Pápai és püspöki idézetek - kitalálod melyik kitől van?
Az év végén Ferenc pápa Evangelii Gaudium (Az evangélium öröme) című apostoli buzdításában helyezte új alapokra az egyházi nyelvezetet. Balás Béla, a kaposvári egyházmegye vezetője pedig Szigorúan nyilvános - Nyílt beszéd papjainkról című kötetében üzen hadat az egyháztól elidegenítő szóhasználatnak és tetteknek. A Heti Válasz Online Nagy Ekkleziológiai Kvízjével köszön el a polgári esztendőtől.
A Heti Válasz év végi dupla számában megjelent Próféta a saját egyházában? című írásunkban annak jártunk utána, hogy Ferenc pápa új hangvétele és reformtörekvései - különös tekintettel az Evangelii Gaudium című apostoli buzdításában megfogalmazottakra - mennyire találnak értő fülekre a katolikus közvéleményben. Cikkünk megjelenése után lepett meg bennünket új könyvével Balás Béla kaposvári megyés püspök. A Szigorúan nyilvános - Nyílt beszéd papjainkról című kötet keresetlen, több helyen önkritikus hangvétele annyira rokon a pápai dokumentummal, hogy az írás számtalan mondata, bekezdése akár az Evangeliii Gaudiumban is szerepelhetne - és vica versa.
Ez persze csak azoknak lehet meglepetés, akik nem ismerik a környezete által Beton atyaként emlegetett Balás Bélát. Miként a vele készült korábbi interjúnkból is kiderült, az ifjúságpasztorációban érdemeket szerzett püspök olyan közérthetően és megkapóan tud beszélni a hit öröméről, mint kevesen.
Az alábbiakban „best of" válogatást közlünk a két írásból. Az összesen húsz idézetet csak sorszámmal jelöljük, hogy játékos kedvű olvasóink kedvükre találgathassanak, éppen Ferenc pápa vagy Balás Béla mondatainál járnak-e. (A megfejtést a végén zárójelben közöljük.)
1. „Sűrűsödnek körülöttünk a rólunk semmit sem tudó, a tőlünk távol élő tömegek. Őket ne leckéztessük, ne dorgáljuk, inkább a bármi címen való jelentkezésüket fogjuk fel kegyelmi alkalomként! Annak idején Torinóban Don Bosco (†1888) nem azzal tűnt fel, hogy hány suhancot vágott ki a bérmálás előtt, Matteo Ricci (†1610) Pekingben nem rémisztgette a bennszülötteket, hogy hol voltak az előző misék idején."
2. „A keresztényeknek anélkül kell hirdetniük az Evangéliumot, hogy bárkit is kizárnának belőle. Ahelyett, hogy újabb kötelezettségeket állapítanak meg, olyan emberként kellene fellépniük, aki meg akarja osztani örömét, aki a »szépség horizontjára« mutat, és egy pompás bankettre szóló meghívót közvetít. Az egyház nem a hittérítéssel, hanem a vonzerejével növekedhet."
3. „A hagyományok régen megszakadtak, a harangszó csak térzene, a templom és a plébánia a falu »skanzenja«, valami néprajzi sziget... (...) Ebben az esetben ugyanaz a sorrend, ami Jézus idejében már bevált. Előbb kell »megtestesülni« az igének bennünk, majd nekünk a faluban... aztán »szeretetreméltóvá válni«, végül »belehalni«... Ezek után várhatjuk, hogy jön a Pünkösd."
4. „Mindenki tagja lehet a közösségnek, és a szentségek ajtaját sem szabad bezárni bármely okból. (...) Az egyház nem vámház, hanem az Atya háza, melyben mindenkinek helye van, az összes problémájával együtt."
5. „Jobban szeretem azt az egyházat, amelynek véraláfutásai vannak, sajognak a csontjai és piszkos a ruhája, mert az azt jelenti, hogy kiment az utcára, mint az olyan egyházat, amelyet a bezártság és az önnön biztonságához való ragaszkodás megbetegít."
