ne ölj. Durva...)
3: kiindulhatunk e világ ura, a Sátán ténykedéséből is.Ha megnézzük a sátánista (piritiszta, stb...) vallások alapját, azt kell tapasztalnunk, hogy nagyban hasonlít az általánosságod elméletéhez. Miről is szólnak ezek a "vallások"? Arról, hogy különböző szertartásokkal megidéznek egy-egy szellemet, és újabb szertartásokkal rákényszerítik az akaratukat. Ezek létező dolgok, nem trükkök. Tényleg vannak asztaltáncoltatók, tényleg meg lehet idézni a Sátánt, stb... De a duplacsavar itt is benne van a dolgokban. A Sátánnak ugyanis egyáltalán nem érdeke, hogy az ellenségedként mutatkozzon, vagy olyan hatalmas erőként, ami felette áll az embernek. Nem, neki tökéletesen megfelel az is, ha azt hiszed róla, hogy kordában tarthatod, és kihasználhatod. Szerinted a Sátánt komolyan aggasztja, ha egy krétából rajzolt csillag közepére idézik meg? Szerintem egyáltalán nem. De neki így sokkal jobban megfelel. A háttérben ő szedi a vámját úgyis... Nem kell neki címlapon lennie. Ilyen szempontból komoly hasonlóságot vélek felfedezni, csak a mi általánnosságunk hite szerint az Istent "idézi meg", a könnyűdrogokkal, mint szertartással. Istent meg kéne idézni? Istennek mondhatod, hogy és itt most megjelensz, mert én azt mondtam?
Ugyanúgy őrá sem kényszerítheted rá az akaratod. Legfeljebb megmosolyog, és nagy kegyesen odajön, mint amikor az óvodás kisgyerek követelőzik a szüleinél, valami abszolút hülyeséget, és azok megteszik, de nem azért, mert a gyereknek hatalma lenne felettük, hanem mert szeretik. De már az előző pontnál elmagyaráztam, hogy szerintem Isten miért nem jeleik meg egy drogos lázálomban. Az rosszra tanítani. A pavlovi reflex elvén egyre többször nyúlna az anyaghoz Istenért... És kétlem, hogy ez a Főnök úrnak tetszene.
konklúzióként azt tudnám mondani, hogy ha az általánosság spirituális élményt akar, nyugodtan drogozzon tovább, megkapja, ne féljen. Ha Istennel akar találkozni, sürgősen hagyja abba, mert ott tuti nem Isten dolgozik. Hogy mit akar az általánosság, azt nem tudom, de ajánlanám, hogy ő is erősen gondolkozzon el rajta.
Hát, tíz perc alatt ennyi, remélem tudtam valamicskét segíteni. Ha félreértettem a kérdést, vagy valami, akkor nyugodtan írj vissza, és újragondolom a dolgokat. Ha további kérdés merül fel, akkor is. Mondjuk személyesen az ilyeneket eleve jobb, mert interaktívabb, ami egy vitánál alapvető dolog, de persze a semminél ez is jobb. hát, remélem tudtam segíteni.
További szép napot kívánok,
Dewsy (Dewsy.eoldal.hu)"
Rengeteg szempontból hátrányban vannak a melegpárok által nevelt gyermekek
Egy éve jelent meg Mark Regnerus professzor széleskörű kutatása a homoszexuális párok által nevelt gyermekekről. Mire jutott a szociológus csapata és mennyire megbízható ez a kutatás?
Utolsó beszélgetés a Látóval - a Szent Korona víziója
Sípos (S) Gyula: Utolsó beszélgetés a Látóval - a Szent Korona víziója
Ez az utolsó beszélgetés, amit a Látóval folytattunk, nem sokkal azel?tt, hogy eltávozott közülünk.
A beszélgetés szerkesztett változatát adjuk közre, ezért hiányoznak a kérdések és kivettük a csak él?beszédre jellemz? fordulatokat, szóismétléseket. A szöveg egyebekben azonban tartalmilag és minden részében is h? az eredeti beszélgetéshez.
A Szent Korona víziója – ahogy azt a Látó a beszélgetésben elmondta:
Amikor most vízióról beszélek, nem abban az értelemben gondolom, mint amikor egy ember kap egy álmot, vagy nagyív? képet valamilyen jöv?beni történésr?l vagy állapotról. Tehát ez nem olyan, mint mondjuk a Dániel könyvében a négy vadállat képe és története, vagy a Jelenések könyvének hatalmas tablója. Ez a vízió nem is egy eseménysort ír le, nem büntetésr?l vagy jutalomról, áldásról vagy átokról szól – bár az el?bb felsoroltak mind részei.
Ez a víziót az Izraelnek adott „Ígéret földje” képhez tudnám hasonlítani. Ahogy akkor a választott népnek a Kánaán egyszerre volt Istent?l jöv? ígéret, elérend? cél és napi küzdelem, úgyanúgy a „Szent Korona” is magában foglalja mindezt.
És ahogy a Kánaán ideája egyszerre foglalja magában a történelmi múltat, a jelent és az Isten által ígért jöv?t, ugyanúgy foglalja azt össze a Szent Korona ideája is.
Abban is egyeznek, hogy a történelmi Izrael sohasem érte el azt a földrajzi kiterjedést és szellemi tisztaságot, amit a Kánaán ígérete hordoz, ugyanúgy a Szent Korona által megjelenített és szimbolizált bels? egység is csak töredékesen tudott megvalósulni eddig a történelem folyamán.
Ez tulajdonképpen érthet? is: a történelmet emberek is alakítják – esend? és b?nös, jóra és rosszra egyaránt fogékony emberek. Isten ígérete mindig él? és ható – de hogy ez mennyiben valósulhat meg, az rajtunk is múlik. És valljuk be ?szintén, nem állunk a helyzet magaslatán…
A Szent Korona víziója úgy állt össze bennem, ahogy Kánaán ígérete a Bibliában. Ott is egyik részlet követi a másikat – Ábrahám megkapja az ígéretet, de semmi több konkrétumot. Utódai Egyiptomba mennek, de ?rzik Kánaán vízióját a szívükben. Jön Mózes, aki már sokkal részletesebb utasításokat kap, majd Józsué, akinél összeáll az Ígéret földje meghódításának „munkaterve” – azt is tudjuk, hogy az úgy soha nem valósult meg. (Tulajdonképpen Kánaán elfoglalása sohasem vált teljessé, és sohasem érte el azt a kiterjedést és határokat, amit Ábrahámnak mondott az Úr. Ez pedig egyrészt a b?nök miatt, másrészt az emberi ellankadás miatt történt így. Tulajdonképpen Izrael részben kiegyezett a kánaánita népekkel, azok isteneit részben átvette – ezért is kell majd szám?zetésbe vonulniuk -, részben pedig a bels? meghasonlás miatt nem maradt ereje az isteni terv kivitelezésére.)
Egymást követ?en jön a Bírák kora, a küzdelmek a küls? és bels? ellenségekkel, a királyok kora, a templom felépítése és lerombolása, a babiloni fogság majd az újjáépítés, a próféták… Mindegyik egy kicsit hozzátesz Kánaán képéhez: hogyan lehet azt megszerezni, megtartani, milyen feltételekkel lehet élni benne, mik a b?nök következményei.
Krisztus korára teljes a kép és a vízió – a zsidó nép tragédiája, hogy mégsem ismernek királyukra Jézus Krisztusban, az Ígéret földje víziójára Isten országában. Nem képesek az anyagi valóságot és szellemi tartalmat együtt szemlélni, így elzárkózásuk és annak következményei – az újabb templomrombolás és a szétszóratás évszázadai – elkerülhetetlenül bekövetkeznek.
