bírálni és/vagy elhagyni
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
Kedves Mindenki!
Én a következőt gondolom:
- A hibákat észrevenni és azokról szeretetteljes hangnemben beszélni, "inteni és buzdítani" szabad, sőt olykor kell is - én azt hiszem, ebben inkább bátortalanabbak vagyunk a kelleténél. (Vajon hányan tudtak, tudnak a szexuális visszaélésekről, a hivatali, a hatalommal való visszaélésekről, hány plébános uralhatja le gond nélkül egyházközségét - vajon hányszor hallgatunk mi, mert így kényelmesebb, mert ha kimondanánk elfordulnának tőlünk, stb.?)
- Ugyanakkor érdekes megfigyelni, hogy minél távolabb vagyunk valakitől, annál könnyebben bírálunk. A pápát nagyon könnyű bírálni - de próbáld meg ugyanezt a püspököddel, pláne a plébánosoddal! Akkor is ilyen bátor vagy?
- Elhagyni az egyházat - vagy akár erről gondolkodni, erre buzdítani - azonban nem szabad. Ez elfutás a kereszt elől, a jó megvalósításának lehetősége elől - a szentek példája épp azt mutatja, hogy amikor a leginkább félreértették, üldözték őket, akkor is kitartottak az egyház mellett. Az egyház mindig a mi egyházunk... és egyébként is, hová szakadnánk ki? A semmibe? Vagy majd mi megvalósítjuk a tökéletes egyházat? Minden reformáció így kezdődött, aztán mi lett belőle!
- Ha nekem problémám van a Nagy Figyelmeztetés üzenetekkel, akkor épp az, hogy messze túl lép az "eredeti" (pl. garabandali) üzeneteket és megjelennek benne az előzetes ítéletalkotások és eleve feltételez egy szakadást, illetve nyom a szakadás irányába.. Még meg se választották a pápát, még nem tett semmit, de már antikrisztusinak volt kikiáltva. Minden lehetséges - de nem kellene várni egy kicsit az ítéletalkotással, mégiscsak gyümölcséről ismerni meg a fát! (Éppenséggel papi, püspöki előélete nem mutat gonoszságot - a szokásos emberi gyarlóságokon kívül -, és hát mégiscsak eltöltött vagy ötven évet Isten szolgálatában...)
Szóval én mindenkinek kellő óvatosságot és nagyfokú türelmet javasolnék.
Imával és szeretettel: Gyula
