Muszlimok Európája
A francia szatirikus magazin, a Charlie Hebdo szerkesztőinek és rajzolóinak múlt heti brutális meggyilkolása ismét ráirányította a figyelmet az európai értékek és az iszlám közötti mély szakadékra. Egyre elkerülhetetlenebb a felismerés, hogy hosszú távon a két kultúra együttélése lehetetlen, értékeik összeegyeztethetetlenek. Napról napra nő a terrorveszély Európában, ahol virágzó muszlim közösségek teremtenek maguknak párhuzamos valóságot egy általuk semmire nem becsült kultúrában.
Malmö megadta magát
– így értelmezte az elmúlt években kialakult helyzetet a svéd sajtó egy része. Az a része, amelyik nem tudta hétköznapi tényként elfogadni, hogy Malmőben – éppen úgy, mint számos más svéd városban, sőt Európa-szerte – muszlim miniállamok sora alakult, amelyek a saria jog alapján állva elutasítanak mindenfajta nyugati értéket. Az elutasítás nem csak elvi álláspont: az állami szolgáltatások biztonságos működése sem biztosított ezekben az úgynevezett „no-go” zónákban, ahová a mentők, a postások, a rendőrök is félve lépnek be – ha egyáltalán belépnek: az állam gyakorlatilag elvesztette a kontrollt saját területe fölött. Ezek a zónák a nem muszlimok számára kifejezetten veszélyesek – különösen a nőknek, ha nem tartják be a szigorú muszlim öltözködési szabályokat. A harmadik legnagyobb svéd város, Rosengrd negyede az egyik ilyen hely, ahol a közelmúltban a muszlim fiatalok a lángra gyúlt mecsetet is megvédelmezték az oltani igyekvő tűzoltóktól, kövekkel dobálva meg őket. A svéd rendőrség nemigen kísérletezik a „no-go” zónák megrendszabályozásával a 2013-as stockholmi gettózavargások óta, amikor több száz autót és épületet gyújtottak fel. Ma muszlim bandák által fenntartott autós ellenőrzőpontok állnak az utcákon, ügyelve a „rendre”.
Elemzők a liberális bevándorlási törvényeket és azt az öngyilkos európai politikát okolják mindezért, amely szerint az egyetlen fenyegetést az erőszakos szélsőségek jelentik. A több évtizedes multikulturális politika, amelynek következményeként Európa városaiban párhuzamos társadalmak alakultak ki, egyre inkább kontraproduktívnak bizonyul. A „vendégek” nemhogy nem kívánnak igazodni a befogadókhoz, hanem jószerével őket tessékelik ki saját otthonaikból. Svédország egyébként az egyik legliberálisabb bevándorlási politikával rendelkező európai ország, így nem csoda, hogy a legsúlyosabb problémákkal küzdők közé tartozik ezen a területen.
Marseille lehet az első muzulmán többségű francia város.
A malmői példa természetesen csak a jéghegy csúcsa, számos más országban találunk hasonló eseteket. Nagy-Britanniában például a 2010-ben alapított Muslims Against Crusades (Muszlimok a Keresztesek Ellen) szervezet – amelynek egyik vezetője a hírhedt brit gyűlöletprédikátor, Anjem Choudary – azért kampányol, hogy 12 angol várost, köztük „Londonisztánt” független iszlám állammá nyilvánítsák (Iszlám köztársaság Londonban. Hetek, 2012. április 6.). Az úgynevezett Iszlám Emirátusok kizárólag a saria jogrendszert elismerő autonóm enklávéként működnének, a brit igazságszolgáltatási rendszeren kívül. Álláspontjuk szerint a muszlimok nem kötelesek alárendelni magukat az otthonukul szolgáló ország törvényeinek. Anjem Choudary egyébként éppen a párizsi terrortámadások napján védelmezte meg ország-világ előtt a sariát, az amerikai Fox News csatorna Hannity című showműsorában, kijelentve: az Európában élő muszlim népességnek joga van a muszlim jogrendszer bevezetésére és alkalmazására, és bárki, aki azt tiszteletben tartja, szabadon élhet a saria alatt. Valószínűleg ezt a „szabadságot” demonstrálta 2006-ban a szélsőséges muszlim Abu Izzadeen, amikor a kelet-londoni Leytonstone-ban tette fel a kérdést az oda érkező akkori belügyminiszternek, John Reidnek: „Hogy merészel muszlim területre lépni?”
