a zsebem
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
Jól van kedves Gyula! Én már néhányszor belenyúltam a zsebembe, és azóta megéltem, hogy a született nagyon helyes kiskutyáinkat nem vitték szerte az országba, hanem hagyták az én házamban cseperedni.
Amikor nem tudtam megvásárolni a szükséges takarmányt és munkába menet éhezni láttam őket, ki kellett irtanom mindegyiket.
Három nagyon szép kiskutyát tudtam elajándékozni, és a többit elástam. Ez is élet lett volna, kutyaélet, de élet.
Hasonló a munkájától megfosztott paraszt sorsával, akiről így olvashatunk:
...mond mit érlel annak a sorsa, akinek nem jut kapanyél, akinek bajszán nem billeg morzsa és ...
Én vagyok a paraszt, és én vagyok a kutya is.
Mit tehetnék a rádió fönntartásáért, amikor a letermett barackomat nem tudom eladni, a gyönyörű szép vörösszilvámat nem kapkodják el, és a házam előtt csikket meg energiaitalok dobozait szedek össze, amikor takarítok?
Ki vígasztal meg engem?
Nem bántok senkit, különösen ennek az oldalnak az olvasóit nem vádolom, de a mindennapi segítségnyújtás és közösségvállalás nélkül mit sem ér a vallásosságunk.