Hasonlóképp van ez a magyar történelemben. Hiszem, hogy Isten a Kárpát-medencét adta otthonul a magyar népnek, és arra hívta, hogy ezen a központi helyen, népek és kultúrák metszéspontjában – kelet és nyugat, nomád és földm?ves kultúra, ortodox és római kereszténység, stb. – egy olyan stabil „állam-alakulatot” hozzon létre, amelyik kibírja az itteni életmód viharait, és meg-termékenyít? módon befogadva ember-csoportokat és a különböz? hatásokat, egy csodálatos kultúrát és életformát hoz létre. (A Szent Korona pedig ennek szimbólumává és pecsétjévé vált az évszázadok során.)
Ezt az Istent?l jöv?, és szívünkbe írt küldetést mutatja, hogy a nép lelkében meg?rz?dött a megérkezésünk legendája (így az Istent?l kapott, jogos föld öröksége a csodaszarvas mítoszában, stb.) és a valóságos szövetségi történet is. (A vérszövetség egymással - és aztán Istennel is...)
El kell ismernünk, hogy – bár voltak szép korszakaink – mi sem tudtuk maradéktalanul megvalósítani ezt a víziót. Most nem akarok a történeti okokba belemenni – nyilván nem is tudnám alaposan kielemezni, hiszen nem vagyok történész -, meg nem is ez a célunk ezzel a beszélgetéssel (ha már felveszed az egészet). De azt gondolom, hogy amit az Úristen elgondolt rólunk, és amit ebb?l megértettünk, az valahogyan, titokzatos módon (tárgyiasulva is!), megjelenik a Szent Korona víziójában.
Szeretném itt rögtön az elején megjegyezni, hogy nem hiszek a Korona mágikus voltában, nem gondolom varázseszköznek sem, de azt nagyon is hiszem, hogy a Szent Korona olyan szimbólummá vált az évszázadok során, amelynek jelentése messze túlnyúlik önmagán, mesze több, mint egy egyszer? „beavató korona”, múzeumi tárgy vagy történelmi relikvia. Nem véletlen, hogy a Szent Korona tannak komoly jogi, alkotmányos vonatkozásai is vannak – vagy legalábbis voltak, s talán lesznek is!
Amikor engem el?ször megragadott a Szent Korona víziója, kell? ismeret híján csak részleteiben tudtam azt szemlélni. Aztán egyik mozaik kocka jött a másik után. Kezdtem hozzáolvasni a magyar történelem egyes korszakairól szóló írásokat, a Szent Korona tanról szóló könyveket, jogi fejtegetéseket, aztán a Korona eredetével foglalkozó különböz? munkákat, stb. Lassan kiteljesedett bennem egy kép, egy vízió, amit szeretnék most átadni nektek.
Persze Koronáról a könyvekb?l szerzett ismeretekkel teljesen különböz? irányokba is el lehet jutni. Közülük egyeseket vaskos tévutaknak gondolok, majd ezt is elmondom.
Az a néhány nagy kérdés, ami a Korona kapcsán állandóan felt?nik, a következ?k: a Szent Korona keletkezés-története, a Korona helye és szerepe a történelemben, a Korona szellemi tartalma, és végül – sajnos err?l esik a legkevesebb szó -, a vízió megélése és megvalósítása.
A Korona keletkezése máig viták tárgya. Én nem akarok abban ítéletet mondani, hogy most akkor ez két, már el?bb elkészült külön részb?l – abroncs és keresztpántok - összeállított, fusizott korona-e (bár nem hiszem), vagy eleve egynek és ilyenek alkották. Tulajdonképpen számomra az sem a legfontosabb, hogy ezt tényleg Szilveszter pápától kaptuk, vagy mástól. (Bár nem tartom véletlennek, hogy a kor legnagyobb hatású szellemi vezet?jét?l - és a kor egyetlen szentélet? pápájától - kaptuk a koronát, és ennek azért van súlya.)
Az sem izgat különösebben, hogy ez most valami ?si sámán korona lemásolása, vagy sem. Engem az ötvös-szakért?k vizsgálati anyagának elolvasása és a történeti nyomok arról gy?znek meg, hogy ez a korona:
- egy meghatározott idea, vízió szerint ké-szült,
- egyszerre készült és ilyennek akarták,
- a korona m?vészi módon magában foglalja azt a keresztény hit- és eszme-rendszert, ami alapján felkenték a királyt az uralkodásra,
- kifejezetten koronázási céllal készült beavató korona (tehát nem napi használatra való),
- a koronát Szent István királynak szánták és ? is kapta meg.
Meggy?z?désem, hogy a kis zománcképek sem csak esztétikai megfontolásból kerültek oda, hanem azoknak komoly jelent?ségük van, mert egy keresztény és királyi programot írnak le. Azt is elhiszem, hogy a hátsó zománckép eredetileg Sz?z Máriát ábrázolta (ahogy ezt a Révay Péter korona?r leírása igazolja), s ezt a zománcképet valószín?leg kicserélték – ahogy azt az ötvös szakvéleménye tökéletesen alátámasztja -, valamikor a XVIII. században, valószín?leg II. József kalapos királyunk uralkodása alatt. (A kicserélés következtében kerülhetett be az eredeti, Sz?zanyát ábrázoló zománckép helyére Dukász Mihály képe.)
Nagyon fontos, hogy a Szent Korona zománcképei – amelyek egyedülálló mennyi-ségben és min?ségben vannak jelen a koronán – tökéletesen tükrözik a krisztusi küldetést és azt a kultúrák közötti találkozást, amit a Kárpát-medence földrajzi valósága ad. Csak néhány példa: a keresztpántok apostolképei latin, az abroncséi görög feliratúak – utalva a két nagy és meghatározó keresztény kultúra itteni találkozására. Minden kép újszövetségi alakot ábrázol, utalva a velünk kötött szövetségre és küldetésre. A Koronán két Pantokrátor-kép (a gy?zedelmes Krisztus) van, egyik elöl és középen, a másik fent a keresztpántok találkozásánál, a kereszt alatt. Hátul középen volt a Sz?zanya-kép, amit kicseréltek, ezzel meghamisítva a Korona „mondanivalóját”, és mintegy két évszázadra félreterelve a Korona szimbolikus üzenetének megértését. (A Dukász-kép volt az egyik leger?sebb érv arra, hogy külön keletkezett a két része a koronának, ez datálta kés?bbre a keletkezését és tette kérdésessé szimbolikus tartalmát.)
Azt viszont teljesen tévesnek gondolom, amit az „ósmagyar” vallás „helyreállítói” gondolnak róla. (Ez az „?smagyar” vallást én különösen zavaros egyvelegnek tartom. Van ebben sámánizmus, manicheizmus, asztro-lógia, különleges kiválasztottság, egy kis kereszténység is persze, de csak annyi, amennyi dísznek jó – szóval mindaz, amivel ma az emberek a „fülüket csiklandozzák”. Nagyon érdekes, nagyon izgalmas, lehet?séget nyújt az indokolatlan felfújt éntudat és öntudat igazolására – hát, éppen az önismerethez és Isten-ismerethez nem juttat el, de hát ez nem is volt az ördög célja sohasem…)
Nem hiszem, hogy a Szent Korona valami mágikus tárgy lenne. (Akkor nem lehetne szent.) Nem hiszem azokat a fantasztikus elképzeléseket, hogy a Korona viselése valami emberfölötti hatalommal ruházta fel hordozóját. (Mert beszélnek itt láthatatlanná válásról, iszonyú hatalomról és er?r?l, gyógyító képességr?l, stb.) Nem hiszem, hogy a zománcképek cseréje és a kereszt ferdesége tette volna tönkre a Korona „mágikus potenciálját”, de bezzeg ha ezeket visszacserélnék és a keresztet kiegyenesítenék (mágikus antenna!), akkor rögtön m?kö-d?képes lenne, és mintegy helyreállítaná nemzeti nagyságunkat…
Ezek ostoba, fantasztikus könyvekbe való mesék, közük sincs sem a szellemi valóságokhoz, sem a történelmi realitáshoz. Ámbár ábrándozni nagyokat lehet rajtuk…
A Szent Korona szimbolikája az év-századok során egyre mélyült és kiteljesedett. A „Szent Korona” kifejezés IV. Béla idején jelent meg el?ször írásban – nem véletlen, hiszen ekkor, a tatárjárás idején került el?ször a széthullás és megsemmisülés szélére az ország. Az újjáépítés évtizedeiben, 1256-ban fogalmazott kiváltságlevélben (az esztergomi székesegyház részére) ez olvasható: „a hozzánk és a szent koronához h?tleneket ...nekünk és a szent koronának engedelmeskedni kényszeríti”.
