Főmenü
Misszió
Rólunk
Ki olvas minket?
Oldalainkat 551 vendég és 0 tag böngészi
követés
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
Szeretetlen, igazságtalan, egyre "süllyedő és távolodó" világunkban, egyre többen elfelejtünk embernek lenni, ugyanakkor egyre többen ki vagyunk éhezve a szeretetre,..., egyre többünk életében hiányzik valami, egy lámpás, amely megvilágítja az utat, azt az alternatívát, amelyben "emberarcúnak/emberarcúbbnak" tűnhet (újra) minden körülöttünk. Igen, ezt az alternatívát a keresztényeknek kell menedzselniük, értékesíteniük, mai világunk rideg, profitorientált megfogalmazásaival élve. Ezen formulák is jól mutatják jelenünk tendenciáit, ezért is dobjuk magunk mögé ezen formákat és maradjunk a hagyományos megfogalmazásnál: a keresztényeknek küldetésük van, még közelebb hozni Jézust az emberekhez.
Jézus szavait felerősíteni, leghitelesebben átadni saját példáinkon, tanúbizonyságainkon, megélt életünkön keresztül tudjuk.
Gondoljunk a szamarai, a házasságtörő, a vérfolyásos asszonyra, Kornéliuszra vagy akár a gyógyultakra (,...). A megtapasztalt, megélt irgalom, szeretet, a másik felemelése mekkora értéket képezhet egy ember életében (s milyen meghatározó mintát adhat mások irányába is)? Jézus vajon nem ezen emberi minták megélését, bővítését kéri tőlünk? Vajon hogyan szerethetjük Isten-t, ha a szeretet nem nyilvánul meg embertársaink felé?
Az embernek Jézus jut eszébe a keresztfán és megfogalmazott szavai, az irgalom szavai: "Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek."
Ha Jézus így tekintett kivégzőire, nekünk hogyan kell tekintenünk egymás irányába...?
"Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt."