A Gandhi Gimnázium szomorú története kapcsán a roma oktatásról
A Magyar Pax Romana és az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem közös: „Lehet-e? - A pécsi Gandhi Gimnázium tanulságai” címmel tartott fórumot Budapesten. A pécsi Gandhi Gimnázium megalakulása óta a cigány nemzetiségi iskolák kérdése az egyik legvitatottabb pontja a cigány illetve magyar oktatás ügynek.
Péter kis hajója - a nagy szellemi hajó
Bocsa József: Péter kis hajója - a nagy szellemi hajó
Gyermekkoromban kis ministránsként az oltár előtt ministrálva − akkor még nem volt a szembemiséző oltár − gyakran feltekintettem szülőfalum oltárképére és megcsodáltam Péter és Pál apostolok hatalmas alakját.
El-el gondolkodtam arról, hogy vajon kik is ők, mit jelent a kard és az a kulcs a kezükben. A kulccsal még csak tudtam mit kezdeni, de a kard, hogy kerül az egy apostol kezébe. Azután később, teológiai tanulmányaimból megtudtam, hogy szenteknek megvan egy hagyományos ikonográfiája, vagyis ábrázolásmódja. Vértanú szenteket gyakran szokták kivégzésük, vértanúságuk eszközeivel ábrázolni. Pál apostol kezében a kard tehát azt fejezi ki, hogy karddal végezték ki. De jelenthet ez a kard mást is. Jelentheti a lélek kardját is, amely Isten igéje, amelynek Pál apostol oly hatalmas hirdetője volt.
Azt mindenki tudja, hogy Péter apostol kezében az a kulcs a mennyország kulcsa. De lehetne őt mással is ábrázolni, például hajóval, bárkával. Az is nagyon találó lenne. Hiszen halász volt, a hajó volt a legfontosabb szerszáma, mint a paraszt embernek, kisgyerek koromban még a lőcsös kocsi, majd később − emlékszem óriási előre lépés − a gumis kocsi.
Pétert hajója mellől, a halász-hálóktól hívta meg az Úr apostolai közé, és mondta neki a csodálatos halfogás után: ezentúl emberhalász leszel. Az ő kis hajójából hirdette többször az összegyűlt sokaságnak az evangéliumot a tó partján. Az ő hajójában volt, amikor az a vihar támadt a tavon, amit Ő egyetlen szavával lecsendesített. És aztán később Pétert tette meg az Egyház hajójának kapitányává.
Ez a hajó azóta naggyá lett, sok embert szállított és szállít át a túlsó partra. Sokan utaztak és utaznak rajta ma is végső céljuk felé.
Ezt a hajót 2000 éves története során sok vihar tépte, és sokakat le is sodort erről a hajóról. A lesodortak új hajókat építettek és ezeken a hajókon igyekeznek örök céljuk felé. A Föld össznépességének több mint 1/6-a Péter hajóján utazik ma is: a Föld 6 milliárd lakosából egymilliárd ötvenmillió a Földön a római katolikus.
Szám szerint a muzulmánok százmillióval többen vannak, mint a katolikusok. A keresztények száma azonban összesen majdnem kétmilliárd. − Ezek a statisztikai adatok. 1.920. 000.000 (Egymilliárd-kilenszázhúszmillió) megkeresztelt ember él a földön. De vajon ez mind kereszténynek is mondható? Sajnos, bizony nem. Kereszténynek − a szó eredeti értelmében Krisztus-követőnek − csak azok mondhatók, akik nemcsak keresztvízzel vannak leöntve, hanem akik be is fogadják Krisztus-Jézust az életükbe, és engedik, hogy személyesen ő irányítsa életük kis hajóját. Ha ezt nem teszik, akkor formálisan lehet, hogy ott vannak valamelyik hajón − amelyen ott a zászló, hogy keresztény − de bármelyik pillanatban egy kisebb szél is lesodorhatja őket onnan. Nem is beszélve nagyobb viharokról.
És ma bizony igen viharos időket élünk. Azt gondolom, ezt nem kell nagyon bizonygatnom: akár a politikát, akár a gazdasági életet, akár az erkölcsöket, akár a természeti katasztrófákat, akár a templomba járók számát tekintjük. És ha még a templomba járók is legalább mind igazi Krisztuskövetők lennének…
Nagyon sok prófécia, égi üzenet világítja meg az egyház és az emberiség mai helyzetét. És ezek legtöbbje egymással összecseng.
Híveim, akik az én templomomba járnak, egy buszos zarándoklatot szerveztek Erdélybe. Engem is magukkal vittek. A cél Nagyfalu, Váradtól 100 km-re Kolozsvár irányában. Ott ma is vannak Jelenések. A Szentháromság személyei, és Mária szólnak egy asszonyon keresztül. Hívő ember vagyok, de nem tartozom a hiszékenyek közé. A különféle jelenések történetét külön is kutattam. Elolvastam ennek az asszonynak az élettörténetét, és beleolvastam azokba az üzenetekbe is, amit ott kapnak már egy ideje. Hitelesnek találom ezeket. Egy üzenet ezek közül nagyon ide kívánkozik erre a mai ünnepre. Ennek az asszonynak a szülői birtokán, egy hegyen kellett felállítani egy nagy keresztet, amit az egység keresztjének hívnak, és ahol sokan hitre jutnak, meggyógyulnak. Ott történnek a jelenések a hónap első csütörtökén, péntekén és szombatján. Szűz Mária szól ebben az üzenetben, amit most ismertetni szertnék,. 2007 február elsőszombatján
Kedves Gyermekeim! Ti, akik a Földön éltek, mindannyian az Én Gyermekeim vagytok! (Tehát akár katolikusok, akár protenstánsok, akár muzulmánok, akár ateisták, mindnyájan Mária gyermekei vagyunk. Közben meg-meg szakítom az üzenetet, hogy kicsit értelmezzem.)
