A keresztény kannibáloktól Paks bővítéséig
Hírek, amiket sohasem szerettünk volna elolvasni. Hírek, amik hirtelen fellebbentik a fátylat a látszat-életünkről. Hírek, amik megmutatják, milyen is az emberi természet valójában.
Emlékszünk még a szudáni polgárháborúra, ahol az északi muzulmánok folyamatosan támadták a déli keresztény területeket, a felnőtteket megölték, a gyerekeket elvitték rabszolgának? A CSI (Krisztusi Szolidaritás) hosszú éveken keresztül szervezett rabszolga-mentő- és segély programokat ebbe a térségbe. Aztán létrejött egy béke megállapodás, a déli területek szabaddá váltak és önállósodtak – és béke lett? Dehogy! A frissen felszabadult államban egymást ölik a különböző etnikumhoz tartozó keresztény emberek. Ahogy megszűnt a külső nyomás ami összetartotta őket, rögtön kiderült, mi rejlik a szívük mélyén… A kannibál gyerek az interjúban (hát kivel beszéljenek, amikor ezt zabálják a népek?!) elmondta, hogy azért öl, mert az ő családját is megölték, és ezért eszik a húsukból is…
Keresztények? Csak úgy, mint mi itt, Európában. Túlzás lenne ez az összehasonlítás? Csak akkor, ha nem akarunk visszaemlékezni arra, mi történt nálunk, Közép-Kelet Európában a szovjet nyomás alóli felszabaduláskor. Többek között a délszláv háború, amit a Szűzanya se tudott megakadályozni, pedig akkor már tíz éve tanított békére, kiengesztelődésre, szeretetre, medjugorjei jelenésein keresztül. De jöjjünk közelebb! Nálunk is volt a rendszerváltással egyidőben egy keresztény megújulás, sokan tértek meg akkoriban a katolikus egyházba, s nőttek fel kis keresztény gyülekezetek is – az emberek többsége azonban a papok, lelkészek és hívők igehirdetése helyett inkább a gazdasági megmondóemberek igehirdetését választotta és a liberális piacgazdaság „láthatatlan kezétől” várta a megoldást, ami majd mindent elrendez. Ez az „elrendezés” viszályt, a háborút - ámbár konszolidáltabb keretek között, a szavak gyilkos erejével, csüdig gázolva az ellenfél (párt) „vérében” – hozott nekünk is.
Akarod tudni, mi van a szívünk mélyén? Nézd meg a döntéseinket és megtudod.
Vajon mi motiválja most Magyarország vezető politikusainak a szívét (pártállástól függetlenül), hogy a Parlament által is elfogadott energetikai stratégiát is felrúgva Paks ügyében ilyen eszement döntést hoztak? (Erős kifejezés?) Nézzük végig:
- Jelenleg hazánk energiaszükségletének 40%-át fedezi a paksi atomerőmű. Ez már önmagában is nagyon nagy szám, erős koncentráció, ami önmagában is sebezhetővé tesz és az energiabiztonság ellen hat. Gondoljunk csak bele, ha bármilyen okból is csak egy blokk leáll, már erős hiány keletkezik. És most ezt a koncentrációt még tovább növelik!
- Persze jöhetnek gazdasági érvek (már megint!), a gigahitelt termelő beruházásra fordítjuk, visszatérül a pénz (?), munkahelyeket teremt (épp ellenkezőleg), de ha ez mind igaz lenne, az ellenérvek akkor is erősebbek lennének! Ráadásul nem is igazak. Ugyanis a decentralizált, kis erőművek, az alternatív erőforrások (nap, szél, hő, geotermikus) feltárása és hasznosítása, az energiatakarékos eszközök gyártása jóval több munkahelyet teremt, rugalmasabbá és alkalmazkodóbbá teszi az energia-ellátást mint egy böhöm erőmű.
- Bár az atomenergiát „tiszta energiaként” hirdetik, ez a legszennyezőbb (és legdrágább) módja az energia-előállításnak. Ráadásul a radioaktív hulladékokat (a védőöltözetektől kezdve a kiégett fűtőelemekig) tízezer éveken keresztül kellene biztonságosan tárolni! (Hol van az ükapád sírja? Ugye, hogy nem tudod – de az urántemetőt majd tudni fogjuk tízezer évig – aha!)
- Jó, lassan 70 éve háború-mentesek vagyunk – de vajon ez már örökké így lesz? Úgy néz ki most a világ? A legkevésbé sem. De még ha most így is lenne, ki tudná előre garantálni hosszú évtizedekig? Márpedig bármilyen nagyobb konfliktus esetén Paks elsőrendű harcászati célpont lesz, kivédhetetlenül – és nem tudsz olyan gyorsan elköltözni (tova, de hova?), hogy bele ne halnál… Nem baj, most ráépítünk egy lapáttal! (Túlzás? Akkor emlékeztetnélek, hogy amikor a múlt héten bomba robbant egy bankfiók előtt, hányan ünnepeltek, az internetes blogokon hősnek nevezve a robbantót, sőt, eddig komolynak tűnő érdekvédelmi szervezetek példaképként állították a többiek elé és felszólítottak a követésére!)
- Emlékezzünk Fukusimára! Csak egy kis műszaki hiba, csak a hűtővíz folyik… és telnek az évek, Fukusima és környéke kiürített halálzóna és a helyi hatóságok elismerik, hogy remény sincs a visszaköltözésre és egyelőre nem tudják megállítani sem a környék, sem a tenger radioaktív elszennyeződését. Most képzeld el ugyanezt az ország közepén, Paksnál! (Nem véletlen, hogy több ország azonnal leállította atomprogramját és bejelentette erőműveinek fokozatos bezárását!)
Nem folytatom, minek. Nem ész kell ide, hanem szív, méghozzá erkölcsileg érzékeny, másokért dobogó szív. Amíg a döntéseinket nem szabályozzák etikai normák, amíg a vélt haszon felülírhatja az erkölcsi megfontolásokat, addig csak lefelé megyünk a lejtőn. Nem véletlen, hogy az utolsó harminc év tudományos-fantasztikus irodalmában egyeduralkodóvá váltak a negatív utópiák (disztópiák). Az érzékeny alkotó lélek érzi a negatív folyamatokat és ábrázolja – ami ma irodalom, az holnap már lehet, hogy valóság a génmanipulát gyerekekről, a mindent látó nagy testvérről és a Nagy Háborúról… Adja Isten, hogy ne így legyen!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
