félreértett önbizalom
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
Kedves Cs.I.!
Én szeretném, ha hazánk és nemzetünk büszke lenne minden elért teljesítményére. Nem véletlenül jelentettük meg annak idején a Magyar örökség cím? vaskos antológiát és én is írtam néhány könyvet e tárgykörben.
Nemzetközi hatású, "Nobel-díj" rangú díj alapítása - mégha hazai névvel Janus Pannoniuséval elnevezve is -, inkább álmodozás, mint valóság, s pláne nem teljesítmény, amire büszkék lehetnénk. Inkább gyerekes "az én anyukám a legszebb", de "az én apukám a leger?sebb" - mentalitás (amivel egyébként teljesen megfert?z?dött a hazai közélet), mint valódi program, valódi céllal és haszonnal.
És mint a megtörtént eset is mutatja, hogy egy ilyen díj valóban magas presztízs?, nemzetközi díjjá váljon, ahhoz nem elég álmodozni, ahhoz komoly szakmai munka kellene - az meg itt láthatólag teljesen hiányzott.
A rrealitásérzék hiánya még nem erény - bár úgy látszik, már majdnem!
Nekem azonban ez kissé visszás, err?l szól a fenti írás...
Megértésedet kérve, szeretettel: Gyula