Én, mint 'Égi Édesanyátok', megkérdezem tőletek: tudjátok-e azt, hogy a közel jövőben mire számíthattok?
Most, képzeljétek el, hogy eddig még soha nem látott 'Nagy Hajó' nyitott ajtaja előtt álltok.
(Először Péter kis bárkája, majd az egyház egyre nagyobb hajója, amelyről sokan lesodródtak, és más hajókat építettek. Sok kisebb-nagyobb hajó. Most pedig, nézzük csak milyen hajó!)
Ez egy 'Nagy, Szellemi Hajó', a 'Remény és az Egység Hajója'! (A sok egyház, a sok vallás, a megosztottság nem Istentől származnak.) Ez a 'Nagy Hajó' hamarosan kifut a 'Nagy Vizekre' és magával viszi mindazokat, akik meg akarnak menekülni a ’Nagy Vihartól’, amely közeledik felétek! Ha meg akartok menekülni, akkor szálljatok fel erre a 'Nagy Hajóra’, amelyet a Szentlélek ereje vezet, egy biztos cél felé, ahol Szent Fiam Irgalmas Szíve és az Én Szeplőtelen Szívem vár rátok! Ahová érkezni fogtok, az már egy 'Új Világ' lesz, ahol nem lesz bűn, szenvedés és halál. Ott minden odaérkező ember testvérként fogja szeretni embertársát.
Akkor 'Új Időszámítás' fog elkezdődni a Földön! Ekkor lesz Szent Fiam Irgalmas Szívének és az Én Szeplőtelen Szívemnek a diadala!!!
(Mária az ő szeplőtelen szívének a diadalát már Fatimában megígérte. Ebben az évben ünnepeljük a fatimai jelenéseknek a 90. évfordulóját)
Megkérdezhetitek: vajon kik szállhatnak fel arra a 'Nagy, Szellemi Hajóra'? (a válasz:)
Mindazok, akik bűnbánatot tartanak; akik megtartják Isten Törvényeit; akik kibékülnek Istennel , önmagukkal és felebarátaikkal! Arról fognak megismerni benneteket az emberek, hogy Hozzánk tartoztok, ha jót tesztek még azokkal is, akik veletek rosszat tettek! Ha ezt megélitek, a Gonosz sem fog tudni ártani nektek!
Először azokat kérem, hogy szálljanak fel a 'Nagy Hajóra', akiket összegyűjtöttem Szent Péter apostol Aklába!
(Ezek a szavak hozzánk, katolikusokhoz szólnak! De figyeljük csak, hogy mit mondanak!)
Ezek közül, csak azoknak van a 'Nagy Hajón' a helyük, akik elfogadják a legénység szerepét és szolgálni fogják azokat a testvéreket, akik utánuk fognak arra felszállni!
(Tehát nem mellveregetés, hogy mi katolikusok vagyunk, hanem szolgálat!)
Azután azok is felszállnak a 'Nagy Hajóra', akik szívből megbánták, hogy eddig megtagadtak Engem és minden égi segítséget! Ezután Isten küld az Égből egy 'Nagy Figyelmeztetést'! Isten Fényében, mindenki úgy fogja látni önmagát, ahogy Isten előtt van! Ez lesz Isten részéről a 'Legnagyobb Segítség' az emberiség megmentésére!
(Ez az üzenet, ez a bizonyos nagy figyelmeztetés, nemcsak itt hangzik el, hanem elhangzott már Garabandálban, és más helyeken is. )
Ezután a 'Rendkívüli Esemény 'után, olyanok is felszállnak – bűnbánatuk által – a 'Nagy Hajóra', akik addig egy közösséghez se tartoztak!
Ezután a 'Nagy Hajó Ajtaja' bezárul és azokkal az emberekkel, akik felszálltak rá, kifut a 'Nagy Vizekre'! A Szentlélek ereje és Fénye fogja vezetni a 'Biztos Cél' felé! Én ezt a 'Nagy Hajót' betakarom Édesanyai Palástommal! Így védem meg az ellenség támadásaitól! Addig, számíthattok arra, hogy azok részéről fog támadás érni benneteket, akik nem akarnak felszállni a 'Nagy Hajóra'! Tudnotok kell 'Jézus Kisded Nyáját' a pokol hatalmas erői se fogják tudni elpusztítani.
