Nyárutó a cigánysoron
Az elmúlt héten meglátogattam azokat a cigány családokat, akikhez az év során imádkozni szoktunk menni. (A nyár nagy melegében némi szabadságot adtunk magunknak.) Rövid beszémoló arról, mit tapasztaltam:
Piroskáéknál megszületett az unoka – a nagymama az anyuka gondnoka, mivel a gyönyörű kisfiú anyukája még kiskorú. Az ifjú apuka elmúlt 18 éves, de nincs meg a nyolc általánosa, nagyon nehéz lesz így családfenntartóvá válni – így lehet már születéskor hátrányos helyzetből indulni, mint ahogy ez a kisgyermek is . A szobát szépen rendbe tették, így a kisbaba hazahozatalának nem volt semmi akadálya.
A család súlyosan fogyatékos gyerekét a martonvásári bentlakásos intézetbe sikerül elhelyezni – ami nagyon jó, hisz eddig ő egy ember állandó lefoglaltságát jelentette otthon. Az anyukát nagyon vissza kell tartani attól, hogy a beilleszkedés nehézségeit nehezen tűrő gyereket nehogy kivegye – ez már megtörtént, amikor is az intézet kapujában ült éjjel-nappal figyelve a gyerekét, hogyan viseli az idegen környezetet. Most egy sor ruhát kell összegyűjteni az intézet elvárásai szerint. (Ebben kérjük a segítséget is 110 centis kisfiú számára pólók alsóneműk, nadrágok és minden ami egy gyereknek kell.)
Ebben a családban nincs a szülőknek munkahelye, alkalmi munkákból élnek, ennek ellenére szépen rendbe hozták a lakásukat.
Rozi férje tüdőműtéten esett át és most utókezelésre, kemoterápiára jár. Lomtalanításból élnek tizenketten. Most az apa nem dolgozhat, a fiai segítik őket - akik szintén lomtalanításból élnek és nekik is vannak már gyerekeik. Amikor a tüdődaganat kiderült, a család esténként összeült és imádkozott az apa gyógyulásáért .A műtét sikerült. Bíznak benne, hogy az utókezelés után minden rendben lesz.
A két nagy lány közmunkán dolgozik - ha éppen van mit - a jelenléti ívet azért minden nap aláírják. (A kormány munkahelyteremtő politikája - de legalábbis helyi megvalósulása - átgondolatlan, demoralizáló, arra törekszik, hogy a munkanélküliek száma csökkenjen, de hogy mit és hol, az nem egyértelmű - ez gazdaságilag és erkölcsileg mindenképpen deficites. Ezek után azt mondani, hogy a cigányok nem akarnak dolgozni és ellenséges indulatokat gerjeszteni felelőtlenség…)
Krisztiéknél tíz gyerek van, készülnek az iskola kezdésre. Szükség lenne iskolatáskákra ruhára cipőre 110 centitől lefelé minden méretben. Beiskolázási támogatást nem kaphatnak, mert gyermekvédelmi támogatást kapnak - pedig tudjuk, hogy az iskolakezdés nagyon megterheli a családokat, különösen ennyi gyerek estében.
Az apának nincs munkahelye, naponta próbál munkát találni, de nem sikerül.
Én nagyon dörgedelmes vagyok vele, mert elkezdett fűkaszálást vállalni, de két nap után elküldték - nem volt elég ügyes és ő is lázadozott, mert a napi tíz óra munkáért 60 e Ft-t fizettek volna. Próbáltam vele megértetni, hogy lehet, hogy a munka nincs arányban a fizetett bérrel, de a gyerekek éhségének csillapítása az első és nem érdekes milyen áron keresi meg a napi betevőt a felelősség az ő vállán van. (Hát így van ez a cigánypasztoráció során időnként anyai szerepbe kerülök.)
Hédiéktől a felnőtt gyerekek feleségükkel, férjükkel albérletbe mentek, a cigány soron elérhető bérleti díjjal. Rendben van ez - Hédi a felnőtt gyerekeit is úgy kiszolgálta mintha kicsik lennének –tanulják meg az önállóságot. Az mondják, bodza szedés van, naponta mennek fáradhatatlanul a család napi betevőt meg tudja keresni.
Dolgos igyekvő család akik tudják a sorrendet, mire kell készülni, hogy jusson is és maradjon is. Azt mondták legutóbb is: tudja Marika néni bennünket Isten mindig megsegít, nem hagyja, hogy éhezzünk és fázzunk. Mindig a kapuig kísérnek és egy kicsit nehezen válunk el.
Törökbálinton cigány napot rendeztek a Kisebbségi Önkormányzat és a Polgármesteri Hivatal szervezésében, ahova az érdi cigányok is elmentek. (Érden a cigányokat nem segítik így, inkább ellenséges hangulat van irányukban. Mindig felmerül a város vezetése részéről, hogy nem érdemesültek a cigányok semmire, mert csak probléma van velük...)
A beiskolázás, munkahely hiányának nehézségeit velük együtt éljük meg, jó lenne, ha tudnánk támogatókat találni a városban, vagy a városon kívül.
Anyagi és lelki segítség adhatna erőt nekik a kilátástalanságban, a leküzdhetetlen hátrányokban.
Az egyik ismerősöm, akinek sok csalódása volt a cigányokkal (építész) mondta, hogy a cigány az cigány, megbízhatatlan stb. Én pedig az mondtam: el tudod képzelni, hogy Isten minőségit és selejtet teremt? Mert én nem. De azt igen, hogy vannak leküzdhetetlen hátrányok, olyan körülmények, amelyeknek meghatározó szerepük volt és van életükben. Ha segítünk nekik, akkor nagyon jó irányban változnak – mi sokszor tapasztaltuk Isten irgalmas szeretetét a megvetettek iránt.
Mennyei Atyánk! Kérünk adj nekünk erőt, kitartást, hogy le tudjuk győzni a bennünk lévő gyengeséget és bátortalanságot! Ámen,
Tarnóczi Mária