Fallacinak igaza volt
Oriana Fallaci meg merte írni az Eurábiát előrevetítő A harag és a büszkeség című könyvét 2001. szeptember 11-ét követően, hogy kifejtse nézetét, mely szerint az iszlám nem összebékíthető az európai értékekkel. Politikailag inkorrektnek tartott írását 2014 augusztusában részletekben közölte újra a Libero Quotidiano című olasz hetilap, az Il Giornale pedig ezzel a címmel írt róla: „Annak a bolond Oriana Fallacinak igaza volt az iszlámmal kapcsolatban.” „Vannak az Életben pillanatok, amikor csendben maradni hiba, és kötelesség a szólás. (…) Alig két hónappal a New York-i apokalipszis után, emlékezzenek csak vissza, maga Bin Laden bizonyította, hogy igazam van, amikor azt kiáltom: »Hát nem értitek, nem akarjátok megérteni, hogy egy fordított keresztes háború zajlik? Vallásháború, amit ők Szent Háborúnak, dzsihádnak hívnak. Hát nem értitek, nem akarjátok megérteni, hogy azok a fordított keresztes lovagok a Nyugatot meghódítandó világnak tekintik, amelyet alá kell vetni az iszlámnak?« (…) »Minden arabnak és minden muzulmánnak fel kell állnia, és harcolnia kell, aki semleges marad, megtagadja Allahot« – mondta. (...) Egy zsinat alkalmával, amit 1999 októberében tartott a Vatikán a keresztények és muzulmánok közötti kapcsolatok megvitatására, egy neves iszlám tudós a következőkkel fordult a meglepett hallgatósághoz, arcátlanul higgadtan: »Az önök demokráciájának segítségével megszállhatjuk önöket, a maguk vallása révén uralkodhatunk önök fölött.« (…) Ezért történhet meg, hogy (ha továbbra is közömbösek maradunk) mindig egyre többen lesznek. Mindig egyre többet fognak követelni, egyre inkább fognak zaklatni minket, és uralkodni rajtunk. Egészen addig, míg végül leigáznak bennünket. Így hát lehetetlen alkudozni velük. A párbeszéd elképzelhetetlen. Elnézőnek lenni öngyilkosság. Bolond, aki az ellenkezőjében hisz.” A Fallaci által felvázolt jövőkép bontakozik ki a szemünk előtt, amikor a francia lapok legfőbb gondja, hogy az iszlamizmus és az iszlám közötti különbségeket próbálja az olvasókkal megértetni, miközben az antiszemitizmusról alig ejtenek szót, holott a zsidó közösséget érzékeny veszteség érte a terrortámadásban. (Petrőcz Katalin)
Umberto Eco: háború zajlik
A legolvasottabb kortárs olasz író is megszólalt a párizsi terrortámadást követően. Az éppen 83. életévét betöltött Umberto Eco a Corriere Della Sera című lapnak adott szókimondó interjút, melynek néhány kiragadott gondolatát idézzük. „Egy olyan háború zajlik, amiben nyakig benne vagyunk: mint amikor kicsi voltam, és úgy éltem meg azokban a napokban a bombázást, mint ami bármelyik pillanatban lecsaphat, anélkül, hogy tudnék róla előtte. Ilyen típusú ez a terrorizmus: a helyzet pontosan olyan, mint a háború alatt megtapasztaltak. (...) Nem újdonság, hogy az embereket mészárolják egy könyv miatt. A nagy háborúkat mindig is a monoteista vallások váltották ki egy könyv nevében. Ami most történik, sajnos az, ami mindig történt, csak most éppen mi állunk ennek a kereszttüzében. (…) A nyugati civilizációnak, amely nem rendelkezik a képességgel vagy már nem erőssége az, hogy fenntartsa magát, szembe kell néznie egy hatalmas migrációs folyamattal, ahogyan az évszázadokkal ezelőtti ókori Rómának. (...) Nem hiszem, hogy általánosan hivatkozni a „muzulmánokra” jobb volna, mint ahogy nem helyes a kereszténységet megítélni a Cesare Borgia (VI. Sándor pápa – a szerk.) által alkalmazott módszerek alapján. Viszont az valóban elmondható, hogy az ISIS a nácizmus egy új formája, tekintve a megsemmisítő módszereit és azt a szándékát, hogy átvegye az uralmat az apokaliptikus világban. Az a kilátás, miszerint a válságban lévő nyugati civilizáció, amely a felvilágosodás kultúrájának bukott örököse, majd egy nap szövetséget köt az arab országokkal, mi lenne más, mint egy látomás, amely csak egy politikai fantasztikus regény lapjaira kívánkozhat? (...) Egyértelmű, hogy a nagy változásokat olykor a terror kényszeríti ki. Tudják, nekem már rövid, ami hátravan, de vannak unokáim, és remélem, hogy megtanulják, hogyan éljenek ilyen kilátások közepette.”(Kiss Tünde)
Nem jobb a helyzet Franciaországban sem, ahol már 2011-ben 751 „szenzitív városi zónát” számoltak össze – a teljes lista a francia kormány honlapján található, ahol térképeken utcákra lebontva látható, hol nemkívánatos a francia polgárok jelenléte – becslések szerint 5 millió muszlim él ezeken a területeken.