(Mielőtt az üzenet végét is felolvasnám, szeretnék még néhány megjegyzést fűzni a fő mondanivalóhoz. Az ilyen prófétai üzenetekkel kapcsolatban nagy kísértése az embernek, hogy keresse az időpontokat is. Ilyenféleképpen: Mit jelent ez a közeljövő? Mikor, melyik napon, hány órakor fog indulni ez a hajó? Átélhettünk ilyesmit az ezredfordulóval kapcsolatban. Vannak szekták, amelyek mindig újra konkrét időpontokat jelölnek meg, hogy mikor lesz itt a világvége. Ha jól odafigyeltünk, itt nem világvégéről van szó, hanem egy korszakvégről, egy új korszaknak az eljöveteléről, egy új időszámításról a Földön, ami után nem lesz bűn, szenvedés, és minden odaérkező ember, testvérként fogja szeretni az embertársát.
Ne az időpontokra figyeljünk, hanem arra, hogy hogyan juthatunk fel erre a nagy hajóra, amely tulajdonképpen mindegy, hogy egy boldogabb földi korszakba, vagy közvetlenül a mennyországba vezet. Ebbe az új korszakba való bejutás feltétele, még egyszer: a bűnbánat, a megtérés, a kibékülés Istennel, embertársunkkal és önmagunkkal, és attól fogva Isten törvényeinek a megtartása. Ezek nélkül lemaradunk erről a hajóról, és a pusztulás vár ránk. Mária befejező szavai a következők. És figyeljünk itt is: Az ég egyenesen kérlel minket, azért, hogy megmenthessen bennünket.)
Most újra kérlek titeket, drága Gyermekeim, ne tagadjatok meg még egyszer Bennünket, mert Nélkülünk árvák fogtok maradni!!!
Előre megmondom nektek, ha, ebben az utolsó időben sem hallgattok Rám, akkor 'egy idő után' már nem fogok tudni rajtatok segíteni!!!
Édesanyai áldásom adom rátok!”
Irgalmasak vagyunk mi is?
Isten irgalmas hozzánk, nem tartja számon bűneinket, nem hánytorgatja fel, kész megbocsátani, sőt megsemmisíteni azokat. De ennek feltételei vannak. A bánat mellett a legfontosabb feltétel – csak akkor tudjuk az Ő irgalmát befogadni, ha mi is irgalmasak vagyunk embertársaink iránt. Csak úgy bocsátja meg a bűneinket, ha mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, csak akkor lesz irgalmas hozzánk, ha mi is tudunk irgalmasak lenni. De hogyan tudunk ellenségeinknek, sőt üldözőinknek megbocsátani, ha keresztény testvéreinknek sem tudunk, ha nem tudjuk elviselni, hogy bizonyos kérdésekben másként vélekednek, mint mi?
Búcsú a bűntől, búcsú a bajtól
Sípos (S) Gyula: Búcsú a bűntől, búcsú a bajtól
Ha egy ember - akár véletlenül is -, fölégetné egy másik ember házát, és ha ezt meg is bocsátanák neki, azért a kárt csak meg kellene térítenie. De mi történik akkor, ha egy ismeretlen jótevő átvállalja az összes kár rendezését?
Ez az “ismeretlen jótevő” az Isten. Az Ő akaratát jeleníti meg az Egyház a búcsú intézményével. Ennek lényege, hogy a búcsút elnyerő ember mentesül a bűnei miatt járó ideiglenes büntetés terhe alól. (Azaz, nem neki kell fizetnie a kárért...)
Hogyan lehetséges ez? Jézus Krisztus megváltó kegyelme által. Hiszen annyi teher nyomja a vállunkat! A bűnök okozta szeretetlenségek, betegségek, bajok egészen megnyomoríthatnak minket. De nem szükséges mindezt tovább cipelni a vállunkon!
“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3.16)
Isten Jézus Krisztusban mutatta meg szeretetét irántunk. Amikor Ő eljött, senkit sem utasított el, aki hozzá fordult. Minden beteget meggyógyított, minden megszállottat megszabadított. Nála mindenki életet nyert, bőséges életet! Azt is pontosan tudjuk, hogy ezt a teljes életet milyen módon kaphatjuk meg. Jézus ugyanis azt mondta:
„Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik.” (Jn 6, 53-57)
Ez a szentmise kinyilatkoztatása. Minden szentmisében újra jelenvalóvá válik Jézus Krisztus értünk bemutatott tökéletes áldozata. A “kárpótlás elégetett életünkért”. Minden szentmisében ott munkálkodik Jézus életet helyreállító, gyógyító, kiengesztelő ereje. Ezért mondjuk bátran, amit a közösségből kitagadott, tisztátalannak tartott vérfolyásos asszony mondott: “ha csak a ruhája szegélyét megérintem, meggyógyulok”! (Mt 9, 21) Mert mi is meggyógyulhatunk, erőre kaphatunk, ugyanúgy mint ő, mert “Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (Zsid 1, 8) Jézus ruhája szegélye a szentostya, s benne Ő van valóságosan jelen. Magunkhoz vehetjük Őt, az Élet Urát.
A Búcsú elnyeréséhez szükséges, hogy a megszentelő kegyelem állapotában legyünk. Ezért tartsunk bűnbánatot (menjünk el gyónni), és így járuljunk szentáldozáshoz, majd az egyházi feltételként kisza-bott imákat (egy Miatyánk, Üdvözlégy és Hiszekegy elimádkozása) mondjuk el. Higgyünk Isten kegyelmében és adjunk hálát azért, hogy Ő valóban megsegített minket...
