“Kivégeztek tíz lelkésztársammal együtt. Én túléltem”
Egy rendszeresen Afrikában szolgáló magyar misszionárius kapta az alábbi beszámolót, a Közép-Afrikai Köztársaságból. A terrortámadás egyetlen túlélője nagybátyja annak a lelkésznek, akinek a gyülekezetében a magyar misszionárius három hónapja előadássorozatot tartott. Következzen a történet, minden kommentár nélkül:
"Ngakobóban voltunk, 405 km-re Banguitól, a fővárostól. Mi, lelkészek tízen imaösszejövetelen vettünk részt egy társunk otthonában. Délután 4 órakor arra lettünk figyelmesek, hogy lövéseket hallunk. Azt gondoltuk, hogy mindez távol történik tőlünk, ahogyan általában lenni szokott.
Hirtelen azonban körül voltunk véve a Szeleka (az ország keresztény lakosságát terrorizáló muszlim milícia - a szerk.) katonáival. Utasítottak bennünket, hogy azonnal jöjjünk ki. Mondtuk nekik, hogy lelkészek vagyunk. Azt válaszolták, hogy őket nem érdekli, hogy keresztény pásztorok vagyunk, vagy nem. Azonnal jöjjünk ki!
Én voltam az első, aki kimentem, ők kitépték a Bibliát a kezemből és ledobták a földre. Azután a többi kilenc pásztort is kényszerítették, hogy jöjjenek ki. Főnökük szemben helyezkedett el valamennyiünkkel, engem is beleértve, fegyverrel a kezében. Adott jelre a katonák egyszerre lőttek ránk. Mindannyian a földre estünk.
Csodálatos módon én voltam az egyetlen, akit a golyó csupán a bal karján talált el. A főnök kiadta a parancsot, hogy még egyszer lőjenek a földön heverő valamennyi holttest fejébe, és ők újra lőttek, de az Úr ezúttal is közbeavatkozott értem. A többiek feje szétroncsolódott, de engem a golyó a bal fülemen talált el.
Amikor a milicisták elmentek, én az egész éjszakát a többiek holtteste között töltöttem reggelig, vérben úszva. Reggel az idősebb fiam megpróbált kórházba juttatni, de nem volt ott senki. Végül a Szangarisz (európai uniós francia alakulat) katonái segítettek, hogy eljussak Banguiba, a fővárosba.
A kórházban amputálni akarták a szétroncsolódott karomat, de az Úr még egyszer közbeavatkozott. Az orvosok végül egy szimpla operációt végeztek, hogy megmentsék a karomat, hogy újra foghassam a Bibliát és hirdethessem az Igét. Ami az egészben a legcsodálatosabb, hogy a betegágyamon 19 személynek tudtam hirdetni az evangéliumot, köztük 5 orvosnak is. Nem tudom, hogyan köszönhetném meg Istennek, hogy ő a nagy hatalmából megengedte nekem, hogy életben maradjak. Szolgálni fogom őt egész életemben!"
(vigyazo.blog.hu)
