Assisi génkifejeződés-profilja
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
[off]
Eltérve az alaptémától, annak tartalmától, néhol szökellve, mégis valahol kapcsolódva ahhoz.
Újra és újra a következő sorok ugranak be (azok mondanivalói), amelyeket az ember folyamatosan ismételget, ízlelget de nem tud kellően, "tökéletesen befogadni" (s itt magamról beszélek). A hit, amely nem szimplán, szárazon szavakban, gondolatokban, elméletekben, külsőségekben, formákban, hanem valójában már a szeretetben, irgalomban, gyakorlatban teljesedik ki. Sokszor kértem az Úrtól karizmákat, ismeretszava, prófétálás, gyógyítás... adományát, nem értettem meg és nem ért el a tudatom mélyéig az, amit Pál apostol tanított a szeretetről, nem érettem meg azt, mit jelent valóban kereszténynek lenni. A szeretetet az ember életében valahol adottnak, természetesnek tekintettem, pedig nem, a szeretet mellett dönteni, a másik szeretete mellett dönteni, lehajolni hozzá, érte, sokszor a hit igazi próbája, kereszténységünk érettségének egyik fokmérője. Rácsodálkozom mindig Szent Ferenc soraira, segítenek megérteni Jézus szándékait, ráeszmélek kereszténységünk azon szépségeire, amelyet nem tud helyettesíteni más értékekben, értékrendben ezen földön.
Tudnék vajon megbocsátani bárkinek, tudnék vajon bárkit szeretni feltétel nélkül, azt is aki megbántott, aki ellenem tört, a haragot magamban szeretetre tudnám cserélni, le tudnám vetkőzni előítéleteimet, tudnék folyamatosan alázatosságra törekedni, tudnék mindig kicsi lenni, utolsó lenni a sorban? Mindannyiszor ráeszmélek arra, mennyire éretlen még a hitem, hogy elesések és felállások sora az életem...
"Uram, tégy engem a békéd eszközévé,
hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet uralkodik,
hogy a megbocsátás szellemét vigyem oda, ahol széthúzás van,
hogy harmóniát vigyek oda, ahol békétlenség van,
hogy hitet vigyek oda, ahol kételyek vannak,
hogy örömöt vigyek oda, ahol szomorúság lakik.
Uram, add meg nekem, hogy én vigasztalhassak ahelyett, hogy engem vigasztalnának,
hogy én értsek meg másokat ahelyett, hogy arra vágynék, engem értsenek meg,
hogy szeressek inkább, minthogy engem szeressenek.
Mert aki elfelejti magát, az találja meg,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre."
Létezhet olyan boldogság a földön, ami mindenki számára megadathat? Talán a lelki nyugalom, lelki béke, a lelki boldogság irányába, talán ezen út az, ami megadathat mindenki számára a földön, szegénynek, gazdagnak, betegnek, egészségesnek, szabadnak és szolgának egyaránt, Jézus útján, melyről Szent Ferenc is beszél.