Sipos Gyula
(Megjelent a 2007. évi törökbálinti Búcsúra készült szórólapon)
Mamutot találtak Szibériában - szabad-e klónozni?
Orosz kutatók az állítják, hogy Szibériában találtak egy mamutot, amelynek a vére és az izmai is jó állapotban maradtak, mivel az állatot jégbe fagyva találták. A felfedezés felveti a kérdést, szabad-e kihalt állatokat feléleszteni a DNS-ük segítségével.
Kulcs a gyógyuláshoz
Bocsa József: Kulcs a gyógyuláshoz
Július első szerdáján, csütörtökén és péntekén zarándoklatra készülünk Erdélybe, Nagyfaluba. Kicsit előkészületként belelapozgattam az ott kapott üzentekbe. A mai alkalomra ezekből szeretnék egy részletet kiemelni, amelyik nagyon illik ehhez a mai Jézus Szíve ünnephez, és amely ide való ezekre a gyógyító szentmisékre is, hiszen nagyon szépen megfogalmazza Jézusnak az Eucharisztiában, a bennünk és a felebarátban való lakozását. Jézusnak ez a hármas, bennünk, illetve köztünk lakozása egymást erősítő valóság, és kulcsa gyógyulásunknak is. Jézus szavai a látnokhoz.
Én jelen vagyok bennetek, az Oltáriszentségben, és a felebarátban is. Valóban, fogantatásotok pillanatától, isteni természetemmel bennetek élek és fejlődök, olyan mértékben, amilyen mértékben lehetőséget adtok nekem. Én a szívetek mélyén lakom elrejtőzve és várom, hogy keressetek, megtaláljatok és kövessetek engem. Szabad akaratotok lehetővé teszi azt, hogy életetek során azt tegyétek Velem, amit akartok. Földi életetek után azonban be kell, hogy számoljatok a bennetek való fejlődésemről. Amikor a földi, romlandó testeteket elhagyjátok, akkor fogjátok látni világosan, hogy valójában kit szolgáltatok, önmagatok kényelmét, vagy Engem, aki a lelkiismereteteken keresztül akartalak vezetni titeket.
Én személyetekkel egyesülve Istenségemmel vagyok jelen bennetek. Életetek során teljesen szabadon, a saját elképzelésetek szerint alakíthatjátok az életeteket. A Mennyei Atyának egyedi terve van mindenkivel, aki él a Földön. Vigyázzatok, ha nem engedelmeskedtek a lelkiismeretetek vezetésének, akkor a gonosz lélek veszi át életetek irányítását, és elszakadtok Tőlem. Ennek a nemzedéknek a nagy része, kényelemszeretete miatt, sajnos átengedte élete vezetését a gonosz léleknek. Most arra kérlek benneteket, nézzetek jól a szívetekbe: vajon ti kit szolgáltok! Engem, vagy a saját akaratotokat? Megkérdezem tőletek, a ti szívetekben milyen állapotban vagyok én jelen! Mielőtt eljön a nagy figyelmeztetés, azt ajánlom nektek, hogy keressetek meg Engem a szívetek mélyén, és amíg nem késő, oldjatok fel a bűneitek általi megkötözöttségből, hogy mire kívülről is visszatérek hozzátok, szabaddá váljak bennetek! Ezt tegyétek meg minél hamarabb, még mielőtt a Szentlélek kiáradna az egész emberiségre! Előre figyelmeztetlek titeket, a Szentlélek fénye rá fog világítani valódi énetekre, és akkor sokan meg fognak ijedni önmaguktól, és nem lesz bátorságuk közeledni hozzám. Ha minél előbb megtaláltok engem a szívetekben − akár éhesen, megkötözve, keresztre feszítve − a bűnbánat és a szolgáló szeretet által helyre hozhattok mindent! Ha alázatos lélekkel bocsánatot kértek Tőlem, megbocsátom nektek minden bűnötöket, újjá fogtok születni a Szentlélekben, és nagy örömünkre, mindörökre együtt fogunk maradni!
Egy hangsúlyos mondat ebből az idézett részből a következő. Én személyetekkel egyesülve Istenségemmel vagyok jelen bennetek. Jézus földi életében az ő Isteni természete egyesült az emberi természettel. És ennek az egységnek a hordozója Jézus személye volt. Jézus a Szentlélek által Máriában öltött emberi testet. Miután elénk élte istenemberi életét itt a földön, mennybe ment. Eltávozott a világból, de megígérte, hogy ugyanakkor velünk is marad. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Pünkösdkor újra megtestesült, de mostmár megdicsőült emberi természetével. Egy új létmódot öltött magára, a szentségi létet. A feltámadt Krisztus az apostoli kollégiumba testesült bele szentségi létmóddal, vagyis személyileg azonosult az apostolokkal. Ennek a szentségi létnek Krisztus földi élete az alapja, de nem teljesen azonos vele, mert a teste nem földi test, és nem olyan tevékenységet folytat, mint Földön jártakor halála és feltámadása előtt. Isteni életét már nemcsak egy testben éli, hanem az apostolok szentség-kiszolgáltatása révén egyházának minden tagjában.