Itt még együtt említ?dik a király és a korona. Kés?bb úgy válik a Szent Korona-tan egyre inkább írásban és jogilag is megfogalmazottá, ahogy az ország elveszíti Árpád-házi uralkodóit (beleértve a leány-oldalágból való Anjou-királyokat is), és újra meg újra a szétesés határára kerül. Ekkor kezdik az ország vezet?i jogszabályokban is megfogalmazni, hogy a föld és a rajta lév? javak „a Korona javai”, azokat elidegeníteni nem lehet. Most fogalmazzák meg írásban is az addig, a „magyar királyok alatt” magától értet?d?nek tekintett eszme. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a magyar királynak lenni mást jelentett, más jogokkal és köte-lezettségekkel, mint a nyugati királyoknak…)
Így jelenik meg, a kor szokása szerint a krónikákban és a jogszabályokban - a Szent Korona víziójában hordozott -, Kárpát-medence egysége, és a benne él? népek élet- és sorsközössége. A három részre szakadt ország önazonosság aztán már a Szent Korona-tanon (is) nyugszik. Hangsúlyozom, hogy a Szent Korona-tan nem azonos a szent Korona víziójával, de része annak és hordozza azt.
(Ide most tennék egy szerkeszt?i közbeszúrást. A beszélgetésben ennél több szó nem nagyon esett a Szent Korona-tanról. Mivel azonban én fontosnak érzem ezt a témát, ezért ide másolok egy rövid és tömör összefoglalót a Wikipédiából:
„A Szent Korona-tan hívei szerint a felbomló törzsi szervezet, és a megyerendszer bevezetése szükségessé tette, hogy a Kárpát-medence szabad népeinek I. István jogi biztosítékot adjon kiváltságaik, jogaik meg?rzésére és a király leválthatóságára - noha erre vonatkozó, István korából származó írásos bizonyíték nem áll rendelkezésre. A tan hívei szerint e gondolat jegyében I. István király az ú.n. Szent Koronát a mindenkori király fölé emelte. I. István király Imre herceghez intézett Intelmei alapján egy korona jelképezi az országot mint területet, az ország polgárait, a közigazgatási rendszert, az apostoli keresztény hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tula-jdonságokat és képességeket, a jogi intéz-ményrendszert, az igazságos ítélkezést, a társadalmi türelmet (toleranciát), az ország védelmét és az országban lakó, együtt él?, vendégként befogadott idegen népeket.
A hagyományok szerint 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján államalapító király, I. István király Fehérvárott a Mennybe emelt Sz?z Mária templomában országát a korona képében a Mennybe emelt Sz?z Máriának ajánlotta fel. Célja egy, az Ég és Föld között létrejött szerz?dés létrehozása volt, mely a Kárpát-medencét Sz?z Mária országává tette, úgy, hogy ezen a földi hatalmak se változtathassanak.
A Szent Korona-tan az id?k folyamán finomult, részletez?dött. A 15. században Zsigmond királlyal összekülönböz? magyar f?urak a Szent Korona nevében, a királytól függetlenül kormányozták az országot. Werb?czy István Hármaskönyvében (Bécs, 1515) a Szent Korona teste az ország területe, tagjai az ország polgárai. A Hármaskönyv kimondja, hogy minden hatalom és jog forrása a Szent Korona; az uralkodó csak a Szent Korona nevében cselekszik; továbbá jószágvesztés esetén a birtok visszaszáll a Koronára és a király csak azért adományozhatja tovább, mert a koronázással a Szent Korona jogai átruházódnak rá.
A Szent Korona Országai: Erdély, Moldva(az 1600-as évekig, de aztán kiszakadt), Horvátország, Szlavónia, Dalmácia és a "magterület".
1613-ban Révay Péter Commentarius De Sacra Regni Hungariae Corona vagyis A Magyar Királyság Szent Koronájának magyarázata cím? könyvében, valamint egy másikban, A magyar államról és a magyar Szent Koronáról cím?ben részletesen kifejti, és a törvények törvényének nevezi a Szent Korona-tant.
Az 1848-as jobbágyfelszabadítással a Szent Korona tagjai közé a teljes lakosság bekerült.
Az I. világháborúban elszenvedett vereség után a magyar állam immár királyától megfosztva meg?rizte államformáját, a királyságot. A hatalmat az ú.n. Szent Korona nevében a kormányzó gyakorolta.
A rendszerváltás óta újra szabadon választott országgy?lés hozza a törvényeket. A Szent Korona-tan bizonyos körökben megélénkül? hagyomány lett.
A millenniumi Szent Korona-emléktörvény: A államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából a Magyar Köztársaság Országgy?lése megalkotta a 2000. évi I. törvényt Szent István államalapításának emlékér?l és a Szent Koronáról.
Az emléktörvény fontosabb rendelkezései:
- A Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesít? ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban.
- Az államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képvisel? Országgy?lés oltalma alá helyezi.
- 4. § (1) A Szent Koronának és a hozzá tartozó jelvényeknek a védelmére és megóvására, valamint a velük kapcsolatos intézkedések megtételére az Országgy?lés Szent Korona Testületet (a továbbiakban: Testület) hoz létre.
- 5. § (1) A Testület tagja a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgy?lés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A Testület elnöke a köztársasági elnök.
Ezeken túlmen?en a törvény meghatározza a koronázási jelvényeket, szabályozza a testület feladatait, lehet?vé teszi a koronázási jelvények tudományos vizsgálatát, és hiteles másolatok készítését.”
A Szent Korona tan szerint a korona jogi személy – és ez rendben is van. Innent?l kezdve aztán burjánzásnak indul a dolog és hihetetlen mélységekig jut el. „?felsége” a Szent Korona jogi fogalmazásnak még elmegy, de amikor valóságos személyként és létez?ként így hódolnak el?tte, az már kimeríti a bálványimádás fogalmát… - szerkeszt?i közbevetés vége.)
A Szent Korona, mint szimbolikus és szent tárgy, a Szent korona-tan, mint ennek részleges kifejtése mind része az eredeti víziónak és nagyon fontos dolgokat rögzít. Ilyen például a Koronával „átfogott” földek oszthatatlan közössége és egységes kormányzásának szükségessége. Milyen jó lenne, ha csak ez megvalósulna! Ha a kárpát-medencei államok képesek volnának összehangolni politikájukat, fejlesztési elkép-zelésüket, környezetvédelmüket! Hiszen ami darabokban van, az részenként pusztul! Hiába védem én itt a Tiszát, ha kicsit feljebb, az országhatáron túl meg szennyezik – az mind ide folyik!
A „vízió” azonban sokkal több, mint a „tan”, mert nem csak a múlttal, nem csak az örökséggel foglalkozik, hanem Isten állandó jelenéb?l táplálkozik és a jöv? felé irányul! A víziónak nem csak jogi és történeti tartalma van, hanem szellemi tartalma és irányultsága!
A Szent Korona víziójának tartalma egyértelm?en keresztény. Ezt mutatja maga a Korona is, amelynek jelképrendszere bibliai és keresztény. Ezt tanúsítják a vízió (részleges) történelmi megvalósulásai is.
