A roma-ügy megold(hat)atlansága Franciaországban
„Van úgy, hogy valaki elveszít egy választást. És van úgy, hogy a lelkét is elveszti” – írja Christophe Barbier a párizsi L’Expressben. Franciaországban úgy 20-25 ezer kelet-európai, főleg romániai és bulgáriai roma él körülbelül 400 rögtönzött táborhelyen. A hatóságok minden héten bezárnak négyet-ötöt, az emberek odébb költöznek egy-két községgel vagy utcával, s kezdődik minden elölről. Vízvezeték, csatorna, elektromos áram, szemétgyűjtés általában nincs, a környék lakossága mindenütt tiltakozik.
Három éve Nicolas Sarkozy, az akkori konzervatív elnök még nagy felháborodást váltott ki a baloldalon, amikor az egyre szaporodó romatelepek felszámolásáról és utazási korlátozásokról beszélt. A választási küzdelemben ellenfele és későbbi legyőzője, a szocialista François Hollande még azt ígérte, hogy majd ő megvédi a kitoloncolástól a romákat. Tavaly már tűrte, hogy belügyminisztere hazaszállíttassa néhány felszámolt tábor lakóit. A szocialista politikusok egy része tiltakozott, de a baloldali városvezetők többnyire helyeselték a telepek felszámolását.
Az Európa Tanács mellett működő Rasszizmus és Intolerancia Elleni Tanács (ECRI) már 2010-ben bírálta Franciaországot, amiért nem talál emberséges megoldást a roma migránsok válságos helyzetére, és ennek nyomán az Európa Tanács ajánlásokat fogalmazott meg. Ezeket az új kormányzat meg is fogadta, legalább is abban az értelemben, hogy körlevelekben írta elő a telepeket felszámoló helyhatóságoknak, mi a teendőjük, ha ilyen intézkedést hoznak. Először is azonnal alternatív átmeneti szállást kell felajánlaniuk, másodszor a gyermekek iskoláztatásáról is gondoskodniuk kell, harmadsorban pedig munkát kell ajánlaniuk a felnőtteknek, „ahol lehetséges”. Általában nem történt semmi ilyesmi, de azért vannak példák arra is, hogy konténerlakásokat vagy lakókocsiparkot bocsátottak a felszámolt telepekről kilakoltatott kelet-európai romák rendelkezésére. Mint André Bolis és Jules Bonnard írja a Le Monde-ban, az év első kétharmadában négyezer romát telepítettek ki a felszámolt telepekről, de csak néhány tucatnak jutott lakás egy-egy szerencsésebb esetben. Arra azonban feltétlenül jó volt az a néhány körlevél, hogy a kitelepítettek megnyerjenek egy-két pert az állammal szemben. Lyonban például a bíróság úgy fogalmazott, hogy az állam „a panaszosok némely alapvető jogát sértette meg törvénytelenül”, amikor nem gondoskodott róla, mi legyen velük a kitelepítést követően. Ezen kívül a kormány eltörölte azt a büntetőadót, amit a román és bolgár állampolgárok alkalmazása után kellett fizetniük a munkaadóknak: igaz, december 31-től amúgy is meg kell nyitni a francia munkaerőpiacot a két új tagállam polgárai előtt.
Csakhogy közeledik a helyhatósági és az EU-parlamenti választások tavasza, s a roma telepek ügye máris kampánytémává vált. A párizsi polgármester címére két hölgy pályázik. Nathalie Kosciusko-Morizet, a jobboldal jelöltje visszautasította a jogvédő szervezeteknek azt a vádját, hogy a hatóságok zaklatják a romákat: „Inkább a romák zaklatják a párizsiakat!” Mire Anne Hidalgo, a szocialisták jelöltje azzal kampányol fél évvel a választás előtt, hogy a főváros nem válhat gigantikus táborhellyé. Martine Aubry volt szocialista pártfőtitkár, Lille polgármestere évekig nem engedte felszámolni a nagyváros környéki romatelepeket, végül mégis engedett a lakosság nyomásának, de az elemzők szerint későn: lehet, hogy a szélsőjobboldal húz majd hasznot az esetből. Montreuilben egyenesen a polgármesterségre pályázó szocialista képviselő bírálja a távozó polgármester asszonyt, amiért nem volt elég keménykezű.
A L’Express kommentátora szerint mindezek az erőfeszítések mit sem változtatnak azon, hogy a baloldal alighanem vereséget szenved majd mind a helyhatósági, mind az EU-parlamenti választásokon. Ráadásul részben még az identitását is elveszíti. Hagyományosan ugyanis a kisebbségek és a nyomorultak védelmezőjének szerepében lépett fel, s egyben a minél nagyobb fokú európai egység és a szabad költözködés szószólója is volt. Most pedig maga az Európai Bizottság fenyegette meg szankciókkal Franciaországot, amiért – úgymond – nem tartja tiszteletben ezeket az alapvető jogokat.
(metazin)
