Totemek 5. – Égi szikra
A bukás előtt az égi szikra fényesen ragyogott az Égi Atya minden teremtményében. A bukás után azonban, amikor az egek egei bezárultak, a bukottakban az égi szikra kialudt és elhalványult. Hiába uralták az eget és a földet, ami a legfontosabb volt, ami után a leginkább sóvárogtak, az nem volt többé a birtokukban.
Passió, Csak egy szóval mondd
Zsákai Csilla: PASSIÓ
NEKED átszúrták...,
nekem megszakad.
Totemek 4.: Tigris legyőzése
Tigris erős állat volt, a legerősebbek közé tartozott a totemek között. Népe azonban nem egy elkülönült területen élt, hanem kis csoportokban a többi nemzetség között. Vadak és erősek voltak, így könnyen leuralták a körülöttük élő embereket. Férfiaik magas termetű, szőrös vadászok voltak. Kiugró homlokereszük alól szúrós szemmel figyelték környezetüket. Erős állkapcsuk csapott állban végződött. Asszonyaik termékenyek voltak és gondosan őrizték a házi tűzhelyt.
Egy újabb elképzelt lény: a gyíkleső
A „gyíkleső” kifejezéssel ma már leginkább kalandregényekben találkozhatunk. Gunyoros kifejezésként használják a vékony, rövid, a harcosban sok kárt tenni nem tudó kardra. Kevesen tudják, hogy régebben a gyerekek krumplipuskáját is így nevezték, de bizony azzal nem gyíkokra, hanem hazánk egyik legfélénkebb, és legritkábban megfigyelhető kisemlősére, a gyíklesőre vadásztak.
A lepényleső
Költöző madaraink közé tartozik a színes tollazatú lepényleső. Északról érkezik hozzánk nyár végén, ősz elején, és innen indul tovább délre. Nem nálunk költ és csak kevés időt tölt hazánkban, mégis a népszerű madaraink közé tartozik egy furcsa szokása miatt.
A lepényleső rovarevő madár, és mégis, különös módon, messziről megérzi az édes illatokat és nagyon szereti a süteményt!
Totemek 3.: Hétszűnyű Koponyányi Manyók, a Fenevad
A Sárkány a tetejetlen világfa tetején épített magának fészket, onnan irányította birodalmát. Minden állatnak helyet adott a világfa különböző részein, ágai között és odvaiban, hogy szem előtt legyenek és bármikor utasíthassa őket. Azok pedig félve-remegve jöttek hozzá és örültek, ha visszamehettek népeik közé, ahol ők uralkodhattak.
Ki hogyan hal meg? - ízelítő nyelvünk gazdagságából
Az aratóért jön a kaszás.
A házmester beadja a kulcsot.
A molnárt felőrli az élete....
Totemek 2.: A tetejetlen világfa ültetése
A Sárkány soha nem törődött bele, hogy az Égi Atya elzárta tőle az eget. Addig gondolkodott, addig tanakodott, dühösködött, szervezkedett, farigcsált, míg kigondolt egy jó tervet. Összehívta az állatokat, hogy elmondja nekik, hogyan fogják visszahódítani az eget.
Sellőlány
Sellőlány
Minden akkor kezdődött, amikor kifogtam az aranyhalat.
Halászfalu vagyunk, halász vagyok én is. Se nem szegény, se nem gazdag, hanem csak, amilyen egy kis halászfaluban mindenki. Nagy dolgokon nem törtem a fejem, mert minek? Csónak a csónakhoz, hajó a hajóhoz, így van ez, mióta világ a világ, tudtam, hol a helyem. Mi kis csónakok vagyunk…
Totemek 1.: Amikor a totemek népet választottak maguknak
Amikor az Égi Atya elzárta az egek egeit, az ég alatt összegyűltek a földön ragadtak, hogy megtanácskozzák, mit tegyenek ezután. Kiabáltak, fenyegetőztek, az egek egeit akarták megostromolni, de közben érezték, hogy most még kudarcot vallanának. Majd később! Addig is berendezkednek a földön és kialakítják azt a tökéletes életformát, aminek odafent is lennie kellene.
Egy vers a Magyar Kultúra Napjára
József Attila egyik utolsó, szép szomorú versével emlékezzünk a magyar kultúra napján minden művészre, alkotó és befogadó emberre, akik nélkül csodálatos kultúránk nem létezhetne: Ime, hát megleltem hazámat
Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.