A vízió megértése és kibontása olyan válságos korszakokban történt, amikor a nép és vezet?i egyaránt rákényszerültek arra, hogy keressék gyökereiket és önazonosságukat – és ezt mindig Jézus Krisztus tanításában találták meg. (Voltak persze, akik más hagyományokat próbáltak feleleveníteni, nem tagadható ez sem. Mint ahogy az sem, hogy ezek mindig szomorú véget értek…)
A Szent Korona víziója tartalmának megélése – kultúrává, civilizációvá, jogszabályokká és m?vészi alkotásokká, stb. – pedig csak a keresztény megújulással párhuzamosan történt meg – már amennyire eddig ez megtörténhetett.
Ha a mi küldetésünk tartalma a Szent Korona víziójában nyert megfogalmazást – és én hiszem ezt -, és ez a megfogalmazás Istent?l sugalmazott – és ezt is hiszem -, akkor annak kibontása és megvalósítása is csak az Isten által tanácsolt módon mehet végbe! Ez ma sem történhet másként! El kell felejteni minden romantikus és/vagy er?szakos hatalmi elképzelést, minden szinkretista és sámánista bóvlit hazánkkal és nemzetünkkel – tágabb ér-telemben a Kárpát-medencével kapcsolatban! Trianont sem lehet egy újabb szakadással vagy háborúval gyógyítani! (Ahogy az „?sgermán mitológia” felelevenítése sem segített a németeken, de nyakukra hozta Hitlert, úgy az „?smagyar mitológia” trónra emelése is csak a nyilas rémuralomhoz volt elég. Ezt talán nem kellene újra megpróbálni…)
Van viszont gyógyulás, van újjáépülés az Isten által ajánlott úton. Én egy bizakodó ember vagyok, szerintem ez formálódik ma – talán rejt?zköd? módon, talán a világ fiai által nem ismerten – Magyarországon. Igaz, hogy ami az évtizedek alatt leromlott, az nem tud évek alatt újjáépülni. Igaz az is, hogy óriási ellenszélben kell dolgozni. Ez egy istentelen világ, tele istentelen szándékokkal. De tulajdonképpen még ez is reménységre ad okot! Azt gondolom ugyanis, hogy Isten menedékeket akar létrehozni, ami legalább valamennyire mentes az er?szak és b?n, a hamis istenek uralmától. Nem lehetetlen ez, elég arra gondolnunk, hogy a II. Világháború idején ilyen menedék lehetett Svájc, s ilyen lehetett volna talán hazánk is, ha politikai vezet?ink nem olyan sz?klátókör?ek és háború-pártiak.
Ha azt szeretnénk, hogy a Kárpát-medence ilyen menedék legyen, akkor a Szent Korona-vízió kibontásán és megvalósításán kell munkálkodnunk. Hogy erre is mondjak egy példát, éspedig a kárpát-medencei népek együttélésével kapcsolatban. Az 1867-es Kiegyezés idején – amit én nagy jelen-t?ség?nek tartok -, az osztrák diplomácia a tárgyalásokkal párhuzamosan továbbra is f?tötte a nemzetiségi ellentéteket, ezzel is próbálva nyomást gyakorolni a magyarokra. A horvátok – akikkel akkor már hétszáz éve éltünk perszonálunióban – azt kezdeményezték a magyar tárgyalóküldöttségnél, majd kés?bb a hivatalba lép? magyar kormánynál, hogy tárgyaljanak a „háromegy ország” meg-valósításáról. Ez a „háromegy ország” a Magyar Királyságot jelentette volna, benne Erdély, Horvátország és a magyar területek hasonló szövetségével és kiegyezésével, mint amilyen az osztrák-magyar monarchiában kialakult. Én azt gondolom, hogy ez jól tükrözte volna a Szent Korona-víziót, azaz a Kárpát-medencei népek összetartozását, ugyanakkor önrendelkezését, és az így megvalósuló élet- és sorsközösséget. A ma-gyar kormány azonban mereven ellenállt, és hallani sem akart err?l. (Nem akarta megadni azt a saját nemzetiségeinek, amit ? megkapott az osztrákoktól.) Most már csak talál-gathatunk, mi történt volna, ha megvalósul ez az elképzelés? Mi lett volna, ha ezt követi a kiegyezés a szerbekkel – akikkel szintén évszázadokig éltünk egy királyságban -, és így tovább. Lehet, hogy Trianon nem történt volna meg, vagy legalábbis nem így és nem ebben a formában. Ki tudja? Ma már csak talál-gathatunk. Az viszont tény, hogy a magyar tehetség, kultúra, a magyar államszervezési tapasztalat így nem tölthette be azt a kovász-funkciót, amire hivatott volt, hanem le-gy?zend? ellenséggé vált…
Hogy visszatérjek a kezdeti, bibliai példához: Izrael nagyon sok válságon ment keresztül, rengeteg hibát és b?nt követett el – fennmaradását végül annak köszönhette, hogy végig ragaszkodott ahhoz a vízióhoz, amit Istent?l kapott. Lehet, hogy félreértelmezte küldetését, és az is biztos, hogy nem ismerte fel a Messiást – a h?ség és ragaszkodás a Törvényhez és a Prófétákhoz (ami a kánaáni vízió kibontása és történelme) meg?rizte ?ket az utolsó id?kig.
Mi is rengeteg hibát és b?nt elkövettünk az évszázadok alatt. Területileg és számban is megcsonkulva élünk itt, az Isten által nekünk adott földön. De ha megértjük és kibontjuk, életté tesszük azt az Istent?l jöv? víziót, amit a Szent korona szimbolikája mindmáig ?riz számunkra, akkor nem kétséges, hogy a megújulás és felemelkedés útjára lépünk.
Én csak annyit tudok, hogy ez a vízió valóban „szent”, mint ahogy az az uralom is, amit a „korona” jelképez. Ez a szent uralom biztos nem olyan, mint ahogyan azt a mai hatalomgyakorlók elénk élik. Hogy pontosan milyen, arról vannak sejtéseim – de ez már a saját „vízióm”. De nem is nekem kell ezt tudnom, hanem „nekünk”, akik itt élünk, s akiknek életében, törekvésében ez egyre inkább megjelenhet. Ha szeretjük Istent és szeretjük a hazánkat, az itt él?ket, akkor ez a vízió is megjelenik a gondolatainkban, tetteinkben, és egyre érthet?bb lesz és egyre megformáltabb…
(Megjelent a Látó - a teljes könyv cím? kiadványban.)
„Jézus Szíve legtisztább szív, kegyelem oltára” – Jézus Szívének tisztelete
A XIX. században az egész Egyházban elterjedt Jézus Szent Szívének ünnepe, melyet az Úrnapja utáni pénteken ünnepelünk. Ezen a napon kívül még a Jézus Szíve tisztelet ideje minden elsőpéntek, és az egész június hónap. Június hónapban szokás imádkozni minden nap a Jézus Szíve litániát.
A gyógyító kilenced
Sípos (S) Gyula: A gyógyító kilenced
Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Gondolatai és tettei nem változnak. Amit megtett egykor, megteszi ma is.
A Biblia tanúsága szerint Ő meggyógyította a betegeket, megszabadította a gonosz lélektől megszállottakat és írt hozott a megtört szívűeknek. Ugyanezt teszi ma is. Győzött az ellenség minden ereje felett és győzelme örökkévaló.
Mi vágyunk a gyógyulásra és szabadulásra. Önmagunk, társaink, népünk és az egész világ gyógyulására, szabadulására. Az elmúlt időszakban Isten újra meg újra bizonyította nekünk - és szerte a világon a keresztényeknek -, hogy most is velünk van, velünk küzd és kész elhozni a győzelmet a bajainkra. (Ezt többször dokumentáltuk is különböző kiadványokban.)
