Sípos (S) Gyula: Mózes botja
A pásztorbot, a vándorbot, az erő és hatalom botja, ami Isten botjává vált, a bukás botja – és ez még mindig ugyanaz a bot, Mózes botja, amivel apósa, Jetró nyáját legeltette a pusztában.
Napközis mesék: Munkakeresők
Újra elkezdjük a napközis meséket, amiket két éve is írtam. A csoportomból - 3.d és 4.d osztály napközisei -, egy (vagy több) gyerek, akik jól viselkedtek vagy valami jót tettek a hét folyamán, mondhat néhány szereplőt, és azzal a következő hét szerdájára írok egy mesét. Itt az első – a S.-B. Botond által ajánlott szereplők: Aszaszin és Nindzsa
Sípos (S) Gyula: Sámson haja
No igen, a hajam, az én szép, hosszú hajam, amit kés, olló sohse ért. A hajam, ami messziről hirdette: itt van Isten embere Dán törzséből, itt van az anyja méhétől elhívott vezető, nazír, Izrael bírája.
Az lettem volna?
A magyar kultúra napjára
József Attila utolsó versével tisztelgünk kultúránk előtt: (IME, HÁT MEGLELTEM HAZÁMAT...)
A tanártartásról
Az idei iskolai tanári karácsonyra készült ironikus írás - Sípos (S) Gyula: A tanártartásról
Modern korunkban elterjedt, hogy a családok növényeket, állatokat tartanak, és gyermekeiket is bevonják ezek gondozásába. Ez jót tesz azok testi-lelki fejlődésének, figyelmesebbé, érzékenyebbé válnak. A legfejlettebb társadalmak, amik közé mi is tartozunk, azonban már előre léptek: a családoknak a növény- és állattartás mellett jó szívvel ajánljuk a tanártartást is.
Keresztes Szent János: Sötét éjszaka
Egy csodálatos vers a mai nap szentjétől az Istennel való misztikus találkozásról és egyesülésről:
Lantosi Nóra: A varázspálca
Néhány hete egy napsütéses napon a szegedi Dóm terénél jártam. Advent első vasárnapján sétáltam a karácsonyi vásárban a lányommal, az unokámmal és a kedvenc férjemmel. A kolbászos-fahéjas füst már ismerős volt, szólt a zene, még körhinta is volt. Annácska boldogan nézelődött, kereste a kincseket. Angyalkák, hó gömbök, amerre csak néztünk. Kézműves portékák, gyönyörű kerámia virágok mellett a játékárusok.
Lantosi Nóra: Kaparás
A szerda volt a kedvenc napja. Nem kelt korán, amíg kotyogott a kávé elővette a listát. Mi legyen az első, a húsos, aztán a zöldséges, mikor legyen a kaparás? Ha a végére hagyja, elfárad, nem tud majd jól koncentrálni, hiszen a múltkor azért volt szerencséje, mert először kapart, aztán vásárolt. Nem mindegy melyik jegyet választja, hitt a horoszkópjának, minden jelzésre figyelt. Ha átérek a villamosig a zöld jelzésnél, nyerek, ha nem, akkor buktam háromszáz forintot.
Irgalmam asztalánál... - Dr. Szathmáry László verse
Irgalmam asztalánál egy csodálatos életre hívlak meg:
Kereszteld meg a halloweent - Tököcskék
Én egy állami általános iskolában napközizek, ahová kikerülhetetlenül beszűrődnek a világi divatok, így a töklámpásos őrület is. Tavaly ráadásul engem kértek meg, hogy írjak történetet, amihez a gyerekek rajzolhatnak. Itt volt az idő, hogy én is azt tegyem, amit az Egyház legjobb pillanataiban mindig is tett: "megkeresztelte" a pogány ünnepeket, a babonaság helyébe valami szebbet és jobbat állítva. Most újra közzé teszem a mesét, hátha valakinek segítség: Tököcskék
Szilvási Zoltán: Mennyországi történet
Első alapvetés: Jézusnak földi élete során sok „magányra”, nemes egyedüllétre volt szüksége nyilvános fellépése alatt is. Ezt leginkább éjszakai, csendes virrasztásai során tudta megvalósítani, mikor mennyei Atyjához, az Abbához imádkozott.