Az apostolok teljesen befogadták magukba Jézust Pünkösdkor. Ezzel magyarázható, hogy szemmel láthatóan megváltozott az életük, és ugyanazokat a tetteket vitték végbe, amiket Jézus: hatékonyan prédikáltak, gyógyítottak, csodákat tettek, megtérítették az embereket, sőt még halottakat is támasztottak. Jézus megsokszorozódottan folytatta életét bennük. De nemcsak bennük, hanem az egyház minden tagjában, hiszen az Egyház Krisztus teste. Ebbe kapcsol bele szentségi módon a keresztség.
A kolosszeiekhez írt levélben ezt olvassuk: Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. (Kol 1,15-17) Jézus tehát már a teremtés révén is ott él minden emberben, nemcsak a kersztényekben.
Így érthető az, amit ebben az üzenetben mond Jézus. Én személyetekkel egyesülve Istenségemmel vagyok jelen bennetek. Ha pedig Jézus jelen van bennünk, akkor nincs helye bennünk a betegségnek. Róla nem olvassuk a Szentírásban, hogy beteg lett volna. Ő maga a kicsattanó egészség volt, csupa élet. Ő maga az élet. Ha tehát engedjük, hogy ő élje az életét bennünk, akkor kisöpri onnét a betegségeket is.
Csakhogy mit teszünk mi? Rávilágít erre ez az elején felolvasott üzenet.
Az egyik probléma ez: Most arra kérlek benneteket, nézzetek jól a szívetekbe: vajon ti kit szolgáltok! Engem, vagy a saját akaratotokat? Ez a nagy vízválasztó. Hogy valaki Isten akaratát keresi és szolgálja, vagy pedig a saját akaratát. Ez az önkeresés nagyon tudja álcázni magát, nagyon el tud rejtőzködni. Még a vallásos cselekedetek mögé is, a templomba járás mögé is, az imádság mögé is, a templomi közösségekben való különféle tevékenységek mögé is. Az énközpontú ember, a saját akaratát kereső ember mindent ennek a szolgálatába tud állítani. Csak azt keresi, hogy neki legyen jó, hogy az ő akarata teljesedjék. És ha valaki ellent mer mondani neki, jaj annak. Az ilyen emberben éhesen, megkötözve, keresztre feszítve van jelen Jézus.
Atyám, legyen meg a Te akaratod. Ne az enyém, hanem a tiéd. Még Jézusnak is meg kellett ezért küzdenie. Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd!
A másik probléma: ha nem engedelmeskedtek a lelkiismeretetek vezetésének, akkor a gonosz lélek veszi át életetek irányítását, és elszakadtok Tőlem. Ennek a nemzedéknek a nagy része, kényelemszeretete miatt, sajnos átengedte élete vezetését a gonosz léleknek.
Még azok is, akik felismerték az önakarat veszélyét, és küzdenek ellene, azokat is fenyegeti ez a másik veszély, hogy kényelemszeretetük miatt átengedik a vezetést a gonosz léleknek.
Az önakarat mellett tehát a kényelemszeretet a másik nagy ellenség, mert könnyen a gonosz lélek karmaiba lök bennünket. Fel kell tehát ez ellen is venni a küzdelmet. A minél igénytelenebb élettel, a böjttel, és az önmegtagadásokkal. Az önmegtagadások közül a legjobb a szolgáló szeretet cselekedeteinek a vállalása.
Mielőtt eljön a nagy figyelmeztetés, azt ajánlom nektek, hogy keressetek meg Engem a szívetek mélyén, és amíg nem késő, oldjatok fel a bűneitek általi megkötözöttségből.
A garabandáli jelenésekhez, és más jelenésekhez hasonlóan itt is megismétlődik többszörösen, hogy lesz egy nagy figyelmeztetés, amely az egész emberiségnek szól.
De nem kell erre a nagy figyelmeztetésre várnunk. Betegségeink, bajaink is lehetnek ilyen figyelmeztetés. Ezek elkerülése, az ezekből való gyógyulás miatt is keresnünk kell ezekből a megkötözöttségeinkból való szabadulást.
A nagyfaluban való közösséget most az elmúlt hónapokban arra figyelmeztetik az égiek, hogy egyénileg és közösségben is mondjanak szabadító imákat önmagukért. És megkapták a felszólítást arra, hogy tegyék közzé ezeket az üzeneteket. Tehát nekünk is szól ez az önmagunk szabadításáért való imádság.
Az imák nehéz helyzetekben c. füzetből, vagy máshonnét való imákkal végezzünk egyénileg ilyen imákat. És közösen is fogunk imádkozni most a felajánlás előtt, és az áldozás után.
Ha minél előbb megtaláltok engem a szívetekben − akár éhesen, megkötözve, keresztre feszítve − a bűnbánat és a szolgáló szeretet által helyre hozhattok mindent!
Jézust megtalálni a szívünkben. Ez a legfőbb kulcsa gyógyulásunknak is. Mert ha valóban hisszük, hogy ő jelen van a szívünkben, és begyakoroljuk, hogy ott élhessen, és mint a szív által keringetett vér, átjárja egész testünket, egész valónkat, akkor az áhított gyógyuláshoz is közelebb kerülünk.