Sokan szeretnének gyógyulni és sokan vágyakoznak arra, hogy eljussanak egy olyan (kegy)helyre, közösségbe, vagy egy olyan keresztény emberhez, ahol ez valósággá válik. Sokan utaznak hosszú kilométereket, zarándoklatokat tesznek - és ez így helyes is. De van egy nagyon rövid és egyszerű út, amelynél rövidebb és gyorsabb megoldás nem létezik. Ez az út a Jézus Szívétől a mi szívünkig tart - életünktől az Ő életéig.
Amikor imádságban elmélkedünk Jézus életéről, Ő velünk van. Amikor feltárjuk előtte szívünket, megértő szeretetével gyógyírt hoz sebeinkre.
A "gyógyító kilenced" egy olyan elmélkedő imaforma, amely az egyik leghatékonyabb imádságot - a rózsafüzér tizedeit - használva bevezet minket Jézus életébe és győzelmeibe, hogy ezen keresztül megoldást hozzon bajainkra.
A kilenced célja, hogy Jézus Krisztus kínszenvedését, halálát és feltámadását végigelmélkedve, Vele egyesülve gyógyulást és szabadulást nyerjünk testünknek és lelkünknek. A kilenc napi elmélkedés és imádság alatt szemléljük és megéljük Jézus küzdelmét minden kísértés és a gonosz lélek minden ereje ellen, majd győzelmét, amelyet a keresztfán szerzett Isten minden ellensége fölött, hogy az Ő nevére meghajoljon minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban. Jézus Krisztus győzelme válik jelenvalóvá az ima által életünkben.
Az elmélkedés által magunkra vonatkoztatjuk és Jézussal együtt újra átéljük az Ő küzdelmét és örök győzelmét és hittel valljuk, hogy mi is ennek a győzelemnek vagyunk a részesei.
Így történt ez már az első keresztény közösségek idejében is. Így elmélkedtek és imádkoztak később a mártírok sírjánál és azóta is bárhol ezt cselekedték, ott az Igazság szabaddá tette az embereket - és ők meggyógyultak és megszabadultak, bátorítást és vigasztalást nyertek.
A fájdalmas rószafüzér első titkával kezdjük a kilencedet. Ekkor szemléljük azt a küzdelmet, amelyet Megváltónk a Getszemáné kertben vívott a gonosz lélekkel. Megértjük, hogy ugyanez a küzdelem zajlik bennünk is, amikor elbátortalanodunk, amikor hitetlenség kísért, amikor reménytelennek látjuk helyzetünket. Jézus gyötrelme nagyobb volt, mint a miénk valaha is lehet. És Jézus mégis győzött, és ez a győzelem a mi rendelkezésünkre áll, hiszen mi tagjai vagyunk az Ő testének! Ezért bátran elutasíthatunk magunktól minden félelmet és fájdalmat Jézus nevében és igényelhetjük az Ő győzelmét!
Hasonlóképp a második nap elmélkedhetünk Jézus testi szenvedéséről. Ebbe temetjük bele a mi fizikai fájdalmainkat. Imádkozás közben megértjük, hogy bár Jézus krisztus fájdalma és szenvedése nagyobb olt, mint a miénk, egyik sem győzte le Őt! Ezért minket sem győzhet le semmilyen fájdalom és betegség, ha Jézus Lelkével élünk! Ilyen módon bátran fölvehetjük a küzdelmet az élet egész sötétségével, hiszen velünk van a Világ Világossága, akinek hatalma messzire űzi tőlünk gyötrőinket.
Így folytatjuk az imádságot végig az egész fájdalmas rózsafüzér alatt. A dicsőséges rózsafüzér titkainál már átveszi a hangot a hálaadás és dicsőítés.
Imádságunkban hittel megvalljuk és megköszönjük Jézus Krisztus győzelmét.
Ő feltámadt a halálból, és vele együtt feltámadtunk mi is! Ő felment a mennybe, és minket is magával visz, hogy részesítsen az Ő uralmából. Elküldte nekünk a szentlelket, Aki gyógyít, szabadít, egészen eltölt minket, kiszorítva belőlünk még a bűn árnyékát is.
Végül pedig a mennyekbe felvett Szűzanyával, az angyalokkal és szentekkel együtt ujjongunk és dicsőítjük za Élet urát, akinek gyermekei lehetünk a szerettben és szabadságban.
Lehet, hogy valaki már a kilenced elején elnyeri gyógyulását, de lehet az is, hogy többszöri alkalomra is szükség van. Csak Isten ismeri az időket! Mi viszont tudjuk, hogy Ő szeret minket, ezért cselekszik az érdekünkben. Ezért állhatatosan imádkozzunk mindaddig, amíg meggyógyulunk, vagy pedig Isten valami más módon ad békességet szívünknek.
Végül szeretnék tanúságot tenni arról, hogy évek óta sok-sok szándékra imádkoztam már ilyen formán a kilencedet, és többször megéltem már Isten szabadító és gyógyító munkáját ezen keresztül mind a magam, mind mások életében.
(Részlet a Rózsafüzér 20 titka és a gyógyító kilenced című könyvből)
Hiszterizálódó mérsékeltek
"...Arról azonban kevesebb szó esik, hogy miért terjed a jobb- és a baloldalon egyaránt a paranoid és a politikát a jók és gonoszak közötti háborúként értelmező szemlélet, ha az emberek többsége nem szimpatizál a megosztó, a politikai ellenfelet egzisztenciális ellenségként beállító felfogással..."
Kereszt helyett muszlim fejkendő
Gomba módra szaporodnak a mecsetek, az iszlám iskolák, a saría bíróságok, valamint a muszlim tulajdonban álló üzletek és bankok Nagy-Britanniában. A folyamatot jól tükrözik a legutóbbi népszámlálási adatok is, amelyekből kiderül, hogy a szigetországban az elmúlt évtizedben megduplázódott a muszlimok száma. Mindez annak is köszönhető, hogy egyre több „fehér” tér át a muszlim hitre. Meglepő módon döntő többségük nő.
Szemelvények Erzsébet asszony hagyatékából
Pataki Mihály (Piusz testvér): Szemelvények Erzsébet asszony hagyatékából
Özvegy Kindellmann Károlyné, született Szántó Erzsébet Szűzanya Szeretetlángjának első elfogadója és továbbadója hagyatékából közlünk olyan dokumentumokat melyek tudomásunk szerint még nem kerültek nyilvánosságra.
Ezt a beszélgetést Dr. Molnár Gyula jegyezte le, melyet a „ Szeretetláng ” eredeti kéziratok másolt gyűjtője /2./ feliratú dossziéban találtuk.
Közreadja Pius testvér, változtatás, szerkesztés nélkül!
1980. december 20. Vasárnap du.4. h.
Színhely: II. Harmatcsepp u.
Jelen vannak: P. Zsoldos Imre egyetemi tanár, Erzsébet asszony
Erzsébet: Mi volt az, ami Zsoldos atyát a Szeretelángban megragadta?
P. Zsoldos: Elsősorban a közlésnek a stílusnak az az egyszerűsége ami a Don Gobbi máriáspapi lelkiség - ma már mondhatjuk - világmozgalmát is jellemzi.
Erzsébet: Csak közbevetőleg említem meg, hogy saját szavaimat ismertem meg azoknak írásában, akik beszéltek az Úr Jézussal,vagy a Szűzanyával. Mert a szavak, a gondolatok egybehangzóak. – A lényeg ugyanaz. Az Úr Jézus panaszkodik a langyos jámborokra. Semmit sem ér Isten ügyében a puszta jámborság: a puszta megszokásból templomba járók haszontalan jámborkodása. Ezekből a lelkekből szinte kiesik az Isten, mihelyt kilépnek a templomkapun. Ezek az Istent a világba, az emberek közé nem viszik tovább. Isten felé a jámborságnak ez a fajtája hullattatja Isten könnyeit tovább. Ez a kifogásolt jámborság jellemezte a farizeusokat is, akik nagyon jól tudták mit kell tenniök.
P. Zsoldos: A régi világgal összehasonlításban rosszabbak lettek-e az emberek, vagy sem, korunkban?
Erzsébet: Ha a jólét emelkedik, az Isten-hit süllyed. És kevés kort jellemzett annyira a kevélység, mint korunkat és benne a modern embert. Isten csak az alázatosaknak adja kegyelmét és a gőg a legnagyobb akadálya a kegyelem kiáradásának. Szeretném remélni, hogy a Szent Szűz intelmeit mind kevesebben eresztik szélnek.
P. Zsoldos: Mi teszi az embert boldoggá?
Erzsébet: Évekkel ezelőtt becsengettek a lakásomba és megkérdezték tőlem? „Akar - e Ön egészséges és boldog lenni ?” Erre a kérdésre az volt a válaszom: Ha valaki egészséges, ezzel még nem boldog, és ha boldog, nem feltétlenül egészséges. Az ember földi életében a lényeg a családok boldogsága kellene, hogy legyen. A világ legnagyobb boldogtalansága: a családok széthullása. A boldogságot csakis a családok zilált életének rendezése után lehet ígérni és megvalósítani. Az egész világ boldogtalanságát a családok, felbomlása eredményezte. Természetesen nemcsak a világban élő családok tragédiájára gondolok, hanem a szerzetes-családok bomlására, szétszóródására, aposztáziájára is. Ha boldog emberiségről álmodunk, akkor előbb a boldog családokért és boldog szerzetesekért kell imádkoznunk és áldozatot hoznunk. Ha valaki nem tud imádkozni, de áldozatot tud hozni erre a célra, annak áldozata értékesebb, mint az ima áldozat nélkül. Az áldozat roppant nagy előnye, hogy nem kell rágondolni és koncentrálni. Ha több órán keresztül nem veszek magamhoz italt, ez szünet nélküli áldozat-folyamat.
P. Zsoldos: Ide tartozik a Szeretetlángban javasolt böjti napok rendszeresítése ?
Erzsébet: Igen, a Szűzanya kéri a böjtöt, és amikor mi engedelmeskedünk ennek a böjti kérésnek,ennek a hívásnak, akkor mintegy testi kívánságunkat feladjuk egy fél napra és önmagunk megtagadásából születik meg az az áldozat, ami a legeredményesebb ima.
P. Zsoldos: A Szűzanya Szeretetlángjának elfogadásánál éppúgy, mint visszautasításánál az örök emberi kételkedéssel állunk szemben.
Erzsébet: A világnak ezidő szerint több mint 17 nyelvére fordították le a Szeretetlángot, annak a lelki naplónak lényegi összefoglalását, amely a Szűzanya Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja címén ismeretes. A Szűzanya kifejezett kívánsága, hogy a napló tartalma az egész világon ismert legyen és valláskülönbség nélkül minden emberhez, eljusson. Természetesen sem a kiváltságolt, sem a Szeretetláng apostolai, hívei nem mentesek a kételkedéstől.
P. Zsoldos: Bernanos, a neves francia író mondja, hogy 24 óra kételkedéséből egy perc a kételymentes remény.
Erzsébet: Vannak olyan személyek, akiknek a 24 óra összefolyik hónapokban, sőt években és állandó a kételkedésük. De ez nem jelenti azt, hogy a remény sugarából nem merítenek erőt. Azok, akik, nem merítenek erőt ebből a kegyelmi forrásból, egyhelyben maradnak, mert nincs erejük továbbmenni. Remény nélkül nem tudunk felemelkedni Istenhez, még csak közelíteni sem Hozzá. Minthogy az atya nyelvész, elmondok néhány a mennyországban ismert összetett szót:
Megbocsájtás - alázat
A megbántott, a megsértett Isten egyetlen gondolata a megbocsájtás. Ezért nekünk is a megbocsájtás alázatával kell élnünk otthon és a nagyvilágban. A megbocsájtásnak és az alázatnak együtt kell futnia. Minket ez a mennyei összetétel irányítson.
Ez az égi nyelvtan.
Isten szavai. Isten nyelve.
Bizalom- kitartás
Akkor tudok kitartani Isten mellett, ha bízom Benne. Szeretet-alázat
Istenfia alázattal szeretetből jött közénk. Ezt kell nekünk megvalósítanunk, bármilyen nehezek is a körülmények: emberek közt, családban, munkában. Szeretetből alázattal, alázatból szeretettel.
Megbocsájtás hiánya a szeretetlenség.
A szeretetlenségé a türelmetlenség.
P. Zsoldos: Erzsi néni mit tenne, ha holnaptól Thaiwan szigetén találná magát? Mit kezdene ebben az idegen világban?
Erzsébet: Ott felejteném magam, ott maradnék, mint akinek nincs ereje tovább menni.
P. Zsoldos: És hogyan térítené meg a pogányokat?
Erzsébet: Semmi esetre sem úgy, ahogy a misszionárius munka ma megy általában… Kezdetben semmit sem csinálnék, csak kezemben a szentolvasóval imádkoznék. Azután azzal az isteni csellel kezdeném, hogy közölném: van egy titkom… Van egy nagy titkom… De ezt a titkomat tömegesen nem nyilváníthatom ki, csak személyesen, egyenként, emberről-emberre.
P. Zsoldos: És mi ez a titok?
Erzsébet: Van egy hatalmas, végtelen Isten: az örök Szentháromság, akinek nagyhatalmú fölségében az egységet imádjuk. Ezt a nagy titkot állandóan ünnepeljük eresztvetésünkkel, de ésszel felfogni nem tudjuk. - Az Egyház a kinyilatkoztatás legnagyobb titkai közül ennek az elsőnek kell a tudatba átmennie. Az én misszionáriusi munkámban ennek a titoknak a közlését követné az Ószövetség ama helyeinek megismertetése, amelynek az Atyaisten Fiának megtestesüléséről, a Fiúisten földrejöveteléről szólnak.
Az emberiség nagy Ádventje a Második isteni Személy megtestesülésével teljesedett be. A közénk jött Isten felvette az emberi testet és velünk együtt embermódra élve: küszködött szegénységben, incstelenségben, üldöztetésben és szenvedésben, társunk lett egészen a kereszthalálig.
Az átlagemberek szellemvilágához kell mérni az Isten tudományának tanítását. Korunkban talán egyik legnagyobb hiba, hogy nem az átlagemberhez mérik az Ige - hirdetést. A titkok közlése lázba hozza a falut, a várost, ahol a titkot kihirdetik. A Sátán tudománnyal köti le az embert, hogy ne maradjon cselekvő ereje a hithirdetéshez. Amikor az Úr Jézus a napkeleti bölcsekről beszélt velem, elmondotta, hogy sokan tudtak erről az eseményről és mégis csak a 3 pogány bölcs indult el a földreszállt Isten személyes hódolatára.
P. Zsoldos: Erzsi néni, mi a rossz és mi a jó?
Erzsébet: Jó az, ami nehéz. Rossz az, ami könnyű. Nagyon kicsiny dolgokon dőlnek el a nagy dolgok. Nyelvünkön keresztül férkőzik be a Sátán az emberi szívekbe. És ebben a nagy kérdésben is a legfontosabb, hogy tudjunk mindig megbocsájtani… A megbocsájtáshoz - mint amiről már beszéltünk - alázat kell. Isten is alázatból jött le hozzánk. Az alázatnak csak modellje van, receptje nincs. Isten országában az a nagy, ami ezen a világon kicsiny, gyenge és erőtlen. Az alázatos ember elfogadja embertestvére gyengeségét. Az alázat kegyelmét Isten küldi. Soha nem tudjuk, mikor fut be.
