bolond kőszikla
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
A Napfivér, Holdnővér képsorai, megformázott gondolatai jutnak az ember eszébe, akaratlanul is. A "fényűző" egyház, a díszes pápai trónus, III. Ince pápa kiemelkedve a tömegből, Assisi szentmiséje, a tehetősek és a szegények sorai, a romtemplom és a mindig is ránk várakozó (puritán) Jézus a kereszten. A távolságok ...
Ferencben Assisiben megváltozott valami, megértett valamit, átformálódott s ezzel párhuzamosan "bolonddá" vált a világ (egyik részének) szemében. Misztikus élményben részesült, a kereszten Krisztus képmása megelevenedve szólt Hozzá: "Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a házamat, mert látod, hogy romokba dől." A romtemplom/”romtemplom” megelevenedett (szó szerint és képletesen értve egyaránt), Ferenc a szegényekhez lehajolva folytatta életét, aki soha nem szenteltette magát pappá (értsd, kiemelt alázatosság mellett élte le szolgálatát).
Nem érezzük úgy, mintha valahol megelevenednének ezen sorok (üzenetek) a mában is, újra aktualitást nyerve? Nem érezzük a megújulás igényét magunkban, egyházunkban?
A mindenkori pápa, Szent Péter utódját jelképezi, annak a Péternek az utódját, annak a kősziklának az utódját, akire Jézus az egyházát építette. Azt az egyházat, amelyről maga Jézus így fogalmazott. "Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt."
Lelki szemeim előtt Péter az első, de ugyanakkor csak egy a „tizenkettő” között (értsd a jelenre is), nem kiemelkedve a többiek közül a síkból, nem azok fölé emelkedve a térben, külön trónuson megjelenítve, díszesen mindig „becsomagolva”, hanem pontosan fordítva. Ő az, aki lelki szemeim előtt (is) példát mutatva, a legmélyebbre hajol a rászorulók és testvérek irányába, aki "első" kíván lenni hűségben, alázatosságban, szeretetben, hitelességben és testvériességben, mint anno Jézus vagy Péter apostol vagy éppen Assisi Szent Ferenc (,...).
A kérdés már csak az: ki akar (még) közülünk, "bolond" vagy "kőszikla", esetleg "bolond kőszikla" lenni?
