Nem könnyű
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
Kedves Gyula!
Néhány gondolatot fontosnak tartok megosztani - nemcsak veled - írásod kapcsán.
Igaz: a tályogot fel kell nyitni, hogy kitisztuljon. De nem Úgy, hogy az egész testet elfertőzze, hanem jól körülhatároltan, direkt módon a gócot tisztítjuk meg. Célzottan kezeljük, hogy ne terjedjen át más testrészekre. Vagyis "belügy"!
A másik: Jézus halála utáni években az a bizonyos rendes zsidó ember kiknek hitt? Hogy lehet azokat a vezetőket összehasonlítani Krisztus Egyházának felszentelt elöljáróival? Ők Isten felkentjei, egy közülük Péter utódja, Isten földi helytartója.
Tényleg nem hiszem, hogy az igazi szeretet az elhallgatás, a helytelennek ítélt dolgok szó nélkül hagyása! Mint pedagógus, szülő és nagyszülő meggyőződéssel vallom ezt. De... kizárólag arra a személyre, illetve arra a zárt körre tartoznak az ilyenféle feltáró, a változtatás szükségességét és igényét kifejtő megnyilatkozások, akikről szól, akikre tartozik. Azt hiszem, hogy ma már senki nem mondja, hogy a reformációt elindító vélemények nem voltak megalapozottak. ...és mi lett belőle? Egyházszakadás. Ezt szeretnénk?
Valóban szükséges a hibák, a visszásságok és istentelenségek feltárása és megszüntetése, de nem hiszem, hogy ilyen módszerekkel célt lehet érni.
Túl sokan vannak azok, akik ezek láttán örvendeznek, mások megbotránkozva eltávolodnak. Biztos, hogy csak a mi Egyházunk bűnös tagjaitól?
Akik mindezt látva, mégis hűségesek maradnak, milyen megítélés alá esnek? No és azok a sokak, akik nem is tudnak ezekről a szégyenletes dolgokról?
A Szentlélek vezessen minket a helyes úton, hogy hozzájárulhassunk egyházunk megújulásához, megtisztulásához!
Edit