A Sátán egyeduralomra törésében leghatalmasabb fegyvere a kevélység, a gőg szelleme. A Sátán nem közösködik senkivel, a földön a pokol uralmát akarja érvényesíteni.
P. Zsoldos: Hogyan lehetne ezt az isteni tanítást a mai fiatalsággal megértetni?
Erzsébet: Itt ismét a tíz parancshoz kell visszatérni, a mózesi kétkőtáblához.
P. Zsoldos: Hol kezdődik a sex, hol a szeretet?
Erzsébet: Az első három parancs a szeretet parancsa, a hatodik parancs a sexé. Ha a Tízparancsolat első három parancsát megtartanánk, akkor tudnánk a sexet is úgy felfogni, ahogy Isten öröktől fogva elgondolta. A sex és a szeretet összetett jelenség. A tökéletes szeretet nem rontja meg a tiszta szerelmet és viszont. A most élő ifjúságot semmiféle fáradozással visszanevelni nem lehet. Csak ha az ifjúság maga keresi Isten parancsának számára ismeretlen útját, akkor tudjuk ezt az ifjúságot a Tízparancsolat megismerésére ránevelni.
P. Zsoldos: És Erzsi néni imádságos lelkülete?
Erzsébet: Az imádságos lelkületet kegyelemként kaptam. A jó Isten úgy rendezte dolgaimat, hogy közelében maradjak. Ez nem volt tudatos bennem. Olyan jó volt hozzám az Isten, hogy mindig maga mellett tartott. Az Istenre hagyatkozás teljes volt bennem, de még egyszer mondom: az Istenre hagyatkozásom nem volt tudatos. Biztonság-tudatom volt anélkül, hogy tudtam volna mit jelent az, amit kaptam.
Több mint 50 év távolából visszatekintve, látom magamat az Üllői-úti Örökimádás templom padjai között. Órákig ott ültem anélkül, hogy egyetlen gondolatom támadt volna, anélkül, hogy templomi jelenlétemen túl bármit is imádkoztam és adtam volna Istenemnek. Istenre hagyatkozásom az esztelenségig vitt, de ugyanakkor a rendelkezés önmagammal már gyermekkoromban túlfejlett volt. Nem tűrtem a kalodát. Minden körülmények között önálló akartam maradni.
P. Zsoldos: És hogyan emlékszik vissza Erzsi néni gyermekkorának hittan oktatására?
Erzsébet: A keresztvetés, a katolikus köszöntés, a legszentebb imádság, Istenben hány személy van - ezzel kezdődött a vallástanítás. Ezt a bevezetést követte az a kérdés, hogy mi végett vagyunk a világon? Egy ideig ennél a kérdésnél állt meg az életem. ”Hogy Istent megismerjük, Őt szeressük, Neki szolgáljunk….” Ennél tovább nem jutottam hosszú ideig: szolgálni… szolgálni…. Hogyan kell Istent szolgálni!? Nem tudtam és senkihez nem mertem fordulni ezzel a problémámmal. Azt vártam, hogy a hittankönyvben megtalálom a tájékoztatást az Istenszolgálatra vonatkozólag. De a görcsöt nem tudtam feloldani. Aztán eljutottunk az Ószövetségnek ahhoz a részéhez, ahol Ábrahám feláldozza fiát: Izsákot. Újabb görcs. Nem lapoztam tovább a hittankönyvet, csak megálltam annál a mondatnál, hogy ”feláldozza egyetlenfiát: Izsákot…” Gyermekfejjel úgy határoztam, hogy ilyen Istennek nem szolgálok és nem is akartam Őt szeretni. Később rájöttem, hogy Isten csak próbára akarja tenni azokat, akiket szeret. Rájöttem arra, hogy Isten egész életemben csak próbára akart tenni, mint ahogy próbára tette Ábrahámot.
21 éves voltam, amikor harmadik gyermekem született. Végső fokon csak akkor nyugodtam bele a” szolgálati” gondolatba.
P. Zsoldos: Erzsi néni lelke mélyén hangot hall, amikor az Úr Jézus vagy a Szűzanya, vagy az őrangyal szólal meg?
Erzsébet: Ezt a csodát nem tudom elmondani. Emberi jelenlétet nem érzek. Tökéletesen emberi hang az Úr Jézusé.
Mérhetelenül finom férfihang. Annyira szelíd hangjának megjelenése, hogy erre nincs szó, nincs kifejezés. A hangban benne van a szó, a szóban a hang.A szavak átmennek énem tudatába.A Szűzanya hangja is teljesen emberi hang. Zenei hangokkal sem lehet visszaadni a Szűzanya kedves hangját. Lelkem mélyén érzem mosolyát, vagy könnyes szomorúságát. Az őrangyal hangjában nincs emberi. Leheletszerű sugallat. Nem tudok benne kételkedni. Az őrangyal lendületet ad.
Életemben egyetlen egyszer egy szent is megszólalt bennem. Szent Rita volt, a lehetelenségek szentje. Kértem is, szóljon a Szűzanyánál. De ez volt a válasza: ” Állsz te olyan jól a Szűzanyánál, hogy Ő meghallgat téged nélkülem is.”
Belső egység
Bocsa József: Belső egység
Az átalakulások c. filmet néztük. Egy olyan filmet, amelyben megváltozott, átalakult egész városok élete. Mik idézték elő ezeket a változásokat?
Az emberek komolyan imádkozni kezdtek, félretették ellentéteiket, összefogtak egymással, és erőiket a legnagyobb szellemi ellenség legyőzésére és távoltartására koncentrálták. Más dolgokat is ki lehetne emelni ebből a filmből, de én most egyre szeretnék koncentrálni, az ellentétek félre tételére, az egységre, az összefogásra. Láttuk, hogyan segítette a különböző keresztény felekezetek, gyülekezetek összefogást a filmben még egy borzalmas esemény, az egyik lelkész meggyilkolása is.
A kereszténység egyik nagy botránya, az evangélium sikeres hirdetésének talán legnagyobb akadálya, az egység hiánya, a széthúzások, szakadások, amelyek rengeteg energiát elpazarolnak. Ezek az ellentétek azonban nemcsak emberek, csoportok egyházak, nemzetek között léteznek, hanem az egyes embereken belül is. A külső egység megteremtésén csak akkor munkálkodhatunk hatékonyan, ha előbb a saját belső egységünk megteremtésén fáradozunk, és ott érünk el sikereket. Ez egyúttal gyógyulás is.
Mit jelent ez a saját belső egységünk? Hogyan kell ezt érteni? Nézzünk néhány tapasztalatot!
Olyan, mintha egyszerre több énünk is lenne. Az egyik például több szabadságot, szabadidőt szeretne, a másik nagyobb biztonságot, anyagi jólétet, jövedelmeket. Az egyik énünk nagyon óvatosan bánik a pénzzel, spórol, takarékoskodik, a másik pedig nagyon költekező, meggondolatlanul szórja a pénzt. Vagy az egyik énünk túlságosan is szeretne megfelelni a többi embernek, a másik viszont rossz néven veszi, ha vele szemben mások elvárásokat, igényeket, követelményeket támasztanak.
Hogyan jönnek létre ezek az ellentétes igények, különböző ének, meghasonlások bennünk?
Ennek a belső meghasonlottságnak legmélyebb gyökere az eredeti bűnre vezethető vissza, amely létrehozta az Istentől való elszakadást, és ezt átszármaztatta a generációk során mindnyájunkra. Az ősi, első, „eredeti bűn”-ből, az Istentől való elszakadásból, az ősszülők bűnéből áteredő bűn lett, amely mindnyájunkra átszármazik, kifejti romboló hatásait.