A Jézussal való egységünk elmélyítése a kulcsa gyógyulásunknak, és minden egyéb problémánk megoldódásának is. Ha begyakoroljuk, hogy vele kelünk, vele fekszünk, vele járunk, vele dolgozunk, mindent általa, vele és benne cselekszünk, akkor, még ha ránk helyez is az ő értünk vállalt szenvedéseiből, azt is szívesen és örömmel viseljük.
Lelki élmény az eucharisztikus kongresszuson
Az Eucharisztikus Kongresszus (2013. 05. 10-11.) az Oltáriszentségbe rejtőzött, Önmagát osztó Megváltóról, Jézus Krisztus mai nap is tevékeny lélekmentő szándékáról szólt.
A szenvedés értékéről
Bocsa József: A szenvedés értékér?l
Gyógyító szentmise és alkalom ez a mai. Talán a legnagyobb gyógyító zarándokhely Lourdes. Akik oda zarándokolnak, azok közül kevesebben vannak, akik meggyógyulnak. A többség nem gyógyul meg. Lelkileg azonban a legtöbb ember megvigasztalódik, er?t kap betegségei elviselésére.
Mi is abban reménykedünk, hogy Isten meggyógyít, vagy elindít, ill. tovább segít a gyógyulás útján, és hogy er?t ad. Nem gondolom, hogy ezek a mi gyógyító alkalmaink felülmúlnák Lourdes-ot. Isten meggyógyítja azokat, akiket itt meg akar gyógyítani. Ha nem is gyógyítana meg, az hiszem a legtöbbünket meg akar vigasztalni, er?síteni. A most következ? Nagy Szt. Gergelyt?l vett gondolatokkal azt szeretném segíteni, hogy feltételezve a legrosszabbat, hogy megmaradnak bajaink, betegségeink, de mégis, ezek közepette is, ezekben is meglássuk Isten irgalmát és szeretetét.
Nagy Szent Gergely pápa (vele zárul az Egyház ókora) sokat szenvedett. Már szerzetes korában, a kolostorban is sokat betegeskedett. A betegség szinte állandó kísér?je volt egész életén át. 14 évig volt pápa. Keresztútjának mintegy 14 stációja voltak ezek az évek.
Már csaknem két éve vagyok betegágyhoz kötve ? írja 3 évvel halála el?tt ? és olyan szörny?, köszvényb?l ered? fájdalmakat érzek, hogy ünnepnapokon is alig kelhetek fel három órára, hogy a szentmisémet bemutassam. De mindjárt utána ismét le kell feküdnöm, és borzalmas kínok közt a fájdalom kitörésének helyet engednem. Fájdalmaim sem megsz?nni, sem megölni nem akarnak… Testem annyira kiaszott, mintha már koporsóban nyugodnék. Majd kés?bb ezt írja: Már régóta fel sem kelek többé, a köszvény szinte meg?röl. Mintha t?z égne tagjaimban, mely minden életkedvemet elveszi. Testi gyengesége gyengéddé tette ?t embertársaival szemben. Sokat szenvedvén részvéttel tudott lenni a szenved?k iránt. A szenvedésr?l írt szavai ezért hitelesek.
Néha lelki haladásunkban nemcsak kísértések érnek, hanem csapások is ostoroznak. De amikor kísértések érnek, jó történik velünk, nehogy felfuvalkodjunk erényeinkben, melyekben el?re haladunk. Mikor pedig ostoroztatunk, a reánk zúduló csapások arra intenek, hogy a világ által el ne csábíttassunk...
Tehát a kísértések megóvnak a felfuvalkodottságtól, a g?gt?l, az elbizakodottságtól. A szenvedéseknek a jó hatása pedig az lehet, hogy megóvnak attól, hogy elmerüljünk a világ örömeiben és csábításaiban.
Szentírás magyarázataiban ezeket írja. A jó föld türelem révén terem gyümölcsöt, mert mit sem ér a jó, amit teszünk, ha nem t?rjük el a rosszat egykedv?en embertársaink részér?l. Minél magasabbra emelkedik valaki ugyanis lelkileg, annál több kereszt terem számára az életben. De az Úr szava szerint az ilyenek a türelem által teremnek gyümölcsöt, mert mid?n a csapásokat türelemmel viselik, azoknak elszenvedése után felmagasztaltatnak. Így törik össze a sz?l?t is, hogy bor legyen bel?le. Így törik össze az olajbogyót is, hogy mint kövér olaj csurogjon alá a présb?l. Aki tehát a b?nt teljesen le akarja gy?zni, iparkodjék tisztulásának ostorait türelmesen elviselni, hogy annál tisztábban jusson az ítél? Bíró elé, minél jobban égeti ?t most tisztára a salaktól a szenvedés tüze.
A szenvedések tehát türelemre nevelnek minket, és tisztító erejük van. A tisztulás azért fontos, mert az feltétele annak, hogy Isten közelében élhessünk. Tisztulás nélkül nem vagyunk képesek elviselni Isten közelségét, tartósan befogadni az ? békéjét.
Nagy Szent Gergely egyik legfontosabb m?ve a lelkipásztorkodás kézikönyve. Ebben részletesen leírja, hogy a különféle életállapotokban mikre kell a hangsúlyt helyezni. Szól a betegségekr?l is.
