Krisztus követése
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
Azt gondolom, pontosan a lényeg mellett siklunk el, amelyet Jézus oly fontosnak tartott megmutatni nekünk. Azon korban (is) a szolgálat, alázatosság megvetett irányt képviselt. A valódi pozíciót a kivívott hatalom jelentette. Jött valaki és feje tetejére állított mindent, minden addigi sablont, formát, beidegződést, az értékrendszert. A mester megtette a legalacsonyabb szolgák által végzett munkát, a lábmosást, a bűnösök irányában (nem volt véletlen Péter meglepődése sem). Mit jelent ez irányunkba? - A feltétel nélküli szeretet, szolgálat, alázatosság vezet az üdvösség irányába.
Vajon ha itt lenne közöttünk Krisztus, akár Assisi Szent Ferenc, mit mondana Ferenc pápáról, aki nagycsütörtökön "még mélyebbre" hajol, megértve a kérést, közelebb kerülve Jézus igazságához?
"Eszünkbe jut-e nagycsütörtökön a Jézus-követő és a többi bűnös ember viszonya? Nem idegenkedünk-e attól a Jézustól, aki lehajol ahhoz, aki vétkezett? Nem ahhoz, aki a templomban ül vagy gyónni megy, hanem például a bíráskodó társadalom által nyilvánosan és világosan elítélt tisztátalanhoz. Mert Krisztus őt sem hagyja ki a sorból. A mi szívünkben, akik az ő követőinek, az ő közösségének nevezzük magunkat, botrányt okoz-e a jézusi térdelés? Lehet, hogy napról napra megéljük az értetlenséget, pedig tudjuk, hogy a lábmosás nélkül nagycsütörtök befejezetlen ünnep. De ne feledjük: ez a nap nem azt üzeni, hogy hűségessé válik, akihez lehajoltál. Mintha elvárhatnánk a hálát. Lehet, hogy még ma ő is elárul téged...
Képesek vagyunk-e akár a belénk ivódott, néha kényszerű előítéleteket lebontva mégis gyakorolni a jézusi mozdulatot? Mert alapvetően ez a kérdés - ez a keskeny út." [Vecsei Miklós]
Megköszönve, JóIsten áldását kívánva! Barna