Annak megértéséhez, hogy ezek a romboló hatások hogyan érvényesülnek, az szükséges, hogy megértsük, hogyan működik az ember. Ez nem egyszerű feladat, mert mindnyájan összetettek vagyunk. Avilai Szent Teréz 7 szintet különböztet bennünk, amelyeket 7 egymásba nyíló lakáshoz hasonlít. A mai pszichológia is több szintről beszél. Nézzünk most egy olyan modellt, amely neurológiai szintek-ről beszél. Ezeket koncentrikus körökként képzelhetjük el.
1. Legbelül van a spirituális szint. Itt merülnek fel bennünk, és itt kezeljük azokat a kérdéseket, hogy „honnét jöttünk”, „hová tartunk”, „mi az életünk értelme”? Az itt bekövetkező bármilyen változás alapvető hatással van a többi szintre is. Itt zajlik legbelül a megtérés, a Jézussal való találkozás.
2. A 2. szint az identitás, az azonosságtudat szintje. Itt van szó arról, hogy hogyan gondolkodunk önmagunkról, milyen az énképünk, milyen értékeket tulajdonítunk saját magunknak, hogyan fogalmazzuk meg az életben való küldetésünket.
3. A 3. szint a meggyőződéseknek, a hitnek a szintje. Miket tartok igaznak, miknek engedem ezáltal, hogy befolyásolják a külsőbb szinteket, a képességeimet és a magatartásomat, viselkedésemet.
4. A 4. szint a képességek szintje. Itt szerepelnek azok a magatartáscsoportok, amik működnek bennünk, amik neveléssel, tanulással, gyakorlással kialakultak bennünk.
5. Az 5. szint a magatartás szintje. Itt vannak a konkrét viselkedések, amiket a mindennapi életben végrehajtunk.
6. Végül a 6. szint már csak részben van bennünk: ez a környezet, amely hatással lehet a belsőbb szintekre is. Itt foglalnak helyet a minket körülvevő dolgok, személyek, akikkel kapcsolatba kerülünk.
Sok esetben a megtérés, az Istennel való alapvető kapcsolat változása megmutatkozik kívülről, a legkülsőbb szinten, viselkedésünkben is. Más esetekben, más személyeknél külön beavatkozásokra van szükség ezeken a külsőbb szinteken is.
A legnagyobb változások a belülről kifelé való változások. Ha a belső szinteket sikerül rendbe tenni, akkor ahhoz alkalmazkodni, idomulni fognak a külső szintek is.
Avilai Szent Teréz azt írja, hogy „a lélek nagysága felülmúlja mindazt, amit el tudunk képzelni… Bármi jót teszünk is, az végelemzésben nem tőlünk származik, hanem abból a forrásból fakad, amelybe lelkünk fája ültetve van, s annak a napnak köszönhető, amely éltető melegét árasztja cselekedeteinkre”. Ez a forrás és ez a nap, amiről Szent Teréz ír, maga Isten. Isten ott lakozik minden lélekben. Ha erre rádöbbenünk, ha ezt teljes mélységében komolyan vesszük, akkor ez meghatározza a második szintet, identitásunkat is. Nem vagyok akárki, ha Isten arra méltatott engem, hogy bennem lakozzék. (És nem akárki a másik ember sem, mert benne is Isten lakozik.) Ha Istennek ezt a bennem lakozását elhiszem, igaznak tartom, akkor ettől fogva nem tekinthetek magamra akárhogyan. Az én énem isteni én, mert Istennel közvetlenül érintkezik. Tehát nem egy világba dobott kis senki vagyok, akinek koldulnia, nyomorognia kell, akinek mindig meg kell húznia magát, hanem királyi gyermek vagyok, a királyok királyának a gyermeke, aki bővelkedik a legnagyobb javakban, és aki ha hiányt szenvedne is valamiben, királyi atyjánál mindent elérhet.
Az áteredő bűnnek a hatása ezen a szinten ott érhető tetten, hogy szüleim, környezetem és főleg maga az ördög, ezzel ellentétes dolgokat sulykoltak belém: „te egy nyomorult lény vagy, egy eltaposni való féreg”, „te nem vagy senki”. Ennek számtalan formája lehet: „te egy béka vagy”, „kígyó vagy”, „hazug vagy”, „tehetségtelen vagy”, „te olyan valaki vagy, akinek semmi sem sikerül”… Ezek a negatív belénksulykolások ott élnek bennünk, és számtalan kudarcot, sikertelenséget, lelki és fizikai betegséget, ennek következtében rossz közérzetet, a másokkal való kapcsolatoknak a megromlását is eredményezik. Beindul az ördögi kör, ahol a negatív vélekedések negatív dolgokat eredményeznek, és ezek újabb negatív vélekedéseket generálnak. Ezeket az önmagunkról való negatív elképzeléseket tudatosítanunk kell magunkban, és ki kell söpörnünk, és helyébe a „királyi gyermek”- tudatot, az „isteni identitás” tudatot helyeznünk.
Belülről kifelé haladva a harmadik szint a hiedelmek, meggyőződések szintje. Ezeket egyrészt szüleinktől, barátainktól, társainktól örököltük, másokat a kultúra, a környezet közvetít számunkra, de vannak magunk által kialakított hiedelmeink is. Nagyon oda kell figyelnünk hiedelmeinkre, különösen a negatív hiedelmekre, mert ezek korlátoznak bennünket, elzárnak minket egy csomó jótól, amikben pedig részünk lehetne. Ha pl. elhiszem, hogy „nekem semmi sem sikerül”, akkor valóban semmi, vagy csak kevés dolog fog sikerülni. Ha azt hiszem, hogy én folyton megbetegszem, akkor valóban gyakran beteg leszek. A negatív hiedelmek rengeteg kárt okoznak, teljesen megbéníthatnak.
A másik végletnek is vannak problémái. Ha azt hiszem, hogy nekem minden sikerül, nincsenek korlátaim, akkor lehet, hogy sok minden sikerülni fog, de esetleg nagyot fogok bukni. Igen, isteni lény vagyok, de nem vagyok mindenható, alkalmazkodnom kell a fennálló természeti és egyéb törvényekhez. Mindazonáltal sokkal fontosabb, hogy pozitív hiedelmekkel rendelkezzem. A korlátait az ember úgyis tapasztalja. De ha inkább úgy állok hozzá a dolgokhoz, hogy „sikerülni, fog”, vagy „tegyük fel, hogy ez működik”, és erre készülök, akkor sokkal valószínűbb, hogy tényleg sikerülni is fog, mintha az ellenkezőjét hinném, és annak szellemében cselekednék, vagyis ímmel-ámmal.
Nagyon érdekesek a további külső szintek − a képességek, a magatartás, és a környezettel való kapcsolat szintje is − és talán majd foglalkozunk is velük ezeken a gyógyító miséken. De a legfontosabb dolgok belül dőlnek el.
Az egységnek létre kell jönnie ezek között a szintek között. Ha mindegyik énem, összes szintem egyet akar, akkor nagy dolgok születnek, nemcsak bennem, hanem körülöttem is. És ha sokan így viselkednek, akkor nem is olyan nagy csoda, hogy egész városok élete átalakul. Akkor megtapasztalhatjuk azt is, hogy egész országok élete át fog alakulni, sőt az egész világ átalakul, és beteljesednek azok a gyönyörű jövendölések, próféciák, amelyek egy új kor eljöveteléről szólnak, de amelyekben kételkedünk is, azért mert az ellenkezőjét látjuk magunkban és magunk körül, ezt sulykolták belénk. De ez ugyanaz nagyban, mint amiről eddig volt szó kicsiben. Ha megtapasztaljuk, hogy magunkban gyógyulások, átalakulások történnek, ugyanez megtörténhet az egész világgal is.