Lyon, Toulouse, Marseille utcáin muszlimok ezrei zárják el az utakat a pénteki imák idején, bezárásra kényszerítve a helyi boltokat. Számos mecsetből az elhangzó prédikációt kihangosítják, és az utcákon hangszóróból szól az „Allahu Akbar”. Marseille egyébként – bár 2013-ban Európa kulturális fővárosa lett – hírnevét a kontinens legveszélyesebb városaként tűnik megalapozni. Korábban az észak-afrikai eredetű hasissal és a kalasnyikovokkal való kereskedés volt a város „profilja”, ahol egész negyedek estek ki a rendőrségi ellenőrzés alól. Mára azonban Marseille-nek nem annyira az erőszak a problémája, hanem a populáció 30-40 százalékát kitevő muszlim lakosság. A kikötőváros ráadásul jó úton halad afelé, hogy Franciaország első muszlim többségű városa legyen.
A muszlimok először a 9. században foglalták el a várost, leigázva és rabszolgává téve az ott lakókat. És mivel az egyszer már elfoglalt területekre az iszlám „jog szerint” számot tart, Marseille-be a muszlimok saját hitük szerint csak „visszatértek”. A városban mintegy 60 mecset áll – némelyik föld alatti –, a szaúdi pénzből épülő, 1989 óta folyamatos vita tárgyát képező nagymecset pedig, ha elkészül, kiváló központot jelent majd a muszlim igények érvényesítésére.
Az előbbiekhez hasonlóan vesztésre áll saját földjén Belgium, ahol a főváros, Brüsszel lakosságának 20 százaléka muszlim vallású, és több, bevándorlók lakta negyed számít „no-go” zónának. Brüsszel Kuregem negyedébe, amely leginkább háborús zónához hasonlít, a járőrautók is párosával járnak: az egyik járőrözik, míg a másik fedezi. A Molenbeek-Saint-Jean negyedben a rendőröknek tilos nyilvánosan kávézniuk vagy szendvicset enniük a ramadán idején, nehogy felbőszítsék a muszlimokat.
Szintén hasonló a helyzet Németországban, ahol Bernhard Witthaut osnabrücki rendőrfőkapitány már 2011-ben azt nyilatkozta a Der Westen című lapnak, hogy a német városokban riasztó gyorsasággal nő a „no-go” zónák száma – például a Ruhr-vidéken –, amelyeket a rendőrség már nem tud ellenőrzése alatt tartani. „Minden parancsnok és a belügyminiszter tagadja, de természetesen jól tudjuk, hova mehetünk be a járőrautóinkkal, és hova kell rohamkocsival menni. A kettesével járőröző rendőreink nem érzik magukat biztonságban, attól félnek, hogy bűntény áldozatául esnek. Ami még rosszabb: ezeken a helyeken a bűntényeknek nincsenek következményei. Az államhatalom teljesen kikerült a képből ezeken a helyeken” – nyilatkozta Witthaut.
Nem sokkal jobb a helyzet Hollandiában és Olaszországban sem, ahol a híres római Piazza Veneziát foglalják le a pénteki imára érkezők, Bolognában pedig rendszeres bombafenyegetések érik a San Petronio bazilikát, amelyben egy 600 éves freskó Dante Poklát ábrázolja, a benne szenvedő Mohameddel...
(hetek.hu)
Hozzászólások
Itt tartunk!
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.