Átváltozások
Kafka híres novellájában Gregor Samsa bogárrá változik, Szent Ágoston méltán híres könyvében, a Vallomásokban pedig azt olvashatjuk el, hogyan lesz a pogány fiúból keresztény férfi. De láttunk már filmet arról, hogy néhány buzgó keresztény imája és munkája városok életét formálhatja át gyökeresen és azt is tudjuk, hogy szentek egész nemzeteket emelhetnek fel, diktátorok pedig egész nemzeteket sújthatnak le. Csak két végpont van - attól függően, hogy vállaljuk-e a tisztulás útját –, Isten vagy az ördög.
Isten nagy kegyelme, hogy megszólít minket és szembesít hibáinkkal, bűneinkkel, mulasztásainkkal, hogy el ne vesszünk. Ez a tisztulás útjának a kezdete és ennek tulajdonképp soha nincs vége, egészen a mennyek országáig – már ha vállaljuk, ha vállalja közösségünk, nemzetünk, ha vállalja egyházunk és hazánk.
Ha vállalja – kénytelenek vagyunk ezt feltételes módban írni, mert annyira nem rajongunk mi ezért, se egyénenként, se közösségileg. Pedig Isten tapintatos, először a szívünkben (és körülményeinken) keresztül szól hozzánk, hogy ráébresszen hibáinkra. Ha ilyenkor bűnbánatot tartunk (gyónunk), és visszafordulunk a jó útra, akkor az Úr segít azon megmaradni, és a dolog kettőnk között marad. Ha azonban nem, Isten hajlandó erősebb eszközökhöz is folyamodni, csak hogy figyeljünk végre rá, sőt egészen körbekerít minket, hogy el ne fussunk… aztán mégis, mennyien elfutunk…
A II. Vatikáni Zsinattal az egyház önvizsgálatot tartott és a tisztulás útjára lépett. Szent II. János Pál pápa, aki a XX. század legnagyobb prófétai alakja, és a „remény zarándoka” volt, 104 nagy apostoli útján egyszerre kért bocsánatot az egyház által elkövetett bűnök miatt és figyelmeztetett Krisztus útjának követésére. Így az egyház megtisztulása elindult – de milyen lassan, óvatosan és vissza-visszatáncolva! Ezért Isten megengedte, hogy az egész világ számára nyilvánvalóvá váljanak a bűneink – de nem a világ örömére, amely még mélyebben benne van ezekben a bűnökben, hanem a mi tisztulásunkra. Ferenc pápa pedig helyesen teszi, amikor ezt a nyíltságot és nyilvánvalóságot nem elnyomni, hanem felhasználni akarja, hogy az egyház megtisztuljon a pedofília, a hatalomvágy, a korrupció (stb.) bűneitől.
De ha az egyháznak tisztulnia kell, akkor a világnak még inkább – ki tagadhatná, hogy a két végpont közül közelebb van az ördöghöz mint Istenhez? Nem mintha nem lennének jó példák. Néhány napja mondott le az osztrák kormány, mert kiderült, hogy a koalíciós partner korrupciós hatalmi játszmákba bonyolódott bele… és nálunk?
Nem állunk jól, pedig már a himnuszunk is olyan, ami tartalmazza a bűnbánat és megújulás aranyigazságát. („Jaj, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben…”) A rózsaszín történelmi ködöt és a másra mutogató önfelmentést szeretjük mi a bűneinkkel való szembenézés helyett. Sem a két világháborús szerepünket, sem a holokausztban való részvételünket, sem a kommunista-szocialista érában történteket nem dolgoztuk még fel. Mi persze nagylelkűen megbocsátottunk magunknak, bűnbánat, tisztulás és megújulás nélkül. Most is a hazugságot szeretjük. Ha a szemünket kiveri is, nálunk akkor sincs korrupció. A magyar egyházban nincsenek hatalommal visszaélő papok a magyar állam pedig a szabadság és szeretet oázisa ebben a bűnös világban – szerintem aki mondja se hiszi, de mondja, mert ha nem mondaná, akkor szembe kellene néznie – néznünk! -, valóságos helyzetünkkel és állapotunkkal.
Én mélységesen hiszek a megújulásban és hazánk hivatásában. De épp azért, mert hiszek, hinnem kell a bűnök ellni küzdelemben, a tisztulás útjában is! Ezért Pünkösd közeledtével, a Szentlélek még nagyobb kegyelmeire várva kérnünk kell Istent, adja meg nekünk a Bűnbánat Lelkét és a Vigasztalót, a Bátorítót és Védőügyvédet, jöjjön megújító kegyelmével, jöjjön tapintatosan, a vezetők és vezetettek szívébe, hogy mindez még a szív rejtekében megtörténhessen, hogy ne nagy megrázkódtatás és összeomlás árán kelljen visszafordulnunk, és közelebb kerülnünk az egyedül jó végponthoz, Istenhez, és az Ő szeretetéhez, amely Jézus Krisztusban lett nyilvánvaló minden ember számára.
Add meg ezt nekünk, Istenünk! Ámen.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
ui: Érdekességként, egy Gregor Samsa-változatot, groteszk kis írást még 2013-ban feltettem a honlapunkra (akkor jelent meg a 33 rövid történetben), néhány másikkal együtt... itt olvasható: http://szeretetfoldje.hu/index.php/eheti/3637-harom-roevid-groteszk-toertenet
