istenkereső
Kategória: hsz
Megjelent: -0001. november 30. kedd
Köszönet a néninek a szép dalért, magamról annyit, hogy életem delén túl járva eddig Isten nélkül éltem. Pár éve írok verseket, és furcsa, hogy ezek jó része nem tudatosan istenkereső versek.
Íme egy ezek közül, amit a néninek is szeretettel küldök:
Poklom
Kőfülkék csendjében érzem harmóniád.
Kanócra viasz olvad, kihuny a kis láng,
félhomályos freskók szentjeinek arcát
csak szelíd dicsfényed köríve derengi át.
Elcsendesedve talán hűset lehelő
kápolnák átszellemült nyugalma vezet,
az egykor megtalált, s azóta elveszett,
ködsubás alakhoz. Uram, színed előtt
állok, s a lángoló kínt átérzem megint
kereszthalálod régen ellobbant üszkén!
Legyen meg akaratod, add, hogy büszkén
hajthassak fejet, ha lesújt guillotine…
Jézus, neved, mint valami titkos nedű,
mely borzongással vegyes szentséget rejtett,
megtöltött, mint súlyos óbor a kelyhet.
A jó bor mégis ürömmé vált, keserű
lőréje: hiányod lett mérgező kevercsem.
Régóta várok, poklom kihűlő katlan,
de szomjam nem múlt el, máig olthatatlan,
hát engedd, hogy egyszer, ha lesz hozzá merszem,
elcsendesedve megbocsájthassak Neked.
Talán Te is megbocsájtod bűnös, botor
tévelygésem, Jézus, égő csipkebokor
lett hitetlenségemet hamvasztó neved!
2010. december