6. „A hűség nem azonos a katatón merevséggel. (...) Jézus példája mutatja, néha épp a tartalom átmentése végett szükséges a forma változtatása."
7. „A szentbeszédnek (...) rövidnek kell lennie, és kerülnie kell a szónoklat vagy előadás látszatát. (...) A jó prédikáció másik jellemzője, hogy pozitív. Nem annyira azzal bajlódik, hogy rámutasson arra, mit nem szabad tenni, hanem azt mutatja fel, mit lehetne jobban csinálni."
8. „Prédikációnk sohasem lehet »papolás«, csakis »vallomás«, úgy, ahogy »ember még nem beszélt«."
9. „Ha például a liturgikus év során egy plébános tízszer beszél az önmegtartóztatásról, és a jótékonyságot vagy az igazságosságot csak kétszer vagy háromszor említi, akkor felborul az egyensúly. (...) Ugyanez történik, amikor többet beszélünk a törvényről, mint a kegyelemről, többet az egyházról, mint Krisztusról, többet a pápáról, mint Isten igéjéről."
10. „A gyóntatófülkének nem szabad kínzókamrává válnia."
11. „A széleskörű központosítás ahelyett, hogy segítené szándékainkat, túlbonyolítja az egyház életét és missziós tevékenységét."
12. „Többen példás irodavezetéssel, a világból ellesett pénzügyi szigorral próbálják építeni Krisztus Titokzatos Testét. Befizettetett csekkekkel, bevasalt jelenlétekkel igyekeznek a kegyelmi életet »biztosítani«. Remélem, buzgóságuk azt jelenti, hogy ők már túl vannak a Jézustól ajánlott első lépcsőn, a saját böjtjükön, szüntelen imáikon, rejtve végzett jótetteiken."
13. „A plébánia nemcsak a miénk, hanem az egész ránk bízott közösségé. (...) Kérjük a kegyelmet, ne idegesítsen bennünket a gyereklárma, a gitárpengetés, labdapattogtatás. Aki él, az mozog, hangzik, látszik, nyomot hagy."
14. „Az egyházi »forgalomnövekedésnek« van néhány feltétele. Legyen elegendő szék vagy pad! Ódon bútoróriás ne foglaljon el hasznos helyet!
15. „Pénztárkönyvünk oly tiszta legyen, mint a ma született Jézus pólyája."
16. „Számos világi hívőre számíthatunk, de még mindig nem elegendő mértékben. (...) Más esetekben ez azért van, mert az egyes részegyházakban - a kiterjedt klerikalizmus miatt, mely távol tartja őket a döntéshozataltól - nem kapják meg a lehetőséget a szólásra és cselekvésre."
17. „Ha a jogban leírt követelményeken túl a kereszt- vagy bérmaszülő rokonságának a teológiai átvilágítását is erőszakoljuk, ha a házassági tanú(!) magánélete után is kutakodunk, elveszítjük az emberek maradék bizalmát."
18. „Papjainkat nem irodákra vagy telefonokra szentelték. Isten minket nem könyveink ügyelőjévé vagy temetők huszárjává választott."
19. „Szélesebb lehetőségeket kell adni a még erőteljesebb női jelenlétnek az egyházban. (...) Az a tény, hogy a papi szolgálat (...) a férfiak számára van fenntartva, nem képezheti vita tárgyát, ugyanakkor különösen megosztó lehet, ha valaki a szentségi hatalmat túlságosan azonosítja az általános értelemben vett hatalomgyakorlással. (...) Ugyebár egy nő - Mária - fontosabb, mint a püspökök."
20. „Azokat, akik az egyes hitelvek féltve őrzött monolit tömbjére vágynak, és nem hagynak teret a nüanszoknak, mindez elrettentheti és összezavarhatja. Valójában azonban az ilyen változatosság arra szolgál, hogy felmutassa és életre váltsa az Evangélium kimeríthetetlen gazdagságát."
(Balás Béla: 1, 3, 6, 8, 12, 13, 14, 15, 17, 18.; Ferenc pápa: 2, 4, 5, 7, 9, 10, 11, 16, 19, 20)
(Heti Válasz, Szőnyi Szilárd)
