Ferenc pápa: A keresztény remény dinamikus
A reménység nem optimizmus, hanem „sóvárgó várakozás” Isten Fiának megnyilvánulására. Ezt emelte ki homíliájában a Szentatya kedden reggel a Szent Márta házban bemutatott szentmisén, amelyen a pappá szentelésük 25. évfordulóját ünnepelő mexikói papok egy csoportja is jelen volt.
Szent Pálnak a rómaiakhoz írt leveléből kiindulva a pápa a keresztény remény értelméről elmélkedett. A remény nem optimizmus, nem egyfajta pozitív hozzáállás a dolgokhoz. A három erény közül: hit, remény, szeretet – talán éppen a remény a legnehezebben megfogható. Mondhatnánk, hogy egy kockázatos erény, vagy ahogy Szent Pál írja, sóvárgó várakozás arra, hogy Isten fia megnyilvánuljon.
Az első keresztények horgonyként ábrázolták a reményt, amely a túlvilág partjához van rögzítve. „Vajon mi ehhez a túlvilági óceánba vetett horgonyhoz kötjük szívünket, életünket? Vagy pedig az általunk hozott szabályok, viselkedések, időbeosztások, klerikalizmusok mesterséges lagúnájában horgonyzunk? Ahol minden biztos, kényelmes: ott azonban nincsen reménység” – magyarázta a Szentatya.
A pápa az anyaság hasonlatával élve Mária példáját hozta fel a remény fogalmának megmagyarázására. „Amikor a fiatal Mária érzi, hogy anya lesz, megváltozik a viselkedése, dicshimnuszt énekel. Amikor egy nő gyermeket vár, már nemcsak nő többé, hanem édesanya. A reményben is van valami ebből. Megváltozik a hozzáállásunk: mi vagyunk, de már nem csak mi. Mi vagyunk, és odaát keresünk, odaát horgonyzunk.”
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