Azt írja, hogy a betegség éppen annak a jele, hogy Isten fiainak tart minket.
A Jelenések könyvében ez szerepel: Én akiket szeretek, azokat megkorholom és megfenyítem. (Jel 3,19) A Példabeszédek könyvében pedig: Ne vesd meg, fiam, az Úr fenyítéseit, és meg ne und dorgálását, mert az Úr azt feddi, akit szeret, és azt a fiát sújtja, akit kedvel. (Péld 3,11-12) Szent Pál is szól err?l: Már testi atyáink fenyít?ink voltak és féltünk t?lük; vajon nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk. Mert azok kevés napon át, tetszésük szerint fenyítettek meg minket; a Mennyei Atya pedig azért, mert a mi hasznunkra van, hogy megszentelését megnyerjük. (Zsid 12,9-10) Miközben szenvedünk bizalmat kelthet bennünk, a 33. Zsoltár: Bár az igazakat is sok szenvedés éri, ?ket az Úr mindenb?l kimenti. (Zsolt 33,20)
El kell mondani a betegeknek ? írja -, hogy ha a mennyei hazát tartjuk a magunkénak, akkor itt mint idegenben, szükségképpen szenvedéseket kell elviselnünk.
Azt is írja, hogy nagy hasznára van a léleknek a test betegsége, mert ez önismeretre vezet. Amíg egészséges az ember addig könnyen megfeledkezik fontos igazságokról. A betegség viszont gyarlóságát is eszébe juttatja. Tehát ismét: megóv az elbizakodottságtól.
A seb kék foltja eltörli a b?nöket, a csapások okozta fájdalom mind a gondolattal, mind a cselekedettel elkövetett gonoszságokat eltörli. A fájdalomnak titkos sebe a rossz cselekedetek gonoszságaiból gyógyít ki bennünket.
Szüntelen a betegek szeme el?tt legyen ? írja befejezésül, és ez legyen számunkra is a befejezés ?, amit Megváltónk az Ö teremtményeit?l szenvedett…Miután az ? szenvedéseit megfontoltuk, miért tartaná bárki is oly elviselhetetlennek, hogy az ember csapásokat szenvedjen Istent?l b?neiért, mikor Isten oly sok rosszat szenvedett az emberekt?l a maga jótéteményeiért? Vagy józan ésszel lehet-e hálátlannak lenni a csapásokért, ha az sem múlt ki csapások nélkül, aki minden b?n nélkül élt közöttünk?
Röviden a médiáról
Sípos (S) Gyula: Röviden a médiáról
A keresztények körében a legelső „média-vitát” minden bizonyal Jézus közvetlen tanítványai folytatták le, mesterük halála után..
A kérdés az volt, szabad-e írásban rögzíteni, és így könnyebben hozzáférhetővé tenni Krisztus szavait. Az ellenzők több súlyos érvet is felsorolhattak. Ilyen például, hogy Jézus maga semmit sem jegyzett le és követőit sem biztatta erre. Aztán a leírt szavak könnyen a beavatásban nem részesültek kezébe kerülnek, akik ezt jó esetben félreértik, rossz esetben tudatosan félremagyarázzák. Így előáll az az eset, amitől Jézus óvott, amikor azt mondta, hogy „ne vessétek disznók elé gyöngyeiteket…” Ellenőrizhetetlen folyamatok indulhatnak be, ha a Szó, az Ige kikerül a megbízható emberek ellenőrzése alól. Egyáltalán: lehet-e a Kinyilatkoztatást írásban továbbadni, amikor a Mester maga is sokszor példabeszédekben szólott, hogy azt csak a tudásban részesülők értsék?
Valószínűleg a viták még javában folytak, amikor Jézus Krisztus halála után mintegy húsz évvel megjelentek az első logion-gyűjtemények, és Péter apostol igehirdetése nyomán Márk is összeállította Evangéliumát.
Az élet akkor túlhaladta a vitát, de nem állította le. Az minden esetben újra fellángolt, amikor az Egyháznak szembesülnie kellett az új „hordozóeszközök” megjelenésével. Így történt ez a könyvnyomtatás, a rádió, a film, a televízió vagy az megjelenésekor is. Ennek részben emberi, „nehézkességi” okai is voltak. A felnőtt nemzedék mindig nehezen tanulta meg az új eszközök használatát, amit a következő generáció viszont már gyermekként elsajátított és magától értetődően használt. Aztán az is nyilvánvalóvá vált, hogy az új eszközökkel olyan nézetek széles körű terjesztésére is lehetőség nyílott, amelyek gyökeresen ellentmondtak az Egyház tanításának. Jobbnak látszott inkább visszahúzódni a „fertőzött területektől” és nem elkeveredni a bűnös világgal.
