vita
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
Ez a kérdés szerintem abszolút alkalmas a vitára, mert sok izgalmas érvet lehet felhozni pro és kontra, vártam is már régen, hogy katolikus testvérekkel vitatkozhassam róla - igazán kár, hogy így elszabadultak az indulatok, és adok-kapok lett belőle.
Én egyrészt nem szeretnék még vélemény szintjén se döntőbíró lenni a kérdésben, ezt azokra hagyom, akiket érint, és akik dönthetnek: a papokra, püspökökre. Másfelől viszont áttételesen mindannyian érintve vagyunk, lehetünk, mondjuk ha a fiam felnő, szembe kell-e majd néznie még a papság-házasság dilemmájával?
Én örülök neki, hogy beszélni kezdünk róla, hogy a cölibátus nem dogma, csak hagyomány, tulajdonképpen zsinati döntés kérdése, és bizonyos rítusokban teljesen legitim a házasság és az áldozópapság együtt.
Úgy látom, hogy a cölibátusnak vannak előnyei és hátrányai egyaránt. Egyfelől nyilvánvaló, hogy az, aki nem viseli a családdal felelősséget, az teljesebben, egész lényével tud szolgálni. Ha valaki családosként adja oda magát egészen a papi szolgálatnak, akkor pedig a családját károsítja meg. Abban is biztos vagyok, hogy az az életböjt, amit a szexusról és a női törődésről való teljes lemondás jelent, nagy áldás tud lenni egy pap életében.
A mérleg másik serpenyőjében azt látom, hogy vannak olyan papok, akiknek végül nem sikerül tartani a cölibátust, kiugranak, vagy bennmaradva csábítanak el másokat. Ha nem is gondolom, hogy ez nagyon gyakori lenne, ha egy ilyen is van, az is sokkal-sokkal rosszabb, mint ha házasságban normálisan kiélhetné a normális nemi késztetéseit. Kérdés persze, hogy a házasság megelőzné-e ezeket az eseteket. Valószínűleg nem minden esetben, amire az is utal, hogy protestáns lelkészeknek sem mindig marad ép a házassága.
Ami nálam többet nyom a latban, hogy nem egy - amúgy nagyon rokonszenves és hiteles - embert ismerek, aki komoly hivatást érzett a papságra, csak éppen ilyen hivatást érzett a családapaságra is, és az utóbbit választotta. Van, aki diakónus lesz, de ha Görög katolikus lenne, akkor áldozópapunk is lehetne. Talán kicsit kevesebb ideje lenne a szolgálatra, mint cölibátusban, de biztosan több, mint így.