Mindig voltak azonban olyanok, akik inkább előre tekintettek. Megfogadták Jézus figyelmeztetését, hogy „a világ fiai a maguk módján okosabbak nálatok, tanuljatok tőlük” – mégpedig úgy, ahogy Pál apostol írja: „mindent megvizsgáljatok, s a jót megtartsátok.” A kis gyülekezetek és szekták, amelyek számára létfontosságú volt, hogy minél gyorsabban minél több emberhez eljuttathassák üzenetüket, általában korán felismerték az új eszközök jelentőségét, és éltek a kínálkozó lehetőséggel. (A történelmi egyházak nagy apparátusa általában sokkal lassabban és nehézkesebben reagált. Érdemes lenne egyszer elemezni, hogy a ’70-es évek végén megszülető Hit gyülekezete hogyan élt már kezdettől ezekkel az eszközökkel, és hogyan érte el, hogy az ezredfordulóra a média minden szegmensében hatékony és jól múködő, működtetett eszközökkel rendelkezik. Hetilap és havilapok, saját rádió- és tévéműsorok, internet, könyvkiadás, az oktatási rendszer egészét lefedő intézmény-hálózat saját ingatlanokon, stb.)
Miközben nyugodtan vallhatjuk, hogy a „legfőbb jó az élőszó” és a személyes találkozás, észre kell vennünk, hogy ez a „találkozás” ma már sokszor a közvetítő közegeken keresztül zajlik. Sőt, az emberek többet kommunikálnak a médiával és a médián keresztül, mint közvetlenül egymással. Ráadásul a „közvetítő közeg”, a média ma szabadabban hozzáférhető, mint eddig bármikor. (Az internet megjelenésével különösen is előtérbe került a „tartalom-szolgáltatás”…) Ha pedig ez igaz, akkor az egyháznak is meg kell találnia a módját arra, hogy a médián keresztül közvetítse Isten üzenetét az embereknek. Világi kézben lévő, és saját média-eszközökön és –felületeken keresztül egyaránt.
Maga a közvetítő közeg – nevezzük most egységesen médiának - azonban nem szabad, hanem erősen leterhelt. Itt most nem a tulajdonosi struktúrára gondolok, hanem arra, hogy az elvileg szabad „tartalom-szolgáltatás” az információ-verseny miatt gyakorlatilag csak korlátozottan juthat el a befogadóhoz. A „represszív tolerancia” (elnyomó tolerancia - Marcuse) gyakorlata figyelhető meg: a nagy és erős tartalom-szolgáltatók elöntik a médiát a saját anyagaikkal, megpróbálva elérhetetlenné vagy legalábbis nehezen hozzáférhetővé tenni más szolgáltatók anyagait.
A Biblia kifejezéseivel élve: a „széles úton” járók, a megromlott emberi természet vágyait és igényeit gerjesztve és maradéktalanul kiszolgálva, megpróbálják teljesen „betömni” az információs csatornákat, és így lehetetlenné tenni a „keskeny úton” járók számára az információszerzést és –továbbítást.
Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy megtagadjuk a médiát, sőt éppen ellenkezőleg! VI. Pál pápa így ír erről Evangelii Nuntiandi kezdetű apostoli buzdításában (a mai világ evangelizálásáról): „Korunk jellegzetességéhez tartoznak a tömegkultúra, a társadalmi kommunikáció eszközei, a mass-média (tömegmédia). Nem nélkülözheti ezeket az eszközöket a legfőbb Hír tudósítása, a hit elmélyítését szolgáló katekézis sem. Ha a tömegkultúra eszközeit az evangélium szolgálatába állítjuk, szinte a végtelenségig kitágíthatja az Isten szavának hallgatóságát: akár embermilliókra is. Az egyház mulasztással vétkeznék az Úr előtt, ha nem használná fel e hatalmas segítséget, amelyet az emberi értelem napról napra jobban tökéletesít. Az egyház ma ezeknek az eszközöknek a közvetítésével ’prédikálja a háztetőkről’ a rábízott üzenetet. Bennük modern és kiváló szószékre lel; általuk valóban tömegekhez tud szólni. A tömegkultúra eszközei azonban kihívást is jelentenek az evangélium számára. Lehetővé teszik ugyan, hogy az evangélium eljusson széles körökhöz – de ennek a szónak be kell hatolnia az egyes emberek lelkébe, szívébe, mindenkiébe külön-külön, személyesen, mintha ő lenne az egyetlen. Személyes elfogadást, személyes elköteleződést kell elérnie.”
Egyelőre tekintsünk hát el attól, hogy a médiát eleve jónak vagy rossznak nevezzük. Fogadjuk el semlegesnek, amely a benne áramló tartalomtól függően jó vagy rossz célok szolgálatában áll. Ha ez így van, nekünk elemi kötelességünk, hogy a számunkra elérhető és megvalósítható módon jó célok szolgálatába állítsuk a média-eszközöket. Ezt tesszük mi is, akik használói/munkatársai vagyunk honlapunknak. Erre hívunk mindenkit - kapcsolódjon be itt nálunk, vagy az általa elérhető más média-felületeken...
Internetes csalás - amikor sok pénzt ígérnek...
Kétségbeesett és/vagy hiszékeny emberek beugratására számtalan weboldal szakosodott az interneten. Ezek általában olyasmikkel csalogatnak, hogy segítségükkel bárki képes lesz valamicske kevés munkával havi milliós pénzt keresni. Mint például a debreceni anyuka, Müller Katalin, aki havi 4500 dollárt keres, otthonról dolgozik egy keveset, és csak úgy dől hozzá a pénz. A baj csak az, hogy Müller Katalin természetesen nem létezik, ezért természetesen meg sem gazdagodhatott.
